Vincze Loránt: ne a mezőgazdaság és ne a kohéziós alapok legyenek a vesztesek

Az eredeti szándék az volt, hogy például kevesebb jusson a mezőgazdaságra és a kohéziós alapokra (ami nálunk utat, aszfaltot, iskolafelújítást, kórházakat, hasonló célokat jelent). Ez az, amit mi nem tudunk vállalni, nem tudunk támogatni, hiszen

Tehát további beruházásokra van szükség uniós költségvetésből.

Ezt így nem lehet tovább görgetni.

– Az Európai Unión belül évek óta nagyon sokszor emlegetnek olyan kulcsterületeket, mint kutatás-fejlesztés, digitális átállás, zöld beruházások. Ezek nagyon hangzatosak voltak kiemelve, és most alulfinanszírozott területként emlegetjük ezeket...

– Ezt alapvetően meghatározza az Unió versenyképességének kérdése. Ha az Unió nem javít, és a gazdasága nem lesz versenyképes Kínával, az Egyesült Államokkal, más globális szereplőkkel szemben, akkor mi egyértelműen vesztesek leszünk, és folyamatosan csökken az európai gazdaság. Ezt nem szeretnénk, mert az munkahelyeket szüntet meg, és nem fogunk jobban élni. Tehát a gazdaságba fordított pénzberuházás is fontos. De

Jött utána a következő válság, most éppen háborúval foglalkozunk, azt mondjuk, hogy abban kell megteremteni a közös vállalatokat. És így bukdácsolunk egyik témáról a másikra, és egyikben sem végezzük el a feladatot. Ezt így európai uniós kritikaként és a bizottságot illető kritikaként el kell mondani. És nem figyelünk eléggé a hagyományos területekre sem:

És ők mégsem egy szociális csoport: amit ők megtermelnek, abból élelmiszer lesz, amit mi megeszünk, és ha nem a helyi terméket fogyasztjuk, akkor harmadik országokból kell behozni, ami sokkal drágább lesz. Ezek a dolgok összefüggnek, sosem arról szól, hogy van erre pénz, vagy nincs pénz.

Ez számunkra, romániai emberekként nagyon rossz hír, mert azt látjuk, hogy a centralizált állami döntések mind „becsődöltek” az elmúlt évtizedekben. Ami helyi szinten, regionális szinten dől el, abban még van fantázia, ott lehet jó döntéseket hozni, de központosított döntéshozatal nem jó.

Az Európai Néppárt frakcióként azt mondta, hogy ezt nem tudja bevállalni, és az Európai Bizottság gondolja át. És most átgondolták, tettek egy plusz 50 milliárd eurós csomagot a mezőgazdasághoz. Megígérték, hogy nem tűnik el a vidékfejlesztési pillér – mert ez is benne volt a pakliban, hogy akkor nem lehet pályázni vidéki infrastruktúrára, meg például fiatalgazda-programra és hasonlókra sem. Most az a hercehurca zajlik, hogy egyáltalán a Bizottság kiindulópontja tárgyalóképes-e, vagy teljesen vissza kell vonatni.

– Ha mondjuk belegondolunk abba, Erdélynek, ezen belül Székelyföldnek melyek a sajátosságai, akkor ezt egy centralizált elosztásban elképzelni sem lehet.

– Pontosan, és közben ott van az a szándék, is hogy egy bizonyos földterület-mennyiség fölött csökkenjen a támogatás, aztán szűnjön meg egészen. Nyilván Erdélyben, Székelyföldön a tagosítás vagy működik vagy nem (inkább nem),

Ami érdekes például a területalapú támogatásoknál, hogy elérjük végre az uniós átlagot. Mert lesz egy minimum kifizetés és egy maximum kifizetés hektáronként, és ez azt jelenti, hogy végre normális támogatást kapnak a mi gazdáink is. És egyszerűsítésre is szükség van, hogy a gazda ne papírmunkával töltse az idejét, hanem dolgozhasson a földjén. Egyébként ennek a folyamata elkezdődött, ilyen egyszerűsítési jogszabályokat már elfogadtunk a parlamentben már a mostani időszakhoz kapcsolódóan, de az a cél, hogy a jövőben ez még folytatódjon.

Ez egy nagyon bonyolult egyensúly, szerintem meg lehet tenni, mert a gazdának nem érdeke, hogy kiszipolyozza a földet, és utána ne teremjen semmit. Azt akarja, hogy ez nemzedékeken át fennmaradjon és termeljen.

De ennél nyilván sokkal bonyolultabb más infrastrukturális beruházásokról is szó van, az iskoláktól kezdve, a művelődési házakra és egyéb létesítményekre, orvosi rendelőkre is kellene pénz, hiszen azt azért érezzük, hogy nem vagyunk elkényeztetve Erdélyben. Bukarest, a központi kormány nem sokat segített. Csak ha ott voltunk és tudtunk pénzeket irányítani a közösségeinkbe. De az európai uniós rásegítés nagyon fontos volt. A fejlesztésnek több mint egyharmadát jelentette az elmúlt évtizedekben, és ez nagyon fontos. Bízom benne, hogy sikerül pénzt keríteni rá. Persze a kritikusok az EU-ból azt mondják, hogy volt egy csomó időtök, hogy felzárkózzatok, miért nem történt meg? Sajnos nem történt meg azért, mert

Hol van az a hat nagy közkórház, amit például a PNDR-s pénzből meg kellett volna építeni? Nincs sehol, mert nem tudták megcsinálni. Hol van a kolozsvári metró? Első pillanattól világos volt, hogy ez nem készül el.

– Amúgy ez a felzárkózás elvárható lett volna?

– Igen, ha minden tökéletesen megy, akkor igen. Meg kell nézni Lengyelországot, amely maximálisan felhasználta a pénzeket.

De amióta a szankciók érték Magyarországot, azóta ezzel lemaradt. Románia tökéletlen volt ennek a megszervezésében, és ez a központi kormány elleni kritika, mindenkori kritika, hogy nem működik hatékonyan.

Más minisztériumokért már nem tudunk felelősséget vállalni, mert ott nem a mi minisztereink vannak. A felelősségvállalás és a politikai elszámoltatás meg hitelesség nem ugyanannyi jutott mindenkinek ebből. Brüsszelben az érdekeink megvédésében támogat minket az Európai Néppárt. Közös hajóban evezünk, hiszen a közép és kelet-európai országok, de a déliek érdeke is az, hogy a felzárkóztatás folytatódjon, a nyugatiak pedig ebből profitálnak, tehát nekik is érdekük, hogy ez menjen tovább.

A beszélgetés az Európai Néppárt képviselőcsoportjának a támogatásával készült.