Nosztalgiáztunk a Félsziget ötletgazdájával

– Hogy és miért is lett Félsziget? Úgy tudom, hogy te voltál az ötletgazda.

– 2001-ben a KMDSZ felkért arra, hogy legyek szervezője a Szejkefürdői Diáktalálkozónak. Röpke két év alatt az nagyon kinőtte magát, és nekifogtunk egy újabb helyszín kereséséhez. Ugyanakkor arra gondoltunk, hogy szükség van egy olyan fesztiválra, amelyet nem csak a diákszervezetek szerveznek, és amelyet inkább a profizmus és a kiszámíthatóság jellemez. Egy olyan fesztivált szerettünk volna megszervezni, amely akár üzleti alapokon is fekszik. Akkor elmentem helyszíneket nézegetni, sokat láttam, majd amikor Marosfőn jöttem keresztül vonattal, egy térképet nézegettem, s akkor rájöttem, hogy Marosvásárhely és a Maros-part lenne a megfelelő helyszín a fesztiválnak, akkor jött az ötlet is – legyen Félsziget a neve. Megkerestem a Magyar Ifjúsági Értekezletet (MIÉRT), hogy legyen partnerszervezet, a Sziget fesztivál szervezőit is megkerestük, hogy zavarná-e őket, hogy ha ezt a Félsziget nevet használnák. Mondták, hogy nem, és javasolták, hogy ha túléltük az elsőt, keressük meg őket. Túléltük, s akkor közösen alakítottunk egy céget a szigetesekkel a további fesztiválok szervezéséhez.

– Emlékszel még, milyen volt az első fesztivál 2003-ban? Hányan voltak, kik léptek fel, milyen volt a hangulata egyáltalán?

– Negyvenezer ember fordult meg már az első fesztiválon, ami sikeresnek mondható, akkoriban és azóta is kevés volt az a rendezvény, amely elérte ezt a résztvevőszámot. A fellépők között volt a hazai zenei élvonal és a magyarországi is. Már a legelső alkalommal hangsúlyt fektettünk arra, hogy ne csak koncertsorozat legyen, hanem egy fesztivál nappali szórakoztató programokkal is. Már akkor volt színház, kulturális programok. Minden szempontból fesztivál volt.

– A budapesti Sziget fesztivál mindig is példa volt számotokra?

– Valamilyen szempontból igen, hiszen soha nem jutott volna például  eszembe, hogy Félszigetnek nevezzük, ha nem lett volna egy Sziget. Az az érdekessége, hogy a Sziget ünnepelte idén a huszadik születésnapját, a Félsziget pedig a tizediket. Azonkívül: rendszeresen jártunk oda, és próbáltunk tanulni a Sziget szervezőitől, de ők is hozták azt a tapasztalatot és infrastruktúrát, amely ott már megvolt.

– Románia ilyen szinten le van maradva?

– Most már nincs, de akkor még le volt. A harmadik Félszigettől kezdődően voltak  mobil kerítések, meg konténerek. Az első Félszigeten például a Maros-partot dróthálóval kerítettük el, ami sokkal több időbe került. Akkor egy hétbe tellett a körbekerítés, most egy napba.

– Melyik volt számodra a legemlékezetesebb fesztivál?

– Kettő is van. A legemlékezetesebb mindenképp az első volt természetesen. Legkedvesebb viszont a 2007-es, akkor lépett fel az LGT is. Egy álom megvalósulása volt az a koncert, hiszen azelőtt 35 évvel léptek fel Romániában utoljára. De másként is egy nagyon sikeres fesztivál volt az, nagyon jó volt az időjárás, nagyon sokan voltak.

– Ez volt a legnagyobb látogatottságú fesztivál is?

– Nem tudom pontosan, hogy 2009-től milyen számok voltak, de az azelőtti nyolc évben biztosan. 2007-ben volt olyan nap, amikor húszezer ember fordult meg a Félszigeten.

– Van-e rossz élményed a fesztivállal, a szervezéssel kapcsolatosan?

– Leginkább a rossz idő. Az a fesztivál legnagyobb ellensége, hiszen szinte egy egész évet kell dolgozni ahhoz, hogy egy ilyen fesztivált össze lehessen hozni, és ha elmossa azt az eső, az nagyon fájdalmas tud lenni. A 2008-as fesztivál például szervezésileg, infrastruktúrában, arculatilag nagyon magas szintre fejlődött. Összetett volt, kicsiszolódott, az eső mégis keresztbe tett. De még így is nagyon jó fesztivál volt, csak bosszantja az embert, hogy a sár és az eső beárnyékolja a munkáját. Persze ismerek olyant is, akinek például a legkedvesebb élménye egy zuhés Zdob şi Zdub koncert volt.

– Pontosan mikor és miért szálltál ki a Félsziget szervezésből?

– 2008-ban volt az utolsó alkalom, amikor a társammal, Lokodi Csabával együtt megszerveztük. Az én szempontból mondhatom, hogy nyolc év az nagyon sok ezen a területen. Úgy éreztük, hogy kezdett kicserélődni a közönség is, s az új már távolabb került tőlünk, mint azelőtt. Már inkább csak üzlet lett volna, vagy egy x-edik kihívás, s akkor arra gondoltunk, hogy keresünk egy olyan csapatot, amelynek kihívást jelent megszervezni, amelyik tudna új lendületet adni az egésznek. Így kerestük fel a MIÉRT-et, és elmondtuk, hogy új főszervezőnek Bodor Lacit szeretnénk, aki korábban a sportrendezvényeket szervezte. Jó ötletnek bizonyult, azóta szervezik, és fejlődik is a fesztivál.

– Manapság, ha azt a szót hallod, hogy fesztivál, még mindig a Félszigetre gondolsz? Vagy van már másik kedvenc, esetleg külföldi fesztiválod?

– Ha azt a szót hallom, hogy fesztivál, akkor a Szigetre gondolok most is és régebb is. De ha Erdélyre vagy Romániára gondolok, akkor természetesen a Félszigetre.

– Most is részt veszel minden évben a Félszigeten?

– Igen természetesen.

– Mennyire érzed még a magadénak?

– Közben én is idősebb lettem, azért is hagytam akkoriban abba, mert úgy éreztem, már nem rólam szól, hanem másokról. De ez így van jól. Ami azonban nagyon fontos, hogy a mind a mai napig találok olyan programot, ami tetszik, mind szórakoztató és kulturális programot, mind zenei programot.

– Idén mi érdekel a legjobban?

– Ákost biztosan meg fogom nézni.

– Milyennek látod a fesztivál jövőjét? Meddig működhet a Félsziget? Ez azért is érdekes kérdés, mert talán idén nem, de azelőtt majd\' minden évben felröppen a pletyka, hogy nem lesz többet Félsziget.

– Valóban mindig felröppent, de én magam is minden rendezvény után úgy gondoltam, többet nem csinálom. Aztán mégis csináltam. Van jövője a fesztiválnak, csak az a kérdés, hogy mennyire találják meg azokat a válaszokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy egy olyan fesztivál legyen, amely feleljen meg a mai igényeknek és elvárásoknak.