Indián, a tetoválóművész

Ferencz-Mátéfi Kriszta, Miklós István és Bányász László a kiállításmegnyitón

Miklós István festő- és tetoválóművész Tattoo című fotókiállításának megnyitóján Bányász László kurátor köszöntötte a nagyszámú érdeklődőt, majd Ferencz–Mátéfi Kriszta méltatta Indián alkotásait és a tetoválás több évezredes művészetét. A kiállításmegnyitón közreműködtek Hompoth Arthur és barátai. A tárlat október 8-ig tekinthető meg.

Miklós István a tetoválószalon működtetése mellett festőművészként is tevékenykedik. Az 1969-es, székelyudvarhelyi születésű Indián iskolai tanulmányai elvégzése után a gyimesfelsőloki Tímár Károly tanítványaként végezte el a művészeti iskolát grafika és festészet szakon. Termékeny munkássága során olajfestményeket, pasztell- és akvarellképeket, valamint falképeket is fest. Számos hazai és külföldi csoportos, illetve egyéni kiállításon vett már részt, és a sor még mindig csak folytatódik.

Ferencz-Mátéfi Kriszta művészettörténész méltatta Indián munkásságát

„Egy olyan világba enged betekintést, amely már az őskortól kezdődően ismeretes. Különböző kultúrák meghatározó jelensége volt. Szerepük és jelentésük kultúránként változott. Szolgálhattak amulettként, dekoráció- vagy státusszimbólumként, esetleg a hit vagy félelem jelzéseként. Egyes kultúrákban a szépség megőrzését a tetoválás jótékony hatásának tulajdonították, míg más esetben a tetoválás misztikus volt, a tetovált ember félelmet és tiszteletet keltett. Biztosította az egyén számára az egyediséget, egyfajta személyi azonosításként szolgált. A maga nemében a másság, a társadalmi normáktól való különbözés megjelenítése” – mondta Ferencz–Mátéfi Kriszta művészettörténész.

A tetoválás ma már inkább divat...

„Ma már inkább divat, mint státusszimbólum, vagy egy-egy csoporthoz való tartozás megnyilatkoztatása. Talán ez utóbbi válthatta ki a társadalom részéről azt az előítéletet, hogy a tetovált személyek negatív és erőszakos személyiséggel rendelkező egyének. Mára szerencsére ez a nézet kezd átalakulni, és reméljük, hogy ehhez segítséget nyújt ez a kiállítás is” – fejezte ki reményét a művészettörténész.

Hompoth Arthur és barátai zenéltek

Miklós István munkáiról elmondta: témáit legtöbbször a természet, annak a szerves részét képező ember és környezete, ezek kapcsolata, a hagyományok, az erdélyi táj és kultúra képezik. Munkáira leginkább a sokszínűség jellemző és az élénk színhasználat. Nagy gonddal festi meg a természetben oly gazdag formák minden kis részletét.

A tetoválás büszke tulajdonosa

„Hogy művészet-e, vagy csak a díszítőkultúrához van köze a tetoválásnak mint műfajnak, megoszlanak a vélemények. Tény, hogy Nyugaton teljes jogú művészetként tartják számon. Meglátásom szerint minden képzőművészeti műfaj alapja a vonalvezetés, amely a rajz formájában kiteljesedve éri el célját. Ebből kiindulva a tetoválás is lehet művészet” – véli a fiatal művészettörténész.