Anya óvodába jár, azaz beszoktatás a gyakorlatban

Az óvónők azonban megoldották, senki sem telefonált, hogy úgy sír a gyerek, vinni kell haza, vagy hogy nem lehet bírni vele. Délutáni alvás után pedig mosolyogva ugrott a szerető nyakakba, s azt mesélte, jó ez az ovi. Jó biza: sztorik is voltak jócskán. Egy anyuka például pizsamával és nyuszival hozta a gyereket az oviba, délután, amikor érte ment, a fia egy másik pizsamában volt, és egy másik nyuszit szorongatott, de ha ez nem lett volna elég, még cumi is volt a szájában, pedig a gyerek sosem cumizott.

Az első napi pozitív tapasztalat azért nem minden. Anya készült, tudta, hogy ez nem azt jelenti, mindig ilyen egyszerű lesz: vannak gyerekek ugyanis, akik csak később realizálják, hogy ez a mindennapi ovis játék mostantól már „örökre” szól. Második nap reggelén az újdonsült ovis kétségbe is vonta, hogy tényleg annyira jó-e ez az óvoda, hogy mindennap menni kelljen, azonban az óvónők – akik nagyon ravaszok tudnak ám lenni – két élő teknősbékával készültek, így a kicsit hüppögő ovis figyelme el is terelődött elég gyorsan arról, hogy ő megint kénytelen „egyedül” maradni.

– ezek a gondolatok járhatnak a kis kobakjában, amikor azt látja, anya szeméből is folyik a könny.

Anya mégis megembereli magát: egy utolsó ölelés, átadja a gyereket, és fut is ki az óvodából. De még hallja az ablakon át az ismerős sírást: hangos, követelődző, de mégis oly nagyon szeretett, összetéveszthetetlen hang az ovis zajok között.

korábban írtuk

Bizalmi kérdés: a beszoktatás. Hasznos tanácsok ovikezdéshez

Zokogó kisgyerektől a meghúzódó, anyukába kapaszkodó csemetén át a bátor felfedezőig minden típust megtalálunk az első óvodai napon. A beszoktatás azonban nem csak ez az egy nap, s ha most nem sír a gyerekünk, lehet, hogy később fog. De az sem baj: a sírás segíti az első igazi elválást.

Anya jó tanácsokat is kap: más gyereke is üvöltözött reggelente az oviban, sokan nagyon hosszú ideig, most kell kitartani, mert a gyerek ha azt látja, hogy engedünk, megtanulja, hogy sírással elérheti, hogy ne menjen oviba. Ja és: ezentúl apa vigye. Tőle lehet, könnyebben elválik a gyerek. Másnap úgy is történt, s ha az nem is igaz, hogy kevésbé sír a gyerek, ha apától kell elválni, az már biztos, hogy apa keményebb. Átöltözteti, átadja, s nem ül le sírni az ajtó elé. Anya pedig: ha nem látja, talán nem fáj neki annyira.

A hét utolsó napján mindenki vitte a gyereket, anya is, apa is. Az ovis pedig kicsit hüppögött, de úgy döntött, hogy ezentúl nem rendez jelenetet, s ha ott van a kis barátnője, s őt meg is várhatja, akkor könnyen bemegy a csoportba. Ennek a szép beszoktatós folyamatnak csak az vetett véget, hogy péntek délután egy köhögő, taknyoló gyereket vettek ki a szülők az oviból. Úgyhogy az újdonsült ovis nyert egy kis otthon töltött időt, amikor is két köhögés és orrfújás között kicsit az otthoni térben lehet.