Motorosnak lenni életforma

Krossz-, gyorsasági, túra- és egyedi építésű motorok csillogtak a napfényben a szépvízi strand területén az elmúlt hétvégén. Folyt a sör, szólt a rockzene, régi ismerősök üdvözölték egymást. Pénteken és szombaton a debüt-zenekarok után a Monyo Project és a Role zenéjére bulizhattak a résztvevők. „Ilyen helyeken összegyűl a társaság, egyet sörözünk, elbeszélgetünk, jó buli. Eljöttek a székelyföldi motorosklubok tagjai, magyarországi barát-motorosklubok és országon belül innen-onnan. Jövőre készülünk egy nagyobb rendezvény megszervezésére. Jelenleg öt székelyföldi motorosklub van, és szeretnénk, ha létrejönne egy szövetség, egy székely motoros összefogás. Azt tervezzük, hogy akkor közösen szervezünk egy nagy találkozót. A külföldi vendégeinknek is egyszerűbb lenne, mert akkor nem öt kisebb találkozó közül kellene kiválasszák, hogy melyikre mennek el, hanem azon az egyen többen meg tudnak jelenni, teljes létszámmal részt tudnának venni a klubok” – fejtette ki Ferencz Lajos, a Rebel Wolves MC motorosklub vezetője.

A találkozón a legkisebb motorosjelölteket a Szépvíz községbeli Nők Klubja játszósarokkal, gyerekfoglalkozásokkal és szombat délután arcfestéssel várta.

Szombaton a vállalkozóbb kedvű felnőttek sörivó, sörösládarakó, illetve úszóversenyen vehettek részt, de volt motorszépségverseny is. „Egy németországi vendégünk motorját díjaztuk, voltak szép motorok azon kívül, de ezen minimális volt a gyári alkatrész. Egy saját készítésű, átalakított, egy teljesen átépített motor, ami ezúttal díjat érdemelt” – magyarázta Ferencz. A csíkszeredai motorosklub, a Lázadó Farkasok négy éve alakult, azóta lett egy klubházuk, ahol összegyűlnek hetente, és természetesen a jelenlegi tizenkét klubtag, ha teheti, eljár országon belüli és kívüli motoros-rendezvényekre.  

„A legelején csak álmodoztunk az ilyen motorokról, amik most vannak. Ki mivel tudott, öreg, kétütemű, kicsi köbcentis akármikkel csattogtattunk, de mégis eljutottunk Kolozsvárig is motorostalálkozókra. Az is nagyon szép volt, sőt talán érdekesebb volt az egész. Egy mai motorra felülök, és elmegyek gond nélkül Párizsig. Akkor csak addig mertünk elmenni, amíg láttuk a templom tornyát” – emlékezett vissza a régi időkre kacagva a csíkszeredai motorosklub vezetője, aki maga is több mint tizennyolc éve motorozik. Úgy véli, hogy motorozni, főleg, ha egy motoros egy klub tagja is, egyfajta életforma. „Ezt nem lehet úgy csinálni, hogy van vagy nincs kedvem. Ezt szeretni kell, másképp nem lehet. Egy klubvilágban rengeteg tennivaló, mennivaló van, rengeteg idővel, pénzzel jár. Főleg annak, akinek családja is van, nem egyszerű. Ha otthonról a család nem támogat, akár megértéssel, hogy ide kell menni, oda kell menni, akkor nagyon kellemetlen. Mikor felülünk a motorokra, és csapatban elmegyünk valahová, annak megvan a saját varázsa, azt át kell érezni, azt nem lehet megérteni másképp!”