Murányi Tóni: a szívemnek legkedvesebb közönség előtt játszunk!

- Mindig zenész szerettél volna lenni?

- Igazából nem zenésznek készültem. Eredetileg színész szerettem volna lenni, de ennek nem sok jelentése van, ugyanis a szakmában sehova nem jutottam el, még az akadémiára sem vettek fel. Gyakorlatilag attól kezdve le is tettem a gondolatról, és azonnal elindultam a zenélés felé.

- Formális keretek közt is tanultál? Volt igazi tanárod, vagy inkább autodidakta voltál?

- Magát a hangszerkezelést autodidakta módon sajátítottam el, mintegy öt év alatt. Kissé túlzás azt állítani, hogy teljesen magamtól, inkább innen-onnan figyelgettem. Amikor Budapestre mentem zeneiskolába, gyakorlatilag már tudtam játszani, attól kezdve az elméleti részt kellett elsajátítanom. Jártam iskolába persze, de nem volt annyira meghatározó zenei képzésemet illetően.

- A dalszövegeket mindig te írod?

- Ez elsősorban egy szólóprojekt, itt az én dalaimat játsszuk el, a dalszövegek egyértelműen az enyémek. Ez nem jelenti azt, hogy zenekartagok nem írnak saját szövegeket, de ők ezt más projektekben viszik színpadra. Orbán Feri szokott nagyon ügyes dalokat írni, zenét különösen. Nem zárja ki azt sem, hogy felbukkanjon az ő szerzeménye esetleg az én zenekaromban, de erre egyelőre nem volt példa. Az volt a cél, hogy dalszövegeim dal formát kapjanak és színpadra kerüljenek.

- Mostanában megéri zenélni? Meg tudsz élni belőle?

- Jelenleg ez az egyetlen megélhetési forrásom, de nem mérném össze magam sztármilliomosokkal. Itt Romániában a rendesebb szakmákból is elég nehéz megélni, úgyhogy egy zenész vagy egy művész különösen nincs forráshelyzetben. Kénytelen voltam kialakítani azt az életformát, hogy csak ezzel foglalkozhassak, különben hobbiszintre redukálódott volna az egész – úgy nem lett volna egészséges,  értelmét veszítené, képtelen lennék maximálisan teljesíteni.

- Hogyan értékeled a MES-t?

- Ezt a rendezvényt elég jól ismerem, mert látogatóként gyakran vettem részt. Mondhatom azt, hogy kedvenc fesztiválom a térségben. Majdnem felléptünk egyszer 2003-ban, de akkor az időjárás meghiúsította. A következő években vagy nem voltam az országban, vagy zenekarom tagjai nem értek rá. Tavaly is benne kellett volna lennünk a műsorban, de akkor Orbán Feri nem tudott jönni, én meg ragaszkodtam a teljes zenekarhoz, nem akartam elkönnyelműsködni. Különösen örvendek, hogy idén sikerül a teljes zenekart és műsort megmutatni. Öten leszünk színpadon: Orbán Ferenc hegedűn, Enyed Károly a billentyűknél, testvérem, Murányi János a doboknál, Miklós György a basszusgitárnál, valamint jómagam.

- Elérted eddigi céljaidat? Mik a terveid? Hogy értékeled a munkádat?

- Természetesen vannak további terveim. Nem érzem úgy, hogy az az út, amit elképzeltem magamnak, bár felénél is tartana. Sőt, folyamatosan azt érzem, hogy nagyon az elején járok. Rengeteg ember van, aki még nem járt a koncertemen: ez önmagában is azt jelzi, hogy van, mit dolgoznom. Személyes álmaim valójában még sehol sincsenek.

- Véleményed szerint dalaid elérik a hallgató szívét?

- Arra törekszem, hogy elérjék, vagy a szívét, vagy a lelkét, akár az agyát, hiszen ezzel a céllal írom a dalokat. Minden sor leírása közben erre törekszem. A koncertek egyre növekvő sikerei (beszéljünk kisebb sikerekről), azt jelzik, hogy nem reménykedtem fölöslegesen. Amennyiben sikeresen eljut a hallgatókhoz, azért veszik a lapot, megértik, mit akarok mondani. Nem feltétlenül akarok mindig nagyot mondani, vannak dalok, amelyek nem a világbékéről szólnak. Egyéb célja is van a zenének, mint hogy végtelenül elszomorítson vagy az élet értelméről elgondolkodtasson.