Torkunkban dobogott a szívünk!

Tekintse meg fotógalériánkat!

Már messziről láttuk a megerősített ablakkeretet, amit gondosan előkészítettek a Matrica gyár szakemberei – minden mozzanatot mímeltek előző napon, hogy a rendelkezésre álló elég rövid idő alatt működésbe helyezhessék a nemes hangszert – mondta útközben Gergely László igazgató és Pál János mérnök. Majd szemevételeztük a precíz munkát igénylő helyszínt. Odasúgtam az igazgatónak: úgy dobog a szívem! Válasza: itt mindenkié hangosabban ver, amíg a harang el nem tűnik az ablakban.

A templomudvaron feldíszítve várta az ünneplőket mindkét toronybéli hangszer. A régin egy zöld koszorú, az újat alul-felül virágdíszesen körbefonták. Feliratként – Az Isten szeretet, és aki szeretetben marad, az Istenben marad és az Isten is őbenne – a Nemzeti Kulturális Alap, a Radica Közbirtokosság, Homoródszentpál népe került rá. A Matrica gyár emblémáját, Székelyudvarhely nevét és az öntés évét formázzák az ércbetűk. A szépszámú helybeli, az elszármazottak és vendégek mind körbeállták. Volt ebben gyász és keresztelői hangulat. A napsugár és a pillantások is felmelegítették az elnémult öreg toronylakót – mostantól a templomban őrzik. Az új, szépszavú, nemes öntvénye csillogott. Egy néni nagyot sóhajtott: „Szerencsésen érjen fel!”

A harangok egy akkordban kell szóljanak

Az ötvözet összetétele, amiből a harang készül már nem titok – mondta el kérdésünkre Silye Ferenc mérnök –, de a mikroötvözést nem szokták elárulni.

– Hangját a tervezés, az alakja és az anyag minősége határozza meg. Ha egy meglévő harang mellé újat öntetnek, az első hangjához kell tervezni. A kicsi és közepes között egy oktáv és három hang, a közepes és nagy között egy oktáv és két hang kell legyen. Ha nem, disszináns lesz – részletezte a mérnök.

Megtudtuk: két típusú harangformát öntenek: a francia magasabb és karcsúbb. A szentpáli német típusú: alacsonyabb és zömökebb. Tervezés után mintát készítettek. Nem sablonnal, mert az fél évbe telne. Az álharang alumíniumból készült. Utána beformázták és megöntötték. A munkafolyamat tele van nemes izgalmakkal. „Azután jön a megnyugvás, miután készen van”. Öntés után keveset lehet hangolni – az ütő emelésével történik. A kis harang cisz hangzású, az új nagyharang F.

Ha sokat használnak egy harangot évenként érdemes picit elfordítani. Ez a művelet a felfogatástól is függ: a koronást nem lehet fordítani. Érdemes megnézni a nyelv milyen állapotban van. A harang végzete, ha a bőrrel felfogatott ütő leereszkedik a peremig. Nem egyszerre ereszkedik le – az ütőgyűrű helyzetének megváltozását meghallani a harang szaván is – hangsúlyozza Silye mérnök.

A „leköszönő” – Kornis-örökség

Erdély egyik legrégibb harangja. Az öreg harang ereklye, szimbólum – mondta Tódor Csaba homoródszentpáli lelkész. – Látványától megváltozik az idő mozgásának jelentősége. Benne van egész erdélyiségünk, unitárius múltunk. A toronyból végignézte az áldozathozatalos évszázadokat, és az I. világháború óta láthatatlan szálak kapcsolják Magyarországon „élő testvéréhez”. Tavaly szolgálatvégzés közben, egy temetés alkalmával önmagát is elbúcsúztatta. Évszázados szolgálata előtt tisztelgünk. Jelképesen tényleg lezárul egy korszak. Kegyelettel állunk meg a hosszú szolgálat végén nemzetünk és az egyház szolgája előtt. Köszönetet mondván az ősöknek, akik 460 évvel ezelőtt harangot öntöttek. A falu ma hasonlót cselekedett.

A gyülekezet lelkésze azt kívánta: az új harang hosszú évszázadokig végezhesse a szolgálatot: örömben, fájdalomban egyaránt. De nem veszünk búcsút a Kornis-harangtól. Jöjjenek, csodálják meg látványából merítsenek erőt. A megszólaló új toronybéli nemes hangszer pedig bizalmat, hitet jelentsen az új időszámításban – kívánta a lelkész.

Utána Bálint-Benczédi Ferenc püspök, Nagy László az Unitárius Egyház főjegyzője, püspökhelyettes, Simó Sándor a Székelyudvarhelyi Unitárius Egyházkör esperese és Tódor Csaba lelkész áldást kért a harangszolgálatra. A gyülekezet az ünnepi istentiszteletre a templomba, a harang pedig toronybéli útjára indult.

Történelmi pillanatok

Az erőgép hangja felriasztott egy gólyát. A virágdíszeitől megfosztott harangot a nyakrészen sodronnyal megkötötték és az emelőgép lánctalpain méltóságteljesen tette meg az utolsó földi métereket. Bentről az istentiszteleti ének hangjai szűrődtek ki, míg egész közel ért az erőgép, és a súlyzókat valamint körbetekerték emelőpánttal. Fújt a szél, vezették emelés közben – ne ütődjék véletlenül se a torony falának. Rövid tanakodás után a bányákban használt kézi csörlővel felemelték a toronyablakra szerelt deszkaemelvényre. Lassan-nagyon lassan emelkedett, az emberek egymást váltották a csörlőnél. Az utcáról is sokan bámulták. Egy 87 éves bácsika is: ő is adományozott: „mikor meghalok, legyen jó harang, tudjanak harangozni!”

Közben felvonták az ablakig: a legkülső vastag deszkákat emelték – a harang haladt. Majd újra lehelyezték, hogy biztonságosan álljon – lélegzetvisszafojtva figyeltünk. Csak néhány vezényszó hangzott fel. A torony előre le volt padolva, a kézi mozgató segítségével beemelték az ablakból és egy másik, kézi emelő segítségével a helyére tették: ráhelyezték a tartójármot és elfoglalhatta szolgálati helyét.

Lélekművelésre hív

Igehirdetésében Bálint Benczédi Ferenc püspök nyomatékosította: szükséges, hogy meghalljuk minden toronynak Istenhez hívó hangját. A virágvasárnapi harangzúgás békességet, megértést, jókedvvel való munkálkodást hirdessen. Hívjon egymással való találkozásra és Istenhez forduló csendes imára. A szülőfalu harangja iránytű: helyes utat mutat és életünk része a születéstől a végóráig. Figyelmeztessen: nem csak vízszintesen, embertestvéreinkkel építkezünk: függőlegesen is. A harang segít, hogy ezt meg tudjuk hallani. Sokáig tudjon visszhangozni – hangja töltse be e vidék minden lakójának szívét. A templomkertben a püspöki záró áldást követően átnedvesítette a szemzugokat a harangkondulás.