/ Publicisztika

Valahogy nem vesszük észre, hogy az európai uniós támogatásnak nem feltétlen az a célja, hogy mindent legletteljünk, gipszkartonozzunk, hanem források bevonásával működőképessé tegyük a környezetünket.

Az immár politikai pártként működő, és az RMDSZ-nél is lényegesebb választói felhatalmazást szerző AUR innentől kezdve ott és annyiszor rúghat a magyarságba, ahol és ahányszor csak akar.

Górcső alá veszünk két olyan székelyföldi polgármestert, akik az elmúlt években nagyban meghatározták saját városuk fejlődését, irányvonalát. Előbbi esetében már csak visszatekinteni tudunk, utóbbi kapcsán azonban van mód előre látni is.

Az úzvölgyi katonatemetőben tavaly tavasszal állított betonkeresztek és az emlékmű egyelőre nem távolíthatók el. Ez majd csak abban az esetben lesz lehetséges, amikor a Csíkszentmárton és a Bákó Megyei Prefektusi Hivatal által indított perben jogerős ítélet születik.

Székelyudvarhely választott. Az eddig megszokott arcok helyett új emberek kaptak bizalmat a képviselő-testületben. Az ismert magyar pártlógók, a hivatásos politikusok veszítettek.

Újra részvényesi közgyűlésre (választásra) hívják a tagokat a romániai települések. Szeptember 27-én döntenek a tulajdonosok (a nép), hogy kiket engednek be négy évre az igazgatótanácsba (képviselő-testület), és hogy kit neveznek ki az igazgatótanács elnökének (polgármester).

A romániai magyarság rendkívül sérülékennyé vált. Amikor már azt hittük, hogy nem, hát bizonyossá vált, hogy de igen: a kivándorlás és az elöregedés miatt egyre fogyatkozó kisebbséggel gyakorlatilag bármit megtehet az állam.

A múlt heti tanácsülésen újból hozta a formáját Székelyudvarhely városvezetése. Akik az élő közvetítést követték, hallhatták, ahogy a város jegyzője próbálta összetartani a város első embereit: „Vegyék komolyan, mert kezd átmenni bohózatba”.

Az RMDSZ csíkszeredai előválasztásának tulajdonképpen egyetlen kérdése volt: 2020-ra összegyűl-e az a kritikus tömeg, amely leválthatja az immáron 16 esztendeje hatalmon lévő polgármestert. Az eredményt tudjuk: igen, összegyűlt. Azt azonban érdemes megvizsgálni, hogy ennek voltak-e előjelei.

Válasz, ami nem nektek szól. Egyetértünk. Gáz van, középszerűség van, elvtelen és semmibe sem vezető szurkapiszkák vannak. Egyetértünk: a világ halad, a székely lemarad. Udvarhelyen. Is.

A politika olyan fontos dolog, hogy nem is szabadna a politikusokra bízni – mondta egykoron egyik tanárom. Számomra sosem derült ki, hogy idézte valahonnan, vagy saját maga gondolata volt, de akár összegzése lehetett volna a néhány napja megjelent tárcád gondolatmenetének.

Megtörtént az, amire a négy évvel ezelőtti koalíciós győzelemkor senki sem gondolt: Székelyudvarhely városvezetői ijesztő módon estek egymás nyakának a költségvetési vitában. Ezzel sikerült az önkormányzati döntéshozatal intézményét régen látott mélységekbe süllyeszteni.

Furcsa helyzetre világított rá a SWOT-elemzés készítése, hiszen miközben Ráduly Róbert Kálmánról, Csíkszereda polgármesteréről csak úgy röpködtek belőlünk a jellemzések, addig Korodi Attila polgármesterjelölt esetében ez nem ment ilyen könnyedén.

Nincs amit szépíteni. Szülő, tanár, diák közös kudarca az idei érettségi is.