Égő és égető a helyzet Alfaluban

A lángok először október 29-én csaptak fel, azóta parázslik a tőzeg

Nagyobb a füstje, mint a lángja, ám ez egyáltalán nem megnyugtató a gyergyóalfalvi Domb alja dűlőben már közel két hete parázsló és egyre nagyobbb területekre kiterjedő tűzre nézve. A lángok először a valamikori lápos területen egy nádasban csaptak fel; a nyílt tüzet a helyi önkéntes tűzoltóknak sikerült kioltani, ám a felszín alatti tőzegben a parázs nem aludt ki. Az azóta eltelt, csapadékmentes időszak rásegített a laza talajban lévő parázs terjedésére, így mostanra már közel 15 hetktárnyi területről gomolyog a vastag füst, ami természetesen nem csak az érinett területen, de az egész Gyergyói-medencében érződik.

Az alfalvi polgármesteri hivatalhoz az utóbbi napokban panaszok sokasága érkezett a kellemetlen állapot miatt – többen jelezték, hogy folytogató a terjengő füst, a pici gyerekeket sokan nem merik a szabadba vinni, ködös idő esetén pedig a látási viszonyok többszörösére csökkennek a leszorult füst miatt, illetve arra is van panasz, hogy a kellemetlen szag miatt nem lehet a mosott ruhákat a  szabadban szárítani.

Az alfalvi önkéntes tűzoltók már nem egy alkalommal próbálták megfékezni lángokat, ám a tőzeges területen ez nehézkesnek bizonyult. Voltak részsikereik, ám a szóban forgó, laza szerkezetű talajon az is nehézséget okoz, hogy nehéz járművekkel, pl. tűzoltóautóval nem tudnak rámenni, ezért a rohamkocsit sem tudják használni – a nyílt tüzet kézi szerszámokkal folytották vissza.

A bizottság megoldásokat keres a tűz terjedésének megfékezésére

Összeült a katasztrófavédelmi bizottság

A halaszthatatlan megoldást igénylő eset miatt kedden katasztrófavédelmi bizottságot hívott össze Alfalu polgármesteri hivatala. „Ez határesetnek mondható, amit részünkről lassan katasztrófának is lehetne nyilvánítani, ezért kértünk segítséget a Hargita Megyei Olt Sürgősségi Esetek Felügyelőségétől, a megyei környezetvédelmi őrségtől és a környező falvak önkéntes tűzoltóságaitól” – nyilatkozta Borsos Ferenc, a polgármesteri hivatal keretében működő sűrgősségi esetek felügyelője.

A bizottság tagjai helyszíni szemle és hosszas tanácskozás után úgy döntöttek, hogy árokásással próbálják meg lokalizálni a tüzet. Mivel nem kis területről van szó, egyelőre azon a részen ásnak sáncot, amerre a tűz jelenleg terjed, ennek irányát előzetes megfigyelések alapján állapították meg. A bizottság az oltási lehetőséget is fontolóra vette. „Egy másik variáció, hogy víztárolót alakítunk ki. Motorpompákkal onnan lehetne rellézni a vizet. A legközelebbi vízforrás az 5–600 méterre lévő Maros” – magyarázza Borsos Ferenc.

Simon Károly nem nézi tétlenül, hogy válik a tűz martalékává 36 áras kaszálója: a bácsi 100 liter vizet locsolt szét, így próbálva megvédeni a területet.

Az alfalviak emlékezete szerint ezen a területen legutóbb 1991-ben volt hasonló tűzeset. Akkor a falu felé terjedt a föld alatti parázs. Az emberi igyekezet akkor sem volt elegendő, végül egy kiadós eső oldotta meg a problémát. Most is a természet segítségére számítanak az alfalviak és mindazok, akiket kellemetlenül érint a tőzegtűz.