Verses napló a világégés végnapjaiból

A köpeci születésű, akkor 42 éves, özvegyen három gyereket nevelő Benedek Pál a 13. székely határőrzászlóalj őrvezetőjeként az Úz folyótól északra eső Csobányos völgyében, illetve a Magyaros-hegy oldalában harcolt 1944 augusztusában.

Miután a szovjet túlerő megtörte ellenállásukat, és behatolt az ország területére, a rímfaragó ácsmester és társai nem menekültek szanaszét fejvesztve, hanem egészen szeptember 11-ig tartották a csíki hegyek képezte védvonalat, és rendezett sorokban vonultak vissza a Maros megyei Bátosig. Itt a német és magyar hadvezetés úgy döntött, a 19-20 éves „leventekatonákat” továbbra is az arcvonalban tartja, beosztva őket a 68. határvadász-zászlóalj kötelékébe,

Az ily módon lefokozott, illetve megalázott Benedek Pál – Magyarországon, Csehországon és Ausztrián át – egészen az Inn folyóig vonult vissza, közben

Sajátos naplóját Pozsony közelében kezdte el „vezetni”, elsiratva benne Székelyföldet, megörökítve a bátosi átszervezés után történteket, és egészen az amerikaiak fogságában töltött időszak utolsó napjaiig folytatta poros utak szélén, csűrökben, egy percig sem rejtve véka alá a németekkel és a nyilasokkal szembeni ellenszenvét.

Hazaérte után újra megnősült, és 1973-ban bekövetkezett haláláig folytatta a fa- és rímfaragást, a nótázást. A 180 oldalnyi verses naplót évtizedeken át rejtegetni kellett az új hatalom elől, mígnem a rendszerváltás után lánya, Baló Margaréta elővette a ritka hagyatékot, a megviselt lapokat kisimította, és a maga kézírásával másolatot készített róla.

A család megbízásából a kötetet Préda Barna helytörténész, néprajzkutató rendezte nyomda alá, és látta el előtanulmánnyal.

2024 tavaszán Benedek Pál lánya, Margit néni és az ő fia, Vilmos hazalátogattak Ausztriából, akkor beszéltük meg a részleteket, hogy érdemes a naplót feldolgozni, előtanulmánnyal ellátni, tördelni és kiadni. Ezt én felvállaltam, és