Fotó: Boda L. Gergely
Ma már csupán a szögesdróttal körülkerített tetőzet nélküli kastélyfalak és az épület mögött húzódó hatalmas birtok emlékezteti a Kerelőszentpálra látogatókat arra, hogy valamikor pezsgett itt az élet, és a térség egyik legjelentősebb épített örökségének maradványainál, a barokk stílusú Haller-kastélynál járnak. Legutóbb egy roma család vert tanyát a kastélyban, úgy, hogy még a személyi igazolványaik is oda szóltak.
2011. április 05., 14:372011. április 05., 14:37
2011. április 05., 16:332011. április 05., 16:33
Maros megye egyik legjelentősebb építészeti remekműve volt a szentpáli Haller-kastély, amelynek története mintegy fél évezredes múltra tekint vissza. Igaz, ma már csak az emlékek és könyvek őrzik annak valódi pompáját, amely főként a nyolcvanas évek végétől kezdett rohamosan halványulni, majd a kétezres évek elejére teljesen elenyészni.
A második világháborút követően az ott élő erdélyi birtokosokat – a Haller családot – kiköltöztették a kastélyból. Mezőgazdasági központ, iskola működött benne, majd az állami gazdaság munkatársainak lakhelye volt 1978-ig. A nyolcvanas években zöldségraktárként működött. Ekkor még megvolt a kastély tetőzete, ajtói, ablakai is. A kommunizmus „fénykorában” azonban széthordták a kastély berendezését, gerendáit, tégláit, tetőcserepeit, szétverték díszlépcsőit, és mindent ami mozgatható vagy leszerelhető volt elloptak, elégettek.
„Jogosan” vertek tanyát a kastélyban
A kétezres évekre a kastély teljesen kiürült. Néhány éve egy helyi roma család költözött be az egykori barokk kastélyba, akik „jogosan” vertek ott tanyát, ugyanis hivatalosan oda szólt a személyi igazolványuk – tudtuk meg Simon Istvántól, Kerelőszentpál polgármesterétől. Szerinte a község előző önkormányzata felelős azért, hogy a kastély ilyen állapotba került. „2000-ig a települést olyan önkormányzat vezette, amelynek tagjai szemet hunytak a garázdálkodások fölött, és nem tettek semmit annak érdekében, hogy megakadályozzák azt, hogy teljesen kifosszák a kastélyt. Sőt, ők jegyezték be a kastély címére azt a roma családot is, amely sokáig a kastély falai között lakott” – tette hozzá Simon István.
Tervek vannak, csak pénz nincs
A kastély 2001-ben hosszú hercehurca után került vissza jogos tulajdonosaihoz, a Haller család leszármazottaihoz, akik a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekségnek adományozták. Az új tulajdonosok úgy tervezték, hogy alkotótáborok, nyári egyetemek színteréül szolgál majd a kastély, azonban eddig még nem sikerült pénzt szerezni rá. „Elkészültek a tervek, a kulturális minisztérium 300 000 lejt szabott meg a tanulmányok elvégzésére. Az elmúlt év októberében a szaktárca jóváhagyta a terveket, így felkerült a minisztérium prioritás-listájára” – tudtuk meg a település elöljárójától. A kastélynak szüksége is van erre, ugyanis már három éve fedél nélkül van, és félő, hogy az időjárás nem segít abban, hogy a falak megmaradjanak. „Befektetők is érdeklődtek, velük az érsekség, illetve mi is tárgyaltunk. A kastélyt eredeti állapotába szerették volna visszaállítani, a díszpark is visszakapta volna régi pompáját, ám végül nem tudták kifizetni az árát” – mondta Simon István, aki reméli, hogy már ebben az évben fedél kerül a barokk kort idéző maradványokra.
Falumúzeumban őriznék az emlékeket
Kerelőszentpál újonnan épített polgármesteri hivatalának szomszédságában található az önkormányzat régi székhelye, amely jelenleg üresen áll, de már nem sokáig – mondta Simon István. A 300 éves épületben falumúzeumot alakítanának ki, a bemutatandó tárgyak a helyiek adományaiból gyűlnének össze. Régi varrottasokat, szövőszékeket, kézimunkákat állítanának ki, a grófi család leszármazottai pedig régi értékes tárgyakat adományoznának, amelyekből egy külön termet rendeznének be – emlékeztetve a látogatókat a település és a Haller család közös múltjára. Remélhetőleg még ebben az évben elkészül a múzeum berendezéséhez szükséges előtanulmány.
szóljon hozzá!