Azok hangján ír, akik nem szólalnak meg

Kubiszyn Viktorral egy évvel ezelőtt a Drognapló című könyvének bemutatóján találkoztunk, azóta  megírta második könyvét Foglaltház címmel, s azt is elhozta hozzánk. Ismét a G. Kávézóba, a Látó meghívására. Míg a Drognapló önéletrajzi ihletésű dokumentumregény, a Foglaltház sokkal inkább fiktív történet, de a szerző bevallása szerint így is sok kapcsolódása van a való világhoz, az általa megélt történetekhez, emberekhez. „Értek engem olyan dolgok, amelyek nélkül nem tudtam volna megírni ezt a könyvet, a megélt élményanyagomra támaszkodtam” – fogalmaz az író. Hozzáteszi: a „foglaltház” eredetileg egy olyan épületet jelent, amelyet valamilyen szubkultúra birtokba vesz és elkezd használni saját közösségi céljaira. A szó másik jelentése azonban az, amikor egy lakatlan házba olyan emberek költöznek be, akik drogosok, alkoholisták és hajléktalanok, ők nem közösségi célokra „foglalják el” a házat, hanem azért, hogy legyen fedél a fejük fölött. Kubiszyn Viktor múlt év tavaszán egy dokumentumfilmes stábot vitt el egy ilyen budapesti „foglaltházba”, s ez ihlette második könyve megírására.

Az alvó sárkány lakik a függőben

„A dokumentumfilm intravénás droghasználatról szólt, s én voltam az összekötő, aki elvittem a stábot abba budapesti foglaltházba, amelyben 40-50 személy lakik. Kicsit skizofrén helyzet volt számomra, hiszen ott volt a régi drogos énem, és a tiszta énem egyszerre, de biztonságot jelentettem a stábnak, és ők is nekem. Ha tiszta emberekkel vagy egy ilyen helyen, könnyebben el tudod kerülni, hogy ismét beszippantson az az életforma ” – meséli az író, akinek megtisztulása után jó ideg el kellett kerülnie még a kocsmákat is, nemhogy azokat a helyeket, ahol kábítószereket használnak. „Egy függő mindig függő marad, egyik barátom, aki már a huszadik tisztasági évfordulóján is túl van, időnként még mindig vágyik a szerre. Úgy fogalmazott, hogy van egy sárkány benne, aki bár alszik, bármikor felébredhet” – mondta a szerző, aki saját bevallása szerint jelenleg is legalább két függőséggel él. Az egyik a nikotin, a másik a hit. Kubiszyn Viktor ugyanis megtért, úgy tisztult meg a drogtól, de a hitet is sokszor függőségként éli meg. Egy nehezebb hét után például megesik, hogy hétvégén hat templomba is elmegy, hogy imádkozzon.

Van, hogy halott mesél

A budapesti foglaltházról és a benne lakókról is mesélt az író. „Tehetetlenségérzés volt velük kapcsolatban bennem, de ha meggebedek sem tudok segíteni, ugyanakkor megértem azt a függőségi viszonyt, amiben élnek ezek az emberek” – osztotta meg élményeit Viktor, aki egy ilyen foglatházat választott regénye keretének, s annak szereplőiről szólnak a történetek. Mindig van egy mesélő, de az van, amikor lány, van, amikor fiú, olyan is előfodrul, hogy egy halott mesél, vannak visszatérő és egyedi szereplők, és a történetek bár fikciók, mindegyikben kicsit benne van Kubiszyn is.

Azok hangján ír, akik nem szólalnak meg – írja a Foglaltház hátlapján, s ez talán hűen tükrözi Kubiszyn Viktor hitvallását, aki bár sokszor szégyelli drogos múltját – „keresztjét”, ahogy ő nevezi –, mégis küldetésének érzi beszélni azokról, akiket sokszor emberszámba sem vesznek a többiek.