Huszárokat toboroznak Felcsíkon

A III. Csíkszéki huszártoborzót idén Felcsíkon tartják. Április 30-án, szombaton reggel nyolc órakor 55 huszár indul a csíksomlyói Fodor Háztól, hogy a nap folyamán Csobotfalván, Csíkcsomortánban, Csíkpálfalván, Csíkszépvízen, Csíkszentmihályon, Csíkcsicsóban, Madéfalván, Csíkrákoson, Csíkmadarason és Csíkdánfalván toborozzanak. Május 1-jén, vasárnap fél tízkor Karcfalván kezdődik a toborzás, majd Csíkjenőfalva, Csíkszenttamás és Csíkszentdomokos regrutáit is beveszik a csapatba.

„A falu határában vár a polgármester hintóval vagy lóháton, és csakis katonai viseletben, székely ruhában, bocskaiban lehet, más civil ruha nem megengedett, ezzel tiszteljük meg kölcsönösen egymást úgymond. Amikor a falu határába érünk, a polgármester megállít, én karddal tisztelgek: Polgármester úr, Erdély huszárcsapatai a falu határában állomásoznak, és engedélyt kérek a toborzóra a faluban!” – mesélte Szőcs Elek parancsnok, a Csíkszéki Mátyás Huszáregyesület főhadnagya a toborzó lezajlását.

Miután a huszárok megkapták az engedélyt, bemennek a faluba, elöl a polgármester, a székely ruhába öltözött regruták pedig lóháton kísérik. A faluba beérve, a strázsamester felolvassa a hadba hívó huszártoborzó szövegét, majd a főhadnagy a „legények, verbunk!” parancsszóval táncot rendel el. „Jelképes, hogy amikor a legények járják, akkor az egyik huszár odalép a kiszemelt legényhez, megállítja, a kalapot leveszi és a csákót felteszi, úgymond beavatja, ezáltal huszárrá lépett elő, és azzal táncol tovább. Mikor lejár a tánc, van egy kecskebőr kulacsunk, azt odaadja minden regrutának, és azt mondja: aki ebből a kulacsból iszik, a babájától elbúcsúzik. Ezáltal egyivásúak lettünk. A regruták tehát átestek a keresztségen, felülnek a lóra és parancsot adok, hogy a sor végére álljanak be.”

Az említett települések mindegyikében legtöbb négy legény jelentkezhetett regrutának, így szombat estére, amikor Karcfalvára érnek, már közel 120-an lesznek a csapatban.

„A lényeg az, hogy az a regruta, aki vállalja, hogy ezt végigcsinálja, megbízható ember legyen, a lova bírja a terepet, és lehetőleg ne a sáncban képviselje a falut. Ez érzés kérdése, és elhivatottság, elsősorban abból lesz huszár, aki nagyon akarja. Mert nem könnyű, a ruha előállítása anyagi megterhelés a javából, a huszárnak jó, ha van lova is, de főképp emberi tartás kell, kemény nemzeti öntudat és magyar hazaszeretet.” Szőcs Elek még elmondta, hogy a regrutának egy év próbaidőt kell kiállnia. „Nem mennyiségi huszár kell, hanem minőségi. Mi is egy megújulási folyamaton megyünk keresztül, nemrég dolgoztunk ki egy alapszabályzatot, egy huszáretikettet, abban megvan, hogy milyen kell legyen a huszár viselkedése, a ruhát hol veheti fel, hol nem.”

A tavaly a Kászonokban toboroztak, az akkori regrutákból sokan huszárok maradtak. Hogy miért tartják fontosnak a toborzást? „A 17-18. század Európájának legütőképesebb, leghíresebb harcosai voltak a huszárok, olyannyira, hogy mindenhol a császári, királyi udvarokban huszártestőrséget tartottak fent. Ezeket mind magyar tisztek képezték ki. Elsősorban azért tartjuk fontosnak a toborzást, hogy nemzeti öntudatra neveljünk, mert az hiányzik a legjobban, és ezáltal éltessük a hagyományainkat. Mert a huszárság, az fogalom” – válaszolta a Csíkszéki Mátyás Huszáregyesület főhadnagya.