A szokások nem tűntek el, csak megváltoztak a Bekecsalján

A kollektivizálás előtt 1700 lélekszámú volt Nyárádmagyarós, ez a színmagyar bekecsalji település, amelyhez kilenc falu tartozott. Mára egyharmadára csökkent a népesség, néhány éve pedig hét falu külön községet hozott létre Székelybere központtal. Nyárádmagyaróshoz jelenleg Nyárádselye és Torboszló falvak tartoznak. Kevesebb, mint 1500-an élnek a községben, állattartásból és fakitermelésből teremtik elő többnyire a megélhetésüket.

A falu református lelkésze, Krizbai Nemes György, immár 22 éve szolgálja a nyárádmagyarósi közösséget, korábban – 13 évig – Gegesben látta el a lelkipásztori feladatokat. A tiszteletessel a református parókia tornácán beszélgettünk hagyományokról, hitről és húsvétról.

Ibolya helyett pénz jár a locsolásért

„A legények ráírják nevüket a fenyőágakra, amelyeket húsvét előtti éjszakán szögeznek fel a lányos házak kapujára, de úgy, hogy ne lássák meg őket a háziak” – mondta a lelkész, aki jól emlékszik arra, amikor kisfiával ketten indultak el a faluban díszíteni. „Rúgtuk közben a házőrző kutyát, nehogy megtámadjon díszítéskor, sokszor egész éjjel esőben szereltük fel az ágakat” – emlékezett vissza a lelkész. Nyárádmagyaróson csak a konfirmálás előtt álló lányok kapujára kerül zöldág. Miután „átestek” a szertartáson, és az egyház egyenlő jogú tagjaivá váltak, a legények nem tesznek többé fenyőágat a portájukra. A zöldágakat a lányok feldíszítik, és úgy várják húsvét másnapján az ifjú locsolókat, akik ma kútvíz helyett kölnivel, vagy parfümmel öntözik meg a „virágszálakat”, hogy „el ne hervadjanak.”

Gegesben kifújják a tojást, amelyből az asszonyok tortát sütnek, a héját megfestik, és ezzel díszítik a felszegezett zöldágat – emlékezett vissza Krizbai Nemes tiszteletes úr a Gegesben töltött húsvétokra. A szokások nem tűntek el, csak idővel megváltoztak: míg régen a lányok három szál ibolyát tűztek a legények mellére, és zsebkendővel fizették meg a zöldágat, addig ma – talán kényelemből – pénzzel hálálják meg a fenyőt és a „pacsulit”.

Rigmányban még a bakterház is „kizöldül”

A Havad községhez tartozó Rigmányban más a szokás: ott minden portára kerül zöldág húsvét előtt, még a bakterházra is – mesélte a nyárádmagyarósi lelkipásztor. „Rigmányban a felnőttek is elmennek öntözni, nem csak a legénykék. Nyers tojást, szalonnát és kolbászt kapnak a locsolásért cserébe, amelyet húsvét másnapján a kultúrházban megsütnek, puliszkát főznek mellé, majd közösen megeszik. Itt még az is hozzátartozik a húsvéthoz, hogy ilyentájt a falu férfiai nem vágják le a szakállukat, sőt van, amikor a húsvéti bárány vérével egy szerződést is aláírnak, amelyben megfogadják ezt egymásnak” – mondta Krizbai Nemes György.

Vénlányoknak kórécsomó járt

A kapulopás szokása is fennmaradt a bekecsalji településen, ahol húsvét táján sokszor még a kinti WC-ajtóra is vigyázni kell, nehogy ellopják a falu legényei, akik néha még egy-egy szekeret is szétszednek, csak hogy megvicceljék a lányos ház lakóit. Régen a vénkisasszonyok és agglegények sem „menekültek” a locsolók vicces kedve elől, ugyanis húsvét előtt az ő kapujukat is kicicomázták – csak nem fenyőággal, hanem száraz kórécsomóval. „Általában a háztáj legmagasabb pontjára kötötték fel a kórét, hogy az illető ne tudja leszedni” – emlékezett vissza a lelkész, aki nemrég körkérdést intézett a helyi kisiskolásokhoz. Arra volt kíváncsi, ki mit szeret, illetve nem szeret a húsvétban. A legtöbb kislány a sokféle kölni illatára panaszkodott, és kiderült, hogy a piros tojásnak valamint a zöldágnak mindenki egyaránt örül. A fiúk pedig a pénzt nem értékelik annyira, mint nagyszombat éjszakáját, amikor édesapjukkal közösen mennek el kaput díszíteni a lányokhoz. A kapulopásnak kevés gyerek örült, hiszen néhány gazda rendesen őrzi azt ilyenkor. Sokan bort és poharakat tesznek ki a kapu elé, hogy inkább abból igyanak a felnőttek kapulopás helyett – számolt be a lelkész a körkérdés eredményéről.

Van utánpótlás!

Nyárádmagyarós lakosságának zöme református felekezetű, az egykori „nagy községben”, azaz a tíz faluban összesen 250 római katolikus vallású él. A nyárádmagyarósi református templom főleg ünnepekkor telik meg. Ilyenkor a fiatalok is elmennek istentiszteletre, ám egy adag közömbösség is van bennük, amely a XXI. századot általában jellemzi – mondta a lelkipásztor. „Ha megszólítjuk őket, akkor viszont szívesen segítenek bármiben, és kiveszik részüket a munkából” – tette hozzá. Noha Nyárádmagyarós félreesik a főúttól, nem nevezhetjük elöregedő falunak, ugyanis több mint száz 14 éven aluli gyerek él itt. Hogy mi lesz később? Arra Krizbai Nemes György tiszteletes így válaszolt: „Van egy ígéret, miszerint Isten megtartja anyaszentegyházát az idők végezetéig.”