Fotó: Veres Nándor
Megbecsült pedagógus, nagy tudású földrajztanár, tapasztalt túraszervező, iskolaalapító. Röviden az előbb felsorolt szavakkal lehet jellemezni Kovács János (fotó) munkásságát, aki nyugdíjas éveiben is rendkívül tevékeny. Két alapítványt irányít, és mindemellett jut ideje zarándokutak szervezésére, vezetésére.
2012. június 27., 17:342012. június 27., 17:34
2012. június 27., 18:132012. június 27., 18:13
Kovács János 1943. július 12-én született Korondon, földműves családban. Általános iskoláit a fazekasságáról híres településen végezte, majd középiskolába Szovátára került, ahol kitűnő tanárok (Török Mihály földrajztanár, Celecz István osztályfőnök) határozták meg pályafutását. 1961-ben érettségizett, majd sikeresen felvételizett a kolozsvári Babeş–Bolyai Egyetem földrajz–biológia szakára.
Minden szombaton túráztak
„Mi voltunk az első évfolyam, akiknél megszüntették a magyar nyelvű oktatást, csak néhány tantárgyat tanítottak magyarul, viszont elismert pedagógusok oktattak, mint Tövissy József, Újvári József, Molnár Jenő” – idézte fel Kovács. Az egyetemi évek alatt kollégáival – Vofkori Lászlóval és Török Árpáddal – megalakították a Magyar Egyetemisták Turisztikai Társaságát. Minden szombaton túrákat szerveztek, a találkozókra a Mátyás-szobornál került sor.
„Sikerült bejárni Kolozsvár vidékét, a Mezőséget, az Erdélyi-szigethegységet, a Retyezátot és Fogarast. Harmincan, negyvenen is összegyűltünk egy-egy túra alkalmával” – mesélte a nyugdíjas pedagógus. Az államvizsgát 1966-ban tette le. Ezt követően a gyergyóalfalvi középiskolába kapott kinevezést, mint földrajztanár. A diákok nagy örömére rengeteg kerékpár- és gyalogtúrát szervezett a Görgényi- és Gyergyói-havasokba. Csíkszeredába az 1968-as megyésítés után került, a Hargita Megyei Pionírszervezethez, ahol a tanulók tudományos köreinek és szabadidő-tevékenységeinek a szervezését irányította.
„Ebben az időszakban hoztuk létre a megye minden városában a pionírházakat. Ezekben a központokban nagyon széles körű tudományos, zenei, turisztikai és technikai tevékenységek folytak. Számos, iskolák közötti találkozót valósítottunk meg Beder Tiborral karöltve. Általában havonta tartottuk ezeket a megye különböző régióiban. A találkozók alkalmával tájékozódási versenyeket, túrákat, főzőversenyeket szerveztünk. Rendszerint húsz-harminc iskola 100-110 gyermeke is részt vett ezekben az akciókban. A megyei tanfelügyelőséghez 1979 őszén kerültem földrajz szakos tanfelügyelőként, ahol a szabadidős programokkal foglalkoztam. Az ott eltöltött évek alatt sikerült a földrajztanárok módszertani tevékenységét úgy megszervezni, hogy az általános pedagógiai továbbképzés mellett, tudományos tanácskozásokat szerveztünk, ezeket összekapcsoltam egy földrajzi tájegység megismertetésével. A tanárok így a gyakorlatban ismerték meg Hargita megye minden egyes vidékét, valamint a Keleti- és a Déli-Kárpátok legszebb hegységeit” – számolt be munkásságának egyik jelentős részéről Kovács János.
Az iskolaalapítás nehéz, de szép évei
A rendszerváltást követő évekről, az iskolaalapításról is kedélyesen beszámolt lapunknak a nyugdíjas pedagógus. Elmesélte: „1990-ben főtanfelügyelő-helyettes lettem. Nagyon nehéz időszak volt, de sikerült a Hargita megyei oktatási hálózat átszervezése és magyar pedagógusokkal való feltöltése. \'90 májusában voltam Bukarestben, ahol lehetőséget ajánlottak egy csíkszeredai művészeti gimnázium létesítésére. Így már szeptemberben elindulhatott a gimnáziumi művészeti oktatás két kilencedik – egy zene és egy rajz – osztállyal. A tanítás a Márton Áron Gimnázium alagsorában folyt. Közben 1992. január elsejétől megszüntették a magyar főtanfelügyelő-helyettesi posztot. Ekkor lettem a művészeti gimnázium igazgatója.
Pedagógiai tevékenységem legnehezebb, de legszebb időszaka következett. A nem létező iskolából és pedagógusi közösségből egy valódi művészeti középiskolát és pedagógusközösséget sikerült kialakítani rövid idő alatt. \'92-ben úgy nézett ki, hogy beindul a művészeti gimnázium építése. Minden tervet elkészítettünk, az iskola helyszíne pedig az ifjúsági park lett volna, de sajnos, a gazdasági helyzet ezt megakadályozta. \'94 szeptemberétől a gimnázium osztályai átköltöztek a 10-es számú tanintézet hátsó szárnyába, ahol a művészeti oktatás számára szükséges felületeket is létrehoztak. Tíz esztendő elteltével, 2004 tavaszán sikerült elkezdeni egy új művészeti középiskola építését. Nagy huzavona után találtuk meg azt a helyet, ahol végül felépülhetett az iskola – így Ráduly Róbert Kálmán polgármesternek köszönhetően a Kossuth Lajos utcában kapott helyet a Nagy Istvánról elnevezett művészeti gimnázium. 2008. augusztus elsején, a csíkszeredai városnapok alkalmával ünnepélyes keretek között adták át az új épületet rendeltetésének. Az oktatás 2008. szeptember 15-én kezdődött, amikor is én elmentem nyugdíjba, átadva a stafétabotot.
Egy pedagógusnak a legnagyobb elégtétel, hogy egy új tanintézményt hozhatott létre, és annak szellemi és anyagi bázisát megteremtette. Ez munkásságom legnagyobb elégtétele. Jelenleg két alapítványt irányítok: a Csíki Kamarazenekar és a Nagy István alapítványt, azzal a céllal, hogy az anyagi erőforrásokat tudjuk biztosítani a tanulók és a tanárok munkájához” – summázta Kovács.
Zarándokutak
Beszélgetésünk során megtudtuk, hogy Kovács János a Csíki EKE egyik vezetője is. Ezen tevékenységéről így vallott: „pedagógiai pályám alatt mindig igyekeztem, hogy a csíki fiatalságot, a pedagógusokat és a természetszerető embereket bevonjam a természet szépségeinek megismerésébe. Tagja voltam a Jöjjön velünk Természetjáró Egyesület szervezőgárdájának és a Csíki Természetjáró Egyesületnek is. 2010 telén több fiatal kezdeményezésére, újraalakították az Erdélyi Kárpát Egyesület csíkszéki szervezetét. Az alakuló ülést a polgármesteri hivatal dísztermében tartottuk. Ettől kezdve állandó túravezető lettem. 2010-ben az országos EKE kezdeményezésére megkezdték a Máriapócstól Csíksomlyóig tartó zarándokút megvalósítását. A Mária út kiépítésében vállaltam a Hargita és a Csíki-havasok övezetében lévő utak kialakítását. Mindeddig öt zarándokutat vezettem Szentegyházától és Karcfalvától egészen Csíksomlyóig.”
Napokon át a jövő művészeié lesz a csíkszeredai színpad. A Művészeti Egyetemek Fesztiválja (UNSCENE) ötödik kiadásának sajtótájékoztatóján nemcsak a programokról beszéltek, hanem mélyebb gondolatokra is „vetemedtek”.
A városvezetés nem tervez lépéseket a provokatív, nacionalista plakátok ügyében Csíkszeredában. Az alpolgármester szerint nem tudni, ki áll az üzenetek mögött, de ez a kampányidőszak realitása, és talán ennél rosszabbra is számítani lehet a jövőben.
Tavaly kezdődött, idén befejeződik a községi utak jelentős részének korszerűsítése Csíkszentléleken. Az aszfaltozáson túl is van tennivaló, a gázhálózatot ugyanis ki kell terjeszteni a község két településére, ez viszont jelentős önrészt követel.
Provokatív plakátok jelentek meg csütörtök reggelre több helyszínen Csíkszeredában, illetve a taplocai iskolaközpont közelében is, amelyeken George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnökjelöltjének hírhedt kijelentései olvashatók.
Egy ölelés, egy mosoly címmel indít fejlesztő projektet május 22-én a Hargita megyei Vöröskereszt Csíkszeredában, elsősorban Down-szindrómás gyermekeknek és fiataloknak, valamint szüleiknek. Még tíz érintett számára van hely a programban.
Idén befejeződik Csíkmadarason a községi utcák felújítása, valamint a Zetelaka felé vezető erdei út korszerűsítése is. Utóbbi munkálathoz jelentős önrésszel kell hozzájárulnia az önkormányzatnak, amelyet hitelfelvétel nélkül nem tudnak biztosítani.
Tavalyihoz hasonló költségvetéssel, azaz idén is 12 millió lej körüli összeggel számol a csíkszeredai Goscom Rt. A távhőszolgáltató alig 1741 lakrésznek szolgáltat távhőt a városban.
Május utolsó hétfőjén kezdődik a beiratkozás a csíkszeredai bölcsődébe, a szükséges iratcsomót május 26–30. között nyújthatják be a szülők.
Az eredetileg kétsávosnak elképzelt nyugati elkerülőút csíkszeredai szakasza négysávos lesz, csak a Csíkrákosig tartó részén szűkül vissza kétsávosra. A beruházás egyik kihívása az érintett földterületek kisajátítása.
A fiatalok körében is menő részt venni a szavazáson és a közösségi oldalakon megmutatni a személyi igazolvány hátoldalát – vallotta egy csíkszeredai fiatal, aki elmondta, a szüleitől tanulta, hogy fontos kivenni a részünket a választásból.
szóljon hozzá!