A Csíki Kamarazenekarnak megalakulása óta állandó tagja Kovács Éva, ez mellett zenél a Codex Régizene Együttesben is. 2007 óta tanít hegedűt a csíkszeredai Nagy István Művészeti Líceumban. Férje Kovács László, aki tizenkettedik osztályban még tanára volt, „aztán a tiltott kapcsolatból házasság lett”, amelynek gyümölcse a közel másfél éves Dávid. Évával a zenéről, munkáról, gyermeknevelésről, istenhitről beszélgettünk.
2011. november 02., 17:162011. november 02., 17:16
2011. november 02., 17:492011. november 02., 17:49
– Édesapám nagyon szerette a zenét, igaz, amatőr szinten, de tudott is zenélni. Igazából ő vitt zeneiskolába felvételizni is, ez nem az én választásom volt. Bár voltak buktatói, végül nagyon megszerettem. Igaz, voltam olyan tanárnál is, akinek a hatására úgy éreztem, nem maradok a zenei pályán, aztán Koppándi Jenő tanár úrhoz kerültem, aki újra megszerettette velem a zenét. Édesapám a kezdetektől fogva a hegedűt választotta nekem, és azóta is csak azzal foglalkozom.
– Mennyire van jelen a zene a család életében?
– Az én életemet tekintve, egyre kevésbé. A gyermekünk teljes mértékben átvette a főszerepet, egy kicsi gyermek teljes embert kíván. A férjem viszont folyamatosan koncerteket szervez, ő aktívabb. Most már én is részt vehetek a koncerteken, de csak annyira, hogy muzsikusként beülök, lejátszom a részemet, de a gondolatban otthon vagyok a gyermekkel.
– A gyermeknevelés hogyan egyeztethető össze a fellépésekkel?
– Szerencsés vagyok, és örülök is annak, hogy Dávidot nem viseli meg, ha elmegyek otthonról. Hála Istennek, anyósom kitűnően tud bánni a gyermekekkel, elvarázsolja Dávidot. Talán én érzem rosszabbul magam, ha nem vagyok otthon.
– Zenél a Csíki Kamarazenekarban, illetve a Codex Régizene Együttesben. Két különböző műfaj. Melyik kedvesebb?
– A társaság miatt talán a Codex Együttes kedvesebb, hiszen nagyon összenőttünk, a Csíki Kamarazenekarban többen vagyunk, ismerjük ugyan egymást, de a kapcsolat nem annyira szoros. Műfajilag viszont, bár tetszik a régizene, a szimfonikus zene közelebb áll hozzám.
– Kedvtelésből szoktak otthon zenélni?
– Sajnos, nincs erre idő, eléggé zsúfolt az életünk. Csak szórakozásként otthoni zenélésre nem is tudom, lesz-e alkalom. Talán hármasban. Mindenképpen szeretnénk, ha Dávid zenei pályán indulna el, persze, azt ő is kell akarja, mert mi nem fogjuk ráerőltetni. Tudom, hogy ez mivel jár. Koppándi Jenő tanár úr mondta annak idején: ez rabszolgamunka, ezt vagy csinálod, vagy nem működik. És tényleg így van, az ember vagy csinálja rendesen, odaadással, ellenkező esetben nincs értelme. Ha nincs aktívan az ember kezében minden nap a hangszer, akkor abba kell hagyni. Az én gyermekkorom nem játszással telt el, hanem tanulással, gyakorlással. Más gyermek délig iskolába járt, délután tanult, majd játszott. Nekem nem ez volt. Az egy-négy osztály talán még szabadabb volt, de ötödik osztálytól délelőtt voltak a zene, délután az elméleti órák. Reggel úgy elmentem iskolába, hogy este hét órakor végeztem. Kemény munka nagyon, ezért nagyon meggondoljuk, és Dávid csak akkor marad ezen a pályán, ha ő is azt akarja. Azt mindenképpen szeretnénk, ha zenei pályán indulna el, mert egy gyermek fejlődésére nagyon jó hatással van. Dávidon figyeltem meg például, hogy ha megfelelő zenét hallgatunk, visszahozza a nyugalmi állapotát. Általában a kicsi gyermekekhez a klasszikus zene áll közelebb, például Mozart. Vannak olyan disszonáns zenék, amelyre a gyermek egyszerűen sírni kezd, amin nem csodálkozok, hiszen én sem szeretem. Mi otthon olyan klasszikus zenét hallgatunk, ami Dávid figyelmét is megragadja. Hiába tennék neki szimfóniát, ez egy gyermek számára bonyolult.
A Kovács Évával készült interjút a Csíki Hírlap november 3-i számának Hölgysarok oldalán olvashatják el.
A Márton Áron Tehetséggondozó Központ a 10. tanévére készül, amely várhatóan az utolsó lesz jelenlegi helyén, mivel a Székelyföld Labdarúgó Akadémia bővülő tevékenysége miatt a MÁTK rendelkezésére álló terek csökkentek – olvasható a közleményükben.
Elkezdődött a fakivágás Hargita Megye Tanácsának székhelye körül Csíkszeredában, hétfőn délelőtt.
Tereprendezés, telekkönyvek összevonása, a szükséges áramellátás biztosítása – javában zajlanak az előkészületek Csíkszentsimonban és a Gyimesközéplokhoz tartozó Hidegségen a sátortetős műjégpályák építésére, amelyek várhatóan idén elkészülnek.
A háromnapos eseménysorozaton néptáncosok, gazdálkodók, helyi lakosok és városi látogatók találkoznak, hogy együtt elevenítsék fel a régi idők kaszáló hangulatát.
Helikopterrel jött Székelyföldre pénteken Ion Țiriac, Románia legismertebb sport- és üzletembere, aki jégpályákat nézett meg, valamint az utánpótlás-jégkorongról is tárgyalt. Úgy tudjuk, hogy Zsögödben Lénárd András üzletemberrel is találkozott.
Fakivágásra készülnek Csíkszeredában, Hargita Megye Tanácsának székhelye körül, az érintett szakaszon útlezárásra kell számítani július 14-én, hétfőn.
Tizenöt éve indult útjára a Kaszáló Kaláka, amely idén is háromnapos eseménysorozattal várja a kézi kaszálás, a népi hagyományok, a közösségi lét és az értékőrző szórakozás iránt érdeklődőket Csíkszentkirályra.
Az utolsó csomagokat is elpakolta kedden a Városi Művelődési Házból a Hargita Székely Néptáncszínház, ezzel befejeződött az együttes költözése. Csíkszeredában több intézmény is ideiglenes helyszínen folytatja a középületek felújítási munkálatai miatt.
Közös táncban csúcsosodott ki az Ezer Székely Leány Napja szombaton a csíksomlyói nyeregben. A rendezvényre a nagy hőség ellenére is sokan kilátogattak, ki gyalog, ki lovas szekérrel, ki népviseletben, ki anélkül.
Az elmúlt harminc év szakmai munkásságát ismerte el Csíkszereda önkormányzata András Mihálynak, a Hargita Székely Néptáncszínház vezetőjének. A Pro Urbe díjat szombaton adták át a csíksomlyói nyeregben.
szóljon hozzá!