Örömhöz segítő gondolatok Böjte Csabától

„Az eredeti elképzelésünk az volt, hogy írjunk egy nagy Csaba testvér könyvet, aminek az lett volna a célja, hogy megmutassuk a világnak az ő tevékenységét, példamutató életét, nemcsak Magyarországon, hanem más országokban is. A Helikon kiadó igazgatójának, Szász Zsoltnak jutott eszébe, hogy ezt a könyvet én kellene megírjam. Először persze nyeltem egyet, hogy

Úgy tervezték, hogy a „nagy” Csaba testvér könyv 2020 szeptemberére jelenik meg, és bemutatják a Budapesten megrendezendő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson, de azt sajnos a koronavírus-járvány miatt jövőre halasztották. „Jött a tavasz, a pandémia és nem tudtunk Erdélybe menni, csúszott minden. Úgy döntöttünk, hogy ne siessünk, hanem járjuk körbe alaposan a témát, legyen az egy Csaba testvér minden tevékenységére kiterjedő mű. Az is folyamatban van, nem helyette született a Füveskönyv, hanem közben. A Füveskönyvre előre készülni nem tudtam,

„Csaba testvér viszonylag kevésszer ül le újságírókkal, írókkal beszélgetni, inkább azt mondja, hogy üljön be az illető az anyósülésre, mert neki mennie kell, mondjuk Keresdre, de útközben tudnak beszélgetni. Mi is így jártuk be Erdélyt (és nem csak Erdélyt), Zsombolyától Bákóig, Kovásznától, Gyergyószárhegyig, mindenfelé. Útközben az anyósülésről feltettem száznegyven kérdést, Isten, az ember és a teremtett világ más dolgairól, ő pedig válaszolgatott. Nagyon jó történeteket mesélt, így aztán sok esetben a történet is megvan, hogyan is jutott ő el egy-egy életbölcsességhez. Ezek kipróbált gondolatok, amelyeket a kedves olvasó is át tud ültetni a saját életébe.

Az öt hét elteltével, Lettner Krisztina, a fotós visszautazott Budapestre, Levente pedig Oroszhegyre vonult el írni, a nagymamája házába. „Ő a tavaly halt meg, ott volt az üres ház és én még nem voltam azóta ott, nem tudtam, hogy milyen nélküle az a porta, ahová nagyon sokat jártunk. Amikor a felső házban elkezdtem dolgozni, kinyitottam az ablakot, és egyszer csak azt vettem észre, hogy hallgatom Csaba testvért a diktafonon, és odagyűlnek a fecskék. Több száz fecske gomolygott a ház előtt, fölött, olyan volt, mintha ott lett volna Szent Ferenc hangja, aki beszél a madarakhoz és a madarak értik, hogy miről beszél. Hihetetlen élmény volt. A beszélgetéseinket Csaba testvérrel, a gondolatait én útközben rögzítettem, később visszahallgattam, leírtam, megírtam és ezek közben a belsőmmé váltak.

Böjte Csabát jelenleg egy budapesti kórházban ápolják, miután koronavírussal fertőződött meg. A könyv olvasóinak egy bejegyzésben üzent: