Sturdza herceg: a vadászat nem öldöklés, hanem a természetszeretők sportja

Engedni kellene a természetnek, hogy végezze a saját munkáját, a szelekciót, ami kordában tartja az egyedszámot. Ehelyett tiltják egyes fajták vadászatát, ami túlnépesedéshez vezet. Ez a helyzet a medvével is. Manapság sehol annyi medve nincs, mint Romániában. A zöldek meg más nemkormányzati szervezetek folyton folyvást tiltakoznak, hőbörögnek, de én eddig egyetlen zöldet sem láttam az erdőben, aki a vadaknak vitt volna eleséget. „Ezek nem ökologisták, ezek a természet ellenségei...” – fakad ki bosszúsan. Példával is előhozakodik: Kenyában tíz évig betiltották a vadászatot, erre hetven százalékkal csökkent a vadállomány. A vadorzók tűzzel-vassal irtani kezdték az állatokat. Botswanában az elefántok szaporodtak el ugyanilyen okból, s tették tönkre a falvakat. Pedig Afrikában, különösen a kontinens déli részén a vadászat megélhetési forrást jelent. Az engedélyek értékének oroszlánrészét azok a falvak kapják, amelyeknek a területén a vadászat megtörténik. Ráadásul a vadhús kilencven százaléka is az ittlakókat illeti. Egy bivaly húsából egy faluközösség egy hétig eszik. Ezért aztán nem is kell orvvadászattal foglalkozniuk.

Elindulunk a kastélyból az udvar másik részében levő vadászmúzeuma felé. Útközben is a vadászatról beszélgetünk.

A múzeumban trófeák, kitömött állatok százai a falakon és asztalokon a világ öt kontinenséről. Mert Sturdza herceg amellett, hogy többszörös nemzetközi teniszbajnok (csak a Davis-kupában 45 meccset játszott le, ő volt a svájci csapat kapitánya) vadászott Afrikában, Ázsiában, Észak-Amerikában (itt négy pumát is elejtett), Ausztráliában, no és persze Európában. A trófeák sokaságát látva megkockáztatom.

– Excellenciás uram (a protokollt be kell tartani, bármennyire is kedves és közvetlen), számolta-e valaha, hogy hány trófea van itt? Először történik ittlétünk alatt, hogy zavarba jön. Őszintén szólva nem is tudom – mondja. De azonnal kisegíti az uradalom helybeli mindenese, Ioan Feier: pontosan 453. Emellett a kastélyban még legalább kétszáz. S a herceg megköszöni a segítséget. Ez van – mondja immár sokadszor.

Melyik vadászatot kedveli leginkább? – kérdezzük. Nos, nehézségi sorrendben: mindeniket, válaszol nevetve.

Hogy kikkel vadászott itt a Görgény völgyében a herceg? Nos, fontos embereket hozott el ide. „Meghívtam a Habsburg herceget, Nagy-Britannia királynőjének unokatestvérét, Michaelt, Kent hercegét, Philipet, Liechtenstein hercegét, Jánost, Luxembourg nagyhercegét, Swarovski urat, a Volkswagen tulajdonosát, sőt, Putyin elnök egyik elnöki tanácsadója is vadászott nálam. Hadd lássák, milyen szép tájaink vannak, s milyen csodálatos vadászhelyeink” – mondja nem kis büszkeséggel.

Befejezésül köszönetet mondunk Dimitrie Sturdza hercegnek a meghívásért és Osváth Pálnak szíves közbenjárásáért. A herceg vendégei voltunk az ebédnél, amikor rákérdezünk: mitől herceg egy herceg?

Nagyon sokat jótékonykodik, támogat, de erről szemérmesen hallgat. Hol Zürichben, hol a Jászvásár melletti Popești-i felújított családi kúriában, hol pedig itt, a disznópataki vadászkastélyban tölti idejét. S leginkább itt, mert ahogy mondja, „csodálatos ez a hely, nagyszerű emberek élnek itt. Nézze meg a házakat: nincs egyetlen vakolatlan, virágok az ablakokban, békésen, jól élnek egymás mellett a nemzetiségek. Maholnap a víz drágább lesz, mint a kőolaj. Erre mit látunk dél felől jövet az Olt mentén? Pillepalackokat, szemetet tonnaszám a vízben. Ahogy átjövünk a Kárpátokon, eltűnik a szemét, a palackok...” Erre már én mondom, de csak úgy, magamban: ez van.