Kultúra pezsgett a G. Caféban

Az ilyen hosszú fesztiválokon egy idő után belefárad az ember a kultúradömpingbe. Végül is nem kötelező minden rendezvényen részt venni – lehet válogatni –, a szervezők azonban úgy állították össze a repertoárt, hogy jusson is, maradjon is, és minden korosztályt megszólítva a legszélesebb igényeket kívánják kielégíteni.

A dzsessz nagyjaival játszott

Vukán György (Budapest, 1941) Kossuth- és Erkel Ferenc-díjas zeneszerző és előadóművész. Hosszú pályafutása során dzