Végre előbújnak a rizikék, azaz a fenyőalják és az ánizsgombák!

A kalapszínük és a lemezek is narancssárgák, kis árnyalatbeli eltérésekkel a fajok között. Tömeges megjelenésűek, húsuk törékeny, a tönkjük idősödve üreges, és fenyőfélékhez kötődnek kimondottan.

Hasonló a megjelenésük, nem annyira erősen zöldülő sérülésre, és a tönkjén gödröcskék találhatóak, a tejnedve szintén narancssárga, de nem vált színt később sem. Kéttűs fenyők alatt terem (erdeifenyő, feketefenyő), nem a lucokat kedveli.

Ha szerencsés rizikevadászatot szeretnénk, akkor érdemes a fákat figyelni, és a megfelelő fajok mentén keresni őket. A pontos fajszintű határozáshoz sokat segít a fapartner felismerése, így érdemes elmélyülni a fenyőfélék világában is. A rizikék gazdagok antioxidánsokban és immunstimuláns poliszacharidokban is. Ezek a bioaktív vegyületek hozzájárulhatnak az immunrendszer egészséges működéséhez, ezáltal támogathatják szervezetünket.

Összetéveszthetőek más mérgező vagy nem ehető tejelőgombákkal, kissé hasonlít hozzájuk a begöngyöltszélű tejelőgomba (Lactarius zonarius). Kalapja szalmaszínű, és a lemezei is okkersárgák, nem narancsvörös árnyalatúak. Körkörösen zónázott, és a tönkön is vannak gödröcskék, emiatt a színre nagyon kell figyelni, illetve lombhullató fák alatt fordul elő. Hasonló még a nem ehető fakó szőrgomba (Lactarius mairei), lombhullató erdőkben gyakori, és fakóbarnás színű, széle szőrös, és az egész kalap felszíne nemezes. A rizikék csupaszak, így jól elkülöníthetőek ettől a fajtól. A rizikék egymás közötti összetévesztése nem veszélyes, de ha figyelünk a fontosabb határozóbélyegekre és a fapartnerre, akkor fajszinten sem nehéz őket pontosra határozni.

Kimondottan faanyagon, tuskókon növekszik, nem tejel, és a lomberdőket kedveli.

A rizike nevet nem volt könnyű megjegyeznem, és másoktól is gyakran hallom, hogy milyen furcsa nevük van. A fenyőalja népi név a fenyőkhöz való kötöttségük miatt könnyebben jön a szánkra, de a Gizike névvel való rímelése sokat segíthet, így érdemes gizike–rizike összemondással memorizálni.

A zöld ánizsgomba (Clitocybe odora)

Különleges kalapszínével vonja magára a figyelmet, kékeszöld vagy szürkészöld lehet. Illatáról könnyen felismerhetjük, finom ánizsos illatú gomba. Íze is ánizsos, kissé édeskés, és fűszergombaként tudjuk felhasználni. Kis termetű faj, gyakorta többedmagával találjuk.

Frissen csak 1–2 napig tudjuk hűtőben tárolni, így igyekezzünk felhasználni. Leginkább szárítani érdemes, és levesek, raguk ízesítésére tudjuk majd később felhasználni. Ha nagyobb mennyiséget találunk belőle, akkor van értelme dolgozni vele. Antioxidáns-tartalma magas, így nem csak kellemes íze miatt érdemes elfogyasztani.

Színe miatt kissé hasonlít a nem ehető zöld és zöldeskék harmatgombákra (Stropharia spp.), a zöldeskék szagtalan, a zöld retekszagú. Illetve a szintén nem ehető zöldeskék tőkegombácskára (Pholiotina aeruginosa), melynek lemezei okkersárgák, a zöld ánizsgomba lemezei világos zöldek, idősödve kissé szürkülnek.

Odafigyelve gombásszunk, és a hideg téli napok közeledtével javasolt a többletet tartósítani, így a gombahiányos hónapokban is színesíthetik étrendünket, és támogathatják egészségünket.

korábban írtuk

Kevésbé ismert gombafajok: sárga gereben, zsemlegomba és „vérző” májgomba

Ismét a gombáké a főszerep, és kimondottan kevésbé ismert fajokat mutatunk be. A fűszeres ízű sárga gereben, a magashegyvidéki sárga zsemlegomba és a „vérző” májgomba lesz ezúttal a fókuszban, ismerkedjünk meg ezekkel a fajokkal.

korábban írtuk

A fekete és vörös áfonya gyűjtése és felhasználása

A mai cikkben a fekete és vörös áfonyát mutatjuk be. Megtanuljuk megkülönböztetni egy súlyosan mérgező növénytől is, és érdekességeket is olvashatunk a farkasok és az áfonya kapcsolatáról.

korábban írtuk

Vadon termő bogyók és gyümölcsök

A mai főszerep a vadgyümölcsöket illeti, hiszen vidékünk bővelkedik ezekből az értékes erdei kincsekből. Bemutatásra kerül a fekete bodza bogyótermése, a vadszedrek és a vadmálna zamatos gyümölcse is.