Folytatódik a harc a kúriáért

Sokan visszakiáltottak: szentpáliak, elszármazottak, ismerősök, ismeretlenek, akiknek fáj értékeink pusztulása-pusztítása, meggondolatlanságból vagy éppenséggel bárgyúságból... – írja levelében Geréd Gábor homoródszentpáli tanár.

Elállja az utat?

A romosodó épület – állítólag Homoródszentpál utolsó udvarháza – elhagyatottan áll, gazzal körülnőve. Egyik sarka szinte kinyúlik az útra, messziről látszik, hogy darabok szakadtak ki belőle. Néhány falubéli úgy véli, épp az úthoz való közelsége pecsételheti meg sorsát. A rossz nyelvek szerint valakit-valakiket nagyon zavar, csak azzal, hogy ott van és többé-kevésbé elállja az utat, legszívesebben eltüntetnék onnan, viszont ha műemlékké nyilvánítják, akkor ez a terv ugye dugába dőlne. Ezt mondják nekünk, de csak halkan, mintha valami összeesküvésről szereztek volna tudomást.

Kinek nem kell?

Geréd Gábor homoródszentpáli tanár ugyanakkor nyíltan vállalja észrevételeit. Mint elmondja, a Művelődési és Kulturális Örökség Minisztériuma keretében működő Megyei Művelődési és Nemzeti Örökség Igazgatósága a 2008/22260-as minisztériumi rendeletének 13. pontja 1. bekezdése alapján hivatalból elindította az udvarház műemlékké nyilvánításának procedúráját. Erről 2011. június 6-án értesítették a homoródszentmártoni polgármesteri hivatalt, amely 30 napon belül emelhetett volna kifogást az eljárás ellen, amit nem tett meg. A mai napig nem juttatta el az ingatlan tulajdonjogát igazoló aktát a megyei igazgatósághoz. A pedagógus még hozzáteszi, hogy a 2001/224-es műemlékvédelmi törvény 55. pontja 1. bekezdése alapján a műemlékké nyilvánítás eljárásának megindítása után mindenféle beavatkozás, ami nem az épület állagának megőrzését célozza, kihágásnak számít.

„Tehát a sok hímezés-hámozás, köntörfalazás vagy éppenséggel mellébeszélés helyett arra szeretnénk választ kapni, hogy ki engedélyezte az épület tetejének megbontását a műemlékké nyilvánítás elindítása után, kitéve az épületet a gyors pusztulásnak? Jelzem, nem csak én, hanem sok-sok jóérzésű ember választ vár erre a kérdésre” – mondja Geréd Gábor, aki Túros Eszter művészettörténész hozzászólásával kapcsolatosan annyit mondott, hogy a Hargita megyei tanács műemlékvédelmi közszolgálatának vezetője részéről konkrét intézkedéseket, határozott fellépést vár a műemlék megvédése érdekében. „Mindenkiben kellene tudatosodjon, hogy aki ilyen kultúrértékekre emeli a kezét, az múltunkat gyalázza meg. S aki a múltját nem becsüli, annak jövője se igen van” – véli a homoródszentpáli tanár.

A sírkő már kidőlt

Nem tudni, hogy avatatlan kezek döntötték le, vagy magától dőlt ki, de tény, hogy 1887 óta hosszú ideig méltósággal állt a homoródszentmártoni temetőben Dimény Zsigmond, 48-as mártír sírköve. A Dániel bárók volt bizalmasa nemesemberként állt ki a forradalom mellett, amiért három év nehéz várfogságot szenvedett Prágában. A kúriát édesapja építette az 1700-as évek végén, 1800-as évek elején, ő volt az utolsó Dimény-tulajdonos, tőle örökölte a házat örökbefogadott gyereke, Papp Gábor. Jelzésértékű is lehet, hogy a ház még áll, a sírkő már kidőlt. De a síremlék könnyen visszaállítható, s talán az udvarház is még megmenthető. Akarni is kell.