Albert Ildikó: legyen meg a mindennapi örömünk

Célokról, álmokról, mindennapi simogatásokról, utazásról, szakmáról, eleganciáról beszélgettünk Albert Ildikó csíkszeredai klinikai szakpszichológussal, pszichoterapeutával. Nyugalmat, békét áraszt, az a fajta ember, akiről messziről is lerí: békében van önmagával. Ha meg felbosszantja valami, megírja.

D. Balázs Ildikó

2011. szeptember 07., 17:542011. szeptember 07., 17:54

2011. szeptember 07., 18:452011. szeptember 07., 18:45

– Kevés olyan szakma létezik, amelynek során az ember a hálával is találkozik. Ön ebből a szempontból szerencsés.

– Az esetek legnagyobb százalékában nagyon hálás az, akin sikerült segíteni. Volt, aki azt mondta, hogy soha életében nem érezte olyan jól magát, mint az ülések után. Persze, vannak néhányan, akik elhagyják a terápiát, mert talán nem is erre volt szükségük, és – szerencsére kevesen – olyanok is, akik nem vállalják a világ előtt, vagy még maguk előtt is csak nehezen, hogy pszichológushoz járnak, és ez a magatartás a közös munkánk során sem változik meg.

Ez az előítéletes gondolkodás ott van sokak fejében, társadalmi hovatartozásuktól függetlenül. Jobb helyeken ma már szinte mindenkinek van ügyvédje, háziorvosa, fogorvosa, pszichológusa, és ez így természetes. Nekünk is ide kellene eljutnunk.

– Hogyan vigyáz mindennapi lelkére?

– Már otthonról úgy indítottak, hogy erre vigyázni kell. Nagyon szervezetten élek, mindig voltak céljaim, álmaim – ilyen volt az utazás, az írás –, mindig tudtam, mit szeretnék. A lelki egészség egyik feltétele, hogy legyenek céljaink, legyen szervezett az időnk, legyen meg a mindennapi örömünk, és tudjunk lazítani. Ezt el szokták felejteni. Én tudok lazítani és soha nem hagytam, hogy irányítsanak. Mindig volt, van és remélem, lesz is körülöttem két-három olyan ember, aki számomra fontos, és ennél több, azt hiszem, nem kell.

– Erősnek kell lennünk, ahhoz, hogy ne hagyjuk magunkat irányítani, hogy ne görcsöljünk mindennap mindenért.

– Meg lehet tanulni. Az emberek felét eleve nehéz stresszelni, a másik fele rosszabbul áll ezen a téren, de a megbirkózás képessége elsajátítható. Ha az egyén megtanulja fölállítani a fontossági sorrendet, ismeri a képességeit, felismeri, mennyit vállalhat, és nem többet, akkor megszabadulhat a stressztől. Valójában ez, ilyen az érett személyiség.

Az Albert Ildikóval készített interjú teljes szövegét elolvashatják a Csíki Hírlap szeptember 8-i, csütörtöki számának Hölgysarok oldalán.