Harmóniában lenni önmagunkkal

– 2000-ben kerültem haza Csíkszeredába, egy évet dolgoztam a környezetvédelmi ügynökségnél, ahol a közkapcsolatokért feleltem, de bevallom, szakmailag nem volt nagy kihívás számomra. Ezért egy év és néhány hónap után továbbléptem, az akkor megalakuló Agenda 21 irodának lettem az irodavezetője. Végül itt is egy évet dolgoztam, mert időközben, 2002-ben versenyvizsgáztam a Sapientia egyetemre tanársegédnek, de mivel nem volt kellő tapasztalatom, gyakornokként kezdtem ott dolgozni. Biológia, ökológia, fiziológia tantárgyakat oktattam és oktatok, adjunktusként ma már ökológia és környezetvédelem előadásokat tartok a másodéves környezetmérnököknek és biológia előadásokat az elsőéveseknek.

– Meghozta ez a munka a várt változatosságot?

– Ez az a munka, amire mindig is vágytam, nagyon változatos, oktatással, kutatással foglalkozok, de szervezési, adminisztratív munka is hárul rám. Szüleim mindketten tanárok, amikor fáradtan hazajöttek az iskolából, és én az oktatói munkának nem föltétlenül a pozitív oldalát láttam, mindig azt mondtam, belőlem soha nem lesz tanár. Mégis úgy hozta a sors, hogy az lettem. Egyetemi tanulmányaim befejeztével Kolozsvárról nem akartam hazajönni, szerettem volna egyetemi környezetben maradni, hogy tudjak tudományos kutatást végezni. Marie Curie mondta, ha egy kutató szembekerül a természettudományos kérdésekkel, olyan lesz, mint a gyermek, amikor tündérmesét hallgat. Lenyűgözi, lelkesedést vált ki belőle. Én is így voltam ezzel, és végül mire hazakerültem, a Sapientia megadta a tudományos kutatások folytatásának lehetőségét is.

– És aztán jöttek a békák...

– Elsőéves koromban a szakmai gyakorlaton egy rendkívül elkötelezett biológussal találkoztam, aki a kétéltűekkel, hüllőkkel foglalkozott, hatalmas lelkesedéssel beszélt ezekről az állatokról, lehetőséget adott tudományos kutatási munkába való bekapcsolódásra, így egyszerűen odaragadtam mellé. Aztán jött ennek egy második felvonása, létezik ugyanis Budapesten a Varangy Akciócsoport Egyesület egy nagyon elkötelezett vezetővel, és miután magam is elköteleződtem a szakmai gyakorlaton a kétéltűek iránt, és elkezdtem a békákkal foglalkozni, többször is részt vettem Budapesten az egyesület tevékenységein. Például az Ipolyságra jártam, a magyar–szlovák határ mellé békamentő akciókra, mentettük át az út egyik oldaláról a másikra a békákat. Tehát a tudományos kutatáson túl népszerűsítő, figyelemfelkeltő tevékenységben is szerepet vállaltam.

Az interjú teljes szövegét a Csíki Hírlap január 27-i számának Hölgysarok oldalán olvashatják el.