Körtáncba hív Zorán

– A 2011-ben megjelent Körtánc-Kóló című lemezét, amely azóta platinalemez lett, pályafutása egyik legjobb albumaként emlegetik. Másabb is, mint a korábbiak. Két dal a szerb gyökereket idézi.

– A lemezt megelőzően öt évig nem jelentettünk meg új stúdiólemezt. Tehát volt egy elég hosszú időszak, amikor nyilván sok minden történt az életünkben, és mi igyekszünk, hogy a dalok valamilyen módon visszaadják azt a hangulatot, azt a kort, amelyben éppen vagyunk, amikor készül egy lemez. Ez fontos szempont nálunk. Dusán meg én nem nagyon reagáltunk különösebben a zenénkben arra soha, hogy milyen származásúak vagyunk. Ez egyébként sokszor emlegetett tény, hogy mi Belgrádban születtünk, hogy szerb anyanyelvűek vagyunk és ez majdnem minden rólunk szóló riportban megjelent, a zenénkben pedig mégsem annyira. És mint ahogy ez eddig sem volt tudatos, azaz nem valamilyen akaratlagos szempontok miatt maradt ki, ugyanígy most sem azért került be, hanem egy egyszerű hangulati tényező. Dusánnak már megvolt a Kóló szövege, pontosabban írt korábban már egy verset magának, és amikor készültek a dalok, Presser Gábor ezt megzenésítette.

Aztán született még egy dal, a Törjön a csend című dal a lemezen, amely szintén ezt a zenei világot, ritmikát, hangulatot képviseli. Aztán a lemez címe is ez lett, hogy Kóló. Dusán, Gábor és én is politikus lények vagyunk a szónak a közhasznú értelmében, tehát nem szállunk bele a politizálásba, de azért van véleményünk a dolgokról. És mivelhogy a konfrontáció általában az emberek életében mintha megerősödött volna az utóbbi évtizedekben, sokkal élesebbek a kontrasztok, ezért úgy gondoltuk, hogy a Kóló (kóló: balkáni néptánc, körtánc – szerk. megj.) jó példa arra, hogy miként lehet az embereknek együtt kialakítani azt a helyzetet, azt az állapotot, amiben összekapaszkodva közös örömet tudnak megélni. Szimbolikus értelmet is gondoltunk adni ennek a fogalomnak.  

– Telt házas koncertjein nagyon sok fiatalt is lehet látni. Mit gondol, mi a magyarázata annak, hogy   több  generációt meg lehet találni a közönség sorai között.

– Ez engem is mindig érdekelt és amennyit eddig sikerült kiderítenem az annyi, hogy egyrészt sokan a szüleiken keresztül ismerték meg a mi zenénket, azt is szokták mondani, hogy ők „ezen nevelkedtek”. Másrészt mi nagyon sokat koncertezünk, sokan eljönnek érdeklődésből, mert valamit már hallottak a zenénkről. Talán nem keltünk csalódást, amikor mondjuk eljönnek egy ilyen koncertre szűz füllel és esetleg a következőre már azért, mert saját tapasztalat van. A harmadik pedig az internet, ahol bármihez hozzá lehet férni és talán nem is kell tudni, hogy ki is konkrétan az előadó, vagy mikor született, vagy milyen zenei kategóriába tartozik, amit éppen hall, hanem elég maga az a tény, hogy tetszik. És ez le tud szűkülni erre a szempontra sokszor. Amikor már jobban „belemászik” egy-egy ilyen keresgélésbe, akkor tudja meg, hogy kiről van szó és talán hosszabb távú érdeklődés is kialakul benne. Aztán hallja, hogy akit ő megtalált és megszeretett az interneten keresztül éppen ott koncertezik a városában, akkor esetleg eljön. De én azt hiszem, hogy leginkább az első kettő: hogy a szülőkön keresztül és a hallomás, ahogy terjed a híre valakinek. Azt hiszem, Erdély ilyen szempontból még különlegesebb helyzetben van, mivel nagyon sok ideig nem vihettük oda ezt a zenét, szóval el voltunk vágva egymástól, és most mióta már lehet, még mindig nagyobb az érdeklődés, mint mondjuk az itthoni környezetben.

– Egy dal, egy lemez létrejötte mindig egy hosszú folyamat. Az „útnak” melyik részét szereti inkább?

– Nem tudok igazából rangsort felállítani, hogy melyik része a legjobb, melyik kevésbé. Ez egy egymásra épülő folyamat, az egyik feltételezi a másikat, az egyik meghatározza a másikat és lépésről lépésre alakul minden. A legizgalmasabb az egészben, hogy a semmiből kell megalkotni valamit. Kezdetben egy darab kotta- vagy dalrészlet sincs meg és aztán valahogy hosszú hetek munkája eredményeképpen végül is leteszünk az asztalra egy komplett anyagot. A stúdiómunkák is megvannak, a borító is megvan, komplex is a dolog, és elég hosszú is általában egy lemez elkészítésének a folyamata, de én a mai napig  nagyon szeretem csinálni. Izgalmas és nagyon különleges, hogy az embernek olyan foglalkozása van, amelyben lehetősége van arra, hogy érezhetően a semmiből létrehozzon valamit.

– Egy interjúban korábban azt mondta, csak olyan dalokat énekel, amelyekkel azonosulni tud. Mitől függ ez?

– Erre az a válasz, hogy amikor úgy érzem, az enyém egy dal. Nyilván egyezik a habitusommal, a szóhasználatommal, a véleményemmel, akár adott esetben a hangulattal is, amiben éppen akkor vagyok. De ugyanúgy igaz ez rám is, mint a hallgatóságomra is. Úgy szoktuk mondani, hogy megtalál egy dal. Vagy ha a hallgató megtalál egy magának való dalt, akkor azt rögtön érzi, hogy ez az övé. Ez az előadóknál pontosan ugyanígy van, csak ők mondjuk előbb hallják meg, mint a többiek.

– Mit hallhat majd a közönség a csíkszeredai koncerten?

– A mi koncertjeink több mint kétórásak. Az új lemezről nem fogjuk az összes dalt eljátszani, nem fárasszuk azzal a közönséget, mert akkor nem tudnánk elég sok régit játszani. Leginkább a régi, a közönség által is jól ismert, vagy jobban ismert dalokat játsszuk.