Ázsia büszkesége, Sri Lanka

Kattintson ide a galériáért!

Sri Lanka: területileg egy történelmi Erdély, lakosságban pedig majdnem egy Románia méretű dél-ázsiai, tőlünk nézve távol-keleti ország, amelynek az utóbbi időben nem volt igazán jó a PR-ja – segített ebben mondjuk majdnem harminc évnyi polgárháború, az állandó politikai bizonytalanság, robbantások, merényletek, cunami, miegymás, negatívumok, amelyeket azonban azok, akik figyelmen kívül hagytak, általában megkapták értük a jutalmat: a majdnem eszményien tökéletes utazás élményét.

Mi is így jártunk, amikor a márciusi –12 fokból útra keltünk, s mintegy 24 óra elteltével +32 fokban, 90 százalékos páratartalomba megérkeztünk. A több ezer kilométeres repülőút ellenére az időzóna-különbség téli időszámítás idején mindössze három és fél, nyári időszámítás alatt két és fél óra, mivel a sri lankaiak nem tologatják elé s hátra a mutatókat, náluk a nap mindig fixen reggel hatkor kel s este hatkor fekszik – ez meg már a szélességi fok, az Egyenlítőhöz való közelség okozata. Ugyanebből következik, hogy mindig meleg van, évszakok nincsenek, csak esősebb és szárazabb időszakok váltakoznak. A legnehezebben a meleghez lehet hozzászokni, azazhogy helyesebb, ha úgy fogalmazok,  hogy nem is igazán lehet hozzászokni, a folyamatosan magas páratartalom mindig sokkal melegebbnek érezni az általában +32–34 foknál nem magasabb hőmérsékletet, állandóan dől az emberről a víz, a zuhanyozás sem sokat segít, mert a melegvíz-csapból forró, s a hidegből meleg víz folyik.

Káosz és zűrzavar

Ajánlatos tehát rászánni egy pár napot az érkezés után az akklimatizálódásra, a hőséggel való megbirkózás tudományának elsajátítására, az ország hangulatára való ráhangolódásra. Ha így teszünk, amikor elindulunk a sziget belseje felé, tudjuk már, mennyit ér a pénz – egy ötszáz dollárnyi kassza például már egy kész vagyont helyi léptékben számolva, egy félévi átlagfizetést. Néhány napnyi colombói tartózkodás után már nem fogunk szívrohamot kapni az utakon található káosz láttán sem – bár, akik mindkét helyen voltak, azt mondják, hogy Indiához nem lehet hozzáhasonlítani, mert ott szélesek az utak, s mindenki versenyzik rajtuk, lehetőleg egymás mellett. Sri Lankában keskenyebbek az utak, ezért sokan nem férnek el rajta egyszerre – annyira. Itthoni szemmel nézve tíz kilométer alatt legalább tízszer meg kellett volna haljunk, nagyobb népsűrűségű helyeken ez az átlag emelkedik. Ennek ellenére nem haltunk meg, ami köszönhető az alacsonyabb, 30–40 kilométerórát ritkán meghaladó átlagsebességnek, s a sri lankai gépkocsivezetők ügyességének. Ami igencsak nagy szám, ha azt nézzük, hogy a gépjárművezetői iskolák csak mostanában jelentek meg az országban, s a vezetést sem kötik különösebb engedélyhez.

Sri Lanka sok tekintetben olyan, mint Székelyföld. Hát például ott is egyfolytában a főutak mellé építkeznek. Így alakult ki az a helyzet, hogy ha az utakon közlekedsz, egyfolytában településen belül vagy. Autópályák pedig ott sincsenek. Egy 110 kilométeres utat azonban így is meg lehet tenni öt-hat óra alatt, igaz, a vonat, amelyik szintén nem a sebességéről híres, két és fél óra alatt letudja a Colombo és Kandy közötti távolságot.

Kandy, Dombország fővárosa

Kandy: a sziget egyik legfestőibb városa, volt birodalmi főváros, ezt értsd úgy, hogy az európai gyarmatosítók előtt itt volt a szingaléz birodalom központja. Manapság a szingalézek mintegy hetven százalékban lakják a szigetet, s az északi részen többséget alkotó tamilok adják a maradék többségét, de ha a helyi államapparátustól kérnéd ki az adatokat, akkor nem ezek volnának a sarokszámok, az egész biztos. A szingalézek sem egyformák ám, mert vannak hegylakó, dombvidéki szingalézek, és alföldi szingalézek, s előbbiek természetesen jól lenézik a laposföldieket. Ahhoz képest viszont, hogy a szingalézek és a tamilok évszázadokon át gyilkolták egymást, s éppen tavaly ért véget a harminc éves polgárháború, a nyilvános feliratok általában háromnyelvűek, szingalézül, tamilul és angolul írnak fel mindent, még a szingaléz többségű Colombóban is, ami annyit tesz, mintha nálunk magyarul írnák Bukarestben, hogy merre van Csíkszereda.

Elefántárvaház és a Szent Fog

Na de visszatérve Kandyre, a pár fokkal hűvösebb, egy csodálatos tavat körülölelő dombvidéki központtól nem messze található a külföldi turisták egyik kötelező meglátogatnivalója, a  Pinnawellában működő elefántárvaház, ahol az elefántok mászkálnak szabadon, s az emberek körülkertelt területekről bámulják őket. Érzékenyebb lelkületű állatvédők azonban bizonyára nem néznék jó szemmel, ahogy a pár garas reményében a felülvigyázók jobb fotópózok felvételére kényszerítik az ormányosokat, s nekem személyesen az sem esett túl jól, hogy míg a helyiek mintegy két dollárnak megfelelő rúpiából válthattak belépőt, mi (külföldiek) kétezer rúpiát, mintegy húsz dollárt kellett lepengessünk fejenként – ezzel a kettős árrendszerrel egyébként Sri Lanka-szerte találkozni, s a külföldieknek szánt árak pedig hónapról hónapra nőnek. Ehhez képest az elefántárvaház arculatához leginkább hozzátartozó jelenetsor, vagyis az elefántfürdetés nem is a belépőköteles területeken belül zajlik, más szóval akár tiszta ingyen is meg lehet nézni, ahogy az „árvaházból” kihajtják az állatokat, végig egy keskeny utcán, egy bazársor között az abszolút közterület tavacskához.

Kandyben található az ország legnagyobb buddhista temploma, ahol állítólag Buddha egyik fogát is őrzik. Az ereklye hányattatott történetéről egész festménysorozat van a főszentélyben, ahol a helyiek a földre kuporogva imádkoznak, miközben a turistacsoportok botladoznak közöttük a nagy hangú idegenvezetőket hallgatva.

Szexuális forradalom a botanikus kertben

A környék másik híres nevezetessége közé tartozik a világ egyik legjobb ilyen létesítményeként számon tartott botanikus kert Peradeniyában. Két alkalommal kerestük fel, s mindkét alkalommal órákat töltöttünk el ott, higgyék el, még így sem láttunk mindent. Úgy képzeljék el, mint a budapesti állatkertet, csak ez sokkal nagyobb, és nem állatkert. Mondjuk erről az általunk „kérdőjelfáknak” hívott növényeken lakó több ezres óriásdenevér-kolónia tagjai másképp vélekednének. S ja, ebben a botanikus kertben jöttünk rá, hogy valószínűleg Sri Lankában most zajlik a szexuális forradalom, mivel minden egyes padot, pihenőt, leülésre valamennyire alkalmas árnyékos helyet szerelmes párok foglaltak el. A hatóságok (értsd felvigyázók) reakciója is olyan hatvanas évekbeli, lévén hogy riogatják, kergetik az összekapaszkodott, turbékoló párocskákat.

Na de említettem, hogy Kandy a dombvidéken fekszik (The Hill Country), ami abban is megnyilvánul, hogy a közeli dzsungelben található Samadhi, egy meditációs központ, ahova azért megy ki az ember, hogy ne csináljon semmit. Csak üljön, s hallgassa az őserdőt, s merengjen magában. Néhány napnyi távol-keleti káosz és zűrzavar után ez igencsak értékelendő program tud lenni. S van egy vagány vízesés is, ha már nagyon unja magát az ember, rövid, néha életveszélyesnek tűnő túra árán felkeresheti.

Dzsungel Dacia

Szót kell még ejtenem a sri lankai vasúti hálózatról, ugyanis Kandyből visszafele Colombóba vonatra ültünk. Csodálatos tájakon, észvesztő szakadékokon, alagutakon át vezetett a sínpár, néha-néha elfeledtette velünk a kilátás azt a tényt, hogy mindjárt elolvadunk, s azonnal kiugrik a gyomrunk a torkunkon: ha azt hitték, hogy a Corona ráz nagyon, na akkor próbálják ki ezt. Később egy zöldség-gyümölcsárussal szóba elegyedve tudtam meg, aki véletlenül nyugalmazott vasutas volt, hogy Sri Lanka kiöregedett mozdonyállományának egy részét, az itthonról is ismerős Daciákat Craiován gyártották, s romániai vasutasok besegítettek bizonyos mértékben a Kandy–Colombo vasútvonal építésébe is. Így már érthetőbb, miért vonaglik úgy az a vonat, gondoltam.

Unawatuna Beach, a hippi exparadicsom

Vették észre, milyen szép, dallamos nevek vannak Sri Lankában? Most még felsorolok egy párat: Nuwara Eliya, szintén a dombvidéken, valamivel távolabb Colombótól, teaültetvényeiről és szintén festői természetéről híres tájjal, Sygiria, sajátos, kígyóktól hemzsegő hatalmas sziklájával, amelynek tetején Ázsia legrégebbi királyi palotájának romjait lehet megnézni, s ahová szintén életveszélyes felmenni – na ezeken a helyeken nem jártunk, hogy legyen még amiért visszamenni. Jártunk viszont Unawatunában, a hippik egykori paradicsomában a sziget déli csücskében, az óceán partján. Pálmafák, napsütés, búvárkodás, minden ami kell egy becsületes tengerparton, az megtalálható itt, számtalan kis szálláshely, vendéglő és varroda mellett, ahol potom áron készítik el a csodaszép kelmékből készült, rád méretezett ruhadarabokat. Egyetlen probléma, hogy egyetlen ruhát sem fejeznek be igazából, így miután hazajössz, még itthon is fel kell keress egy szabót, de hát Istenem... Úgy hallottuk, a szökőár előtt még tartott a hippikorszak errefelé, s nudistaparadicsomnak számított: na de erről már lemaradtunk. A szökőár óta ugyanis minden kicserélődött: új az út, újak az épületek, újak az emberek. Hisz alig élték egy páran túl azt a hihetetlen természeti katasztrófát az ottaniak közül.

Politika, sajtó

Sri Lanka, akárcsak nemrég Románia, állandó választási lázban ég. Egyik voksolás a másikat éri, januárban újraválasztották az elnököt, áprilisban pedig parlamenti választások voltak, amelynek eredményeképp gyakorlatilag az egész ország be volt plakátolva. Többnyire a kormányzó párt plakátjaival, amely költségvetési forrásokat is megmozgósított erre a célra, de ezen a jelek szerint nem ütközött meg senki. Az újságok címoldalán általában az elnök úrral lehet találkozni, amint éppen átad vagy meglátogat valamit, de olyan újságot is láttam, amelyen a hátoldalán is az elnök úr szerepelt, illetve a sportrovat vezető hírében is ő volt a főszereplő. Az új ezer rúpiáson is az elnök úr mosolyog, katonák, tankok meg vadászrepülők társaságában, ünnepelve a tamil tigrisek, a „terroristák” feletti tavalyi győzelmet. A tévében mindennek ellenére egyszer sem kaptam el az elnök úrról egyetlen felvételt sem, viszont egyszer egy délután egy szemüveges amerikai tag szerzetesnek öltözve órákon állt beszélt a buddhizmus előnyeiről, ugyanabban a fix kameraállásban. Amíg ott voltunk, az Economist című hetilap egy számának példányait visszatartották a vámnál, mert nemkívánatos cikk jelent meg benne az országról. S ja, ne feledjük hozzátenni, hogy az elnök úr legfontosabb ellenfele a januári választásokon, a polgárháborúban győztes katonai főparancsnok, Fonseka tábornok az eredményhirdetés óta dutyiban csücsül.

Kaja

A sri lankai kaja nagyon hasonlít az India déli részein fellelhetőre, vagyis minden curry, s minden nagyon csíp. Vannak sajátos fajai a különböző curryknek, amelyek Sri Lankára jellemzőek, s általában véve nagyon is ízletesek az ennivalók, már annak, aki bírja a csípős kaját. Sajnos azonban a kevés hússal, sok zöldséggel készült ételek nem annyira egészségesek, mint amennyire tűnnek, ugyanis minden rendkívül kalóriadús kókuszolajjal készül, s ezért nagyon elterjedt a cukorbetegség.

Luxusszállodák és nyomortanyák

Colombo szélén, a tengerparton: nyomortanya. Maga a főváros ennek ellenére meglehetősen modern város képét kelti, felhőkarcolókkal, bevásárlóközpontokkal, elegáns szállodákkal, vendéglőkkel. A négy, ötcsillagos létesítményekben romániai háromcsillagos árszínvonalon meg lehet szállni, a szolgáltatások színvonala néha magasan a hazaiak felett van, máskor meg alulról súrolja az ifjúsági szállásokét. Van egy jó adag kiszámíthatatlanság mindenben, de ilyen Ázsia: aki kiszámíthatóságra számít, az ne menjen oda.