Mesterségtől mesterségig – kerékpárral

Az út első állomása a Likas kő volt, melynek bár legendáját ismerték a táborban részt vevő gyerekek, magát a követ kevesen látták. Ezt követően Parajdra kerekeztek, ahol Ozsvát Pali bácsi ezermestert látogatták meg otthonában.

„Kis udvarán széles, nagy világ nyílt meg előttünk: ott volt a kovácsműhely, a vízkerék, amit saját kezűleg készített áramfejlesztés céljából, és ezer apró, saját találmány, mind két keze munkája. Nem győztük csodálni eredeti ötleteit. Példamutatás volt ez a mai gyerekeknek, akik sokszor felteszik a kérdést, hogy ezt vagy azt a tantárgyat ugyan miért tanulják meg, mikor veszik majd hasznát? Hát Pali bácsi mindennek hasznát vette, amit valaha megtanult, és erre biztatott mindannyiunkat. Áradt belőle az életerő és életöröm, és mesélt, mesélt a hajdani gyufagyárról, az iskolákról, a bányáról. Fotoművészként is bemutatkozott: láthattuk elgondolkodtató fekete-fehér életképeit. Hogy mennyire sokoldalú egyéniséggel találkoztunk, igazán akkor döbbentünk rá, amikor bevezetett minket a saját “szentélyébe” és a számítógép és világháló segítségével folytatta a magyarázatot” – mesélte Kovács Ildikó programfelelős.

A csapat folytatta útját Korondra, ahol a fazekas és bádogos mesterségekből kaptak ízelítőt a gyerekek, megismerték a szerszámokat, a munkafolyamatokat és a különböző edények rendeltetését. Betfalván Dodó Sándor kosárkötő a vesszőfőzés és kosárfonás rejtelmeibe vezette be a résztvevőket. Továbbhaladva Dobón a szalmafonással ismerkedett a gyereksereg, majd a bözödi szalmakalap-kiállítást tekintették meg. És ha már a környéken jártak, természetesen a bözödújfalusi tóban való lubickolás sem maradhatott ki a programból.

„Múltunkat és jelenünket kerestük, úgy ahogyan azt a Nyikó menti és udvarhelyszéki emberek élik meg ma és élték meg dédapáink legénykorában. Többen tették már fel a kérdést, hogy miért társítjuk a kézműves tábort a sporttal. Egyszerű a válasz: keresve kell keresni azt a gyereket, aki nem szeret kerékpározni, nem imádja a hosszú utakat, a kihívást, a vándortáborral járó megpróbáltatásokat, de azt is, akit nem érdekelnek a népi mesterségek, aki nem feledkezik bele, merül el teljesen a munkába egy kézműves foglalkozás során, akkor sem, amikor az erdei iskolában bütykölünk, hát még, ha a saját otthonában, a saját műhelyében keressük fel a mesterembert. Ott láthatjuk munka közben, hallgatjuk ízes, érthető magyarázatát, munkájának, egyszerű életének bemutatását. Ezek az együttlétek, a közös örömök, a közösen megoldott problémák és minden, amit egy egyszerű székely embertől látunk-hallunk, életre szóló élmények” – összegezte a programfelelős.