Elfelejtett novellák időutazása

Kovács Levente neve mindig nagy hívó szó Marosvásárhelyen, így azon már nem is csodálkozunk, hogy az ő könyvbemutatóin már rég nem lehet helyet kapni a kezdési időpontban. Így történt ez a mostanin – sorrendben az ötödiken – is, rengetegen jöttek a Bernády Házba, s mind arra voltak kíváncsiak, hogy is kerültek elő az amúgy színházi rendezőként ismert Kovács Levente novellái fél évszázad után.

Az Időutazás című kötet ugyanis tizenegy, az 1960-as évekből származó novellát tartalmaz. A szerző elmondása szerint őt a marosvécsi Helikon-találkozók mecénása, Kemény János kezdte ösztönözni az írásra, s most is emlékszik rá, milyen beszélgetések zajlottak közöttük, miután megmutatta János bácsinak egy-egy írását. Amikor elkészült tizenegy szöveg, János bácsival nekifogtak, hogy kötetet szerkesszenek belőle, csakhogy időközben a gróf eltávozott az élők sorából, s vele együtt Kovács Levente írási kedve is. A szövegeket betette a fiókba, amúgyis akkor kezdett Thália bűvöletében dolgozni.

Hogy lett mégis könyv belőle? 2010-ben, amikor Kovács Levente életrajzi kötetén dolgozott Kádár Dombi Katalinnal, a fiatal szerkesztő elővetette a régi szövegeket és kiadásra biztatta a rendezőt. „Úgy hívom magamban ezt a kiadványt, hogy az életrajzi kötetem irodalmi melléklete, amelyben természetesen nagyon sok valóság is van” – jegyezte meg viccesen Kovács Levente a bemutatón, hozzátéve, hogy nem változtatott a szövegeken annak ellenére, hogy ma már biztosan másként írná meg.

Van a kötetben varázsmese, szamármese, tündérmese, annak ellenére, hogy az egész egy olyan kort ad vissza, amelynek az volt a jelszava, hogy „nincs mese” – fogalmazta meg frappánsan a könyvbemutató házigazdája, Nagy Miklós Kund.