MÁG-gólyabál: lapossarkú és egyenpoló

Nézze meg videónkat, tekintse meg képgalériánkat!

A „Színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő” Shakespeare-idézettel indítottak a Márton Áron Gimnázium gólyabáljának szervezői. A gólyabálra készített film része és egyben felvezetője volt a shownak: parányi embercsoport ázik (avatottabb szemek felismerik, hogy ez a Micsurinon történik), mivel nincs egy fedél, ahová behúzódhatnának. Házat kell építeni – jön az ötlet. Épülne a ház, de a csoport beleesik a görög mitológiában jól ismert hübrisz bűnébe, önteltek lesznek, elzüllenek, ezért bűnhődniük kell: a tivornya vége a halál. Eddig tart a film.
A filmben, majd később a színpadon is megjelenő Alakváltó (aki hol lány, hol fiú alakjában jelenik meg) a kapocs a beavatandók és egy felsőbb hatalom között. Ez a felsőbb hatalom az előadás során csak hanggal jelzi jelenlétét.

A nézőtérről özönlik el a színpadot, majd közösen járják el a haka táncot a tizenkettedikesek és a kilencedikesek. Egy közösséget alkotnak, az egyen-póló és nadrág, valamint a festett arc jól jelzi ezt.
Az Alakváltó közbenjárásának köszönhetően a felsőbb hatalom ad még egy esélyt a csoportnak a ház felépítéséhez, és  – amint a díszletben megjelenő főnixmadár is utal erre – újjáélednek.
Az „arctalanságból” aztán egyéniségek kezdenek kiválni: bár hangjuk a sajátjuk, egyelőre még felvételről megy az egységes stílusban elhangzó bemutatkozó szöveg, a gólyák pantomimmel képezik le az elhangzottakat.

Ezzel kezdetét veszik a beavatáshoz szükséges próbatételek. A játékmesterként szereplő Alakváltó (illetve Alakváltók) először ügyességi próbának veti alá a jelölteket: egy elgurított karikán kell a lándzsát átdobni, ez többnyire sikerül is a pároknak. Ezt követően az Alakváltó improvizációs próbához hívja be a versenyzőket: minden párnak két szót ad meg, az egyik szóval kell induljon egy párbeszéd, a másik pedig a párbeszéd végszava kell legyen. Ritmus-gyakorlatra épülő dobolás volt a következő próbatétel, majd a karaoke következett. A karaoke alatt, míg egy-egy pár elől énekelt, a többiek hátul dobozokat tettek-vettek: épült a ház. A műsorszám végére sikerül is felépíteni, ez idő alatt a gólyapárok is átöltöztek „civilbe”. Jöhetett a táncpróba, majd még egy közös éneklés.

Bár már nem pontozták, még egy ráadáspróbát is ki kellett állni: barkóbáztak a gólyák. A gólyabálra való felkészülés alatt megismert tizenkettedikes szervezők kilétére kellett rákérdezni, illetve felismerni őket.

Nem maradt más hátra, jött az előadás fénypontja, a díjkiosztó: harmadik helyezettként Petres Katának és Sandy Bálintnak, második helyezettként Máté Nórának és Oláh Istvánnak lehetett gratulálni. A 2010-es Márton Áron Gimnázium Gólyabáljának nyertese pedig André Irénke és Kótai Lóránt lett.

Természetesen nem csak a felsoroltak nyertesek. Nyertesek a versenyen induló gólyapárok, mert egy egész életre szóló élményben lehetett részük a felkészülés és az előadás során. Mert beavatóik olyan próbatételeknek tették ki őket, amelyeken nem a megszégyenítés volt a cél, és amelyeken fel tudtak villantani egy-egy szeletkét magukból; akik nem öltöztették őket nyakkitörős magassarkú cipőbe és ízléstelen estélyi ruhákba.

Nyertesek a tizenkettedikesek, akik egy nehéz, de jól sikerült szervezést bonyolítottak le. És nem utolsósorban nyertesek a nézők, akik – bár kissé szerteágazott és sokféle motívumot magába foglalt – egy jól strukturált, nagyszerű showműsort tekinthettek meg.