Feszültségnövelő földügyek Csicsóban

A Szabó József ügy

Ez 2 hektár 54 árról szól, mutatja a maguk iratcsomóját Szabó Éva. Ő előbb levélben keresett meg az édesapja, Szabó József ügyében. Íme a levél: \"Édesapám hatodik éve, hogy igazát a törvényen keresi – írta. Ugyanazon helyről van 3 darab birtokba helyezési jegyzőkönyv, 3 rajz a területről, amit egyazon személy csinált, de birtoklevél még nincsen. Mi nem 7 hónapja, hanem már évek óta várjuk, hogy annak a területnek, és nem másnak, amit ük- és dédszüleim verejtékes munka árán megszereztek, amit nagyanyám és édesapám a 89-es változások után visszaigényelt, amit a megyei tanács határozattal 2000-ben jóváhagyott, aminek a birtokába is voltunk helyezve a madéfalvi földmérő bizottság által, végre papíron is a tulajdonosai legyünk.

A madéfalvi földmérő bizottság a szántók és a kaszálók nagy részét felmérte. A falu Madéfalvától való különválása után a megalakult csicsói földmérő bizottságnak nagyjából csak a hegyi kaszálok és az erdők egy részének a felmérése maradt. Azok felmérésekor nagyon sok a visszásság. Például: anélkül, hogy a területet a helyszínen átadnák, a gazdát felkérik, hogy írja alá a birtokba helyezési jegyzőkönyvet. Ha aláírta, utána könyöröghet Xántusz mérnöknek, hogy a területet a helyszínen is adja át és a terület határát mutassa meg. Nincs ideje, vagy jöjjenek majd máskor. Az a személy sem sokkal szerencsésebb, akivel előbb kimennek a helyszínre. A helyet bejárják, de nem jelölik meg a terület határait. Kiállítják a birtokbahelyezési jegyzőkönyvet, aláíratják a gazdával, utána majd Xántusz megmódosítja a rajzot. Az ember felébred, hogy valamit aláírt, de a terület nem ugyanaz, amit a mérnök neki mutatott. A már felmért területből egy részt később másnak adnak, sőt a papírokat is sürgősen az újdonsült „tulajdonosnak” megcsinálják, természetesen csak bizonyos személyeknek. Nem számít, hogy azt a területet már másnak kimérték és az sem, hogy ott az új személynek volt-e joga területet kapni. Akinek először kimérték a területet, arra ébred, hogy más termeli az erdőjéből a fát. Annak ellenére, hogy a 169/1997-es és az 1/2000-res törvények tisztán kimondják, hogy az erdős területet a régi helyen kell visszaadni a volt tulajdonosnak vagy örököseinek, úgy csinálták, hogy ne a régi helyre kerüljenek a gazdák.

A törvény azt is előírja, hogy ha a volt tulajdonosnak a régi helyére másnak birtoklevelet adnak, annak ezt írásban jelezni kell, de ezt elmulasztották. S aztán jön a mese, hogy a parcellákat Madéfalván módosították. A Hargita megyei földmérő bizottság által 2000-ben határozattal jóváhagyott területeket és a parcellákat másik határozattal megmódosíttatták. És sajnos, mindezt nem egy ezeridegen, hanem falunk szülötte, polgármestere tette.

Egyáltalán nem csoda, ha a csicsói emberek elveszítették hitüket és bizalmukat falustársaikban, vezetőikben, képviselőikben. Falun a legelőre kicsapott állatot a pásztortól számonkérik. A földekről soha senki nem kell, hogy elszámoljon. Tisztelettel: Szabó Éva.\"

A levél nyomán Szabó Évát otthonában is megkerestük. Dokumentumokat mutatott, magyarázott, szülei egyik pillanatban elkeseredéssel, másik percben felháborodással mesélték kálváriájukat, részletezték, hogy hogyan csökkent az évek során a megyei Földtulajdont Visszaállító Bizottság által jóváhagyott 2 hektár 54 áras területük 1,99 hektárra egy másik hasonló határozattal, amelyből \"kifelejtették\" az 1997-ben benyújtott igénylésüket, és csak az 1991-es igénylésük szerepel. Az egyik tárgyaláson az hangzott el, hogy a régi községi, vagyis madéfalvi Földtulajdont Visszaállító Bizottság kezdeményezte a módosítást, a dokumentumok viszont arról vallanak, hogy a csicsói bizottság kérésére hagyták jóvá a 6/2004-es határozattal a megváltozott területnagyságot és parcellázást. Amint mondják, az első mérésre, 2002-ben még hívták őket, s meg is jelentek, de hogy mikor készülhettek, minek alapján a további rajzok, arról nem tudnak. A helyzet egyre kuszább lett, s a részben közös birtok még tovább bonyolította a helyzetet. 2004-ben arra ébredtek, hogy valaki ráépített a területükre, mondván, hogy a másik tulajdonostól vásárolta.

„Mi írtunk a polgármesternek, mondván, hogy az terület már ki van adva, jóvá van hagyva, birtokba helyezési jegyzőkönyv van csinálva, de ő azzal válaszolt, hogy nekünk nem jár annyi terület, s később rájöttünk, hogy egy hiányos fénymásolatot tettek be nekünk, amelyben egyszerűen a sorok kezdete ki volt hagyva, így az 1 hold 79 négyszögöl területből csak a 79 négyszögöl látszott.”

Szabóék elmondták, hogy az adott terület egy részének tulajdonjogát csak adás-vételi szerződéssel tudják igazolni, ugyanis a telekkönyv egyszerűen elveszett... Hogy eddig mennyit fizettek pereskedésre, azt már nem bírják számon tartani.

Györpál Gábor esete

„Az enyém öt éves per, és a polgármesteri hivatal hozzájárult ahhoz, hogy olyan papírt adjanak ki, hogy a csicsói hivatalnak van ügyvédje, s az nyerjen. Nem azt nézték, hogy mi az igaz. Oda jutottam, hogy Penu ügyvédet megvertem” – meséli az időközben megérkező Györpál Gábor, aki a polgármesteri hivatalban a nyitott ajtó mellett akaratlanul hallotta a bent zajló beszélgetést, s a hallottak hozták ki annyira a sodrából, hogy tettlegességre vetemedett. „Mind a hármunknak az ellenügyvédje Penu”, magyarázza éppen, amikor megérkezik Both Imre. „Még jönnének, mert a faluban rengetegen vannak hasonló helyzetben – teszi hozzá Györpál Gábor. – 520 hektárt a tanács elmért bizonyos személyeknek, s mind erdőt. A közbirtokosságnak volt egy erdeje, s esszevissza lyuggatták a jó erdő végett, s kimérték a barátoknak, rokonoknak... Végül a közbirtokoságnak megadták a néptanácséból, a legelőből.... Vagy ott van a Csicsó vára, nem tudom, hány száz méterre szabad csak építkezni, s egyéni tulajdonba el van adva a vár. Úgy tudom, már valaki engedélyt is kapott építkezésre.

Néztük, mint a medve, ha megöli a tehent...

`90-ben visszakértem 2,10 hektár területet, erdős területet. Jóvá is hagyták, le van fényes papírra írva. Hogy mit csináltak vélem azután, még elgondolkodnak magik is – meséli Both Imre. – 2004-ben visszamérték, a szomszédok területe is megvolt, a miénk es, s egyszer üzennek, hogy menjünk ki, mert az erdőnket vágják... mert kiderült, hogy a telekkönyvbe egyre változott, 2006-ban átíratta Both Antal, Both Lajos, Fodor László névre,úgy hogy engemet se nem hívtak ide, se nem hívtak oda. Az egyik telekkönyvi számot ügyesen elvette, 45 árat. S nekem a bányát, a mocsok részt nekem ideadták. S az elnök azt mondja, hogy nem ismerek határokat.

Ezt megcsinálták, s aztán telefonáltak a menyemékni, hogy menjek, írja alá. Én aláírtam, hogy a többit tudják kiállítani, s akkor most olvashassa, miket modifikáltak... Félrevezettek. Mit lehet, s hova lehet menni? Törvényre mentünk. Csináltak egy új telekkönyvet, azt mondják, a régi telekkönyv nem számít, s akiknek átírták, akik ezen a számon szerepeltek, azok a miénket vették, s vitették a fát, s mi néztük, mint a medve, ha megöli a tehent, s nem tud harapni belőle, mert a kutyák elhajtsák. Mi es így voltunk. Én mit tudok csinálni?\"

Közben megérkezik Szabó Zoltánné, Magdolna, s ő is sorolja: „Nekünk négy tanú igazolta, hol van az ősi határ, úgy es 88 árat elvette, kimérte másoknak. 500–600 millió lej értékű fát adott el, ami apósom szerint a férjemet illeti, s az én családomat. S az én gyermekeimet külföldön kuliznak. Olyan valakinek adta, hogy a Hosszúlábba egy földje volt, s azt nem mérték ki, mert valakinek azt is odaadta, s vigasztalta az illetőt, mondta, hogy én kimérem Kasárútját. Én az erdőnek gazdát es szerelek, el es adom. El es adta, s a mi területünkből, a saját erdőnkből adta. Soknak eladta így a területet. Meg is szerelte a gazdát, hogy ki vegye meg az erdőségét.”

Gubanc a csűr hátánál

László Kálmán és szomszédai egyelőre nem perelnek, de számos beadványt intéztek különböző fórumokhoz, intézményekhez. A telket is mutatják, a volt TSZ istállók közelében, még beépítetlen, de attól tartanak, hogy nem sokáig. 1991-től 2003-ig használták a területet, de 2003. május 5-én a rendőrséggel a területükről leszállították őket. Egyik beadványukból idézek:

„Alulírott László Kálmán, Csicsó, 645. szám alatti lakos.... a Csűrhátát szeretnénk visszakapni saját tulajdonba, amit a szüleinktől örököltünk anyai ágon. Felsorolom a Csűrhátánál levő tulajdonosakat is: Szabó Imre (...) Szabó Aranka, Szabó László, Roth József, Lázár Julianna, Búzás Béla, Szabó Zoltán. Ezen gazdák tulajdonát használják a cégek: S.C. ABIES SRL és S. C. Corvina SRL Máthé András néven. Ez a cég a kollektív felszámolásakor betonelemet vásárolt, fakturával cégre az elemeket el is adta, a terület suhogó üres kertben van. A következő cég S.C. IMPEX AURORA SRL, rajta van egy rajz nélküli gájter, ami már rég nem működik, csak a területet foglalják vele, és mindenféle bazár rá van rakva. A területet a gazdáktól nem vásárolták meg, és ki kellene igazolják magukat, hogy jutottak a beltelkek tulajdonába, amikor egyik se innen származik. Korábban a vásár úgy jött létre, hogy gater + cladire, a következő már úgy vásárolta meg, hogy gater+teren, amit a doszárban levő papírok is igazolnak. Mi, gazdák, kérjük a korrupciós bizottságot, hogyha van rá lehetőségük, ezt is vizsgálják ki, mert 2009-et írunk és most is ki akarnak erővel telekkönyveztetni 10 árat a csűr hátánál rossz azonosítóval. Megkérjük, mihamarabb lépjenek az ügybe, mielőtt a telekkönyveztetés megtörténne. Mert a Polgármesteri Hivatal itt tehetetlen az ügybe, mert a gazdák telekkönyvébe bele van nyúlva.”

A gazdák úgy érzik, tehetetlenek. A viszály egyre inkább megosztja a falut, rokon rokon ellen fordul a rendezetlen vagy igazságtalannak érzett földhelyzet miatt. Segítséget, megoldást várnak. De az újságíró mindössze ennyit tehet: leírja.

Riportunk következő részében Xántusz Lászlót faggatjuk.

Olvassa el a témában Balló József polgármesterrel készült beszélgetésünket!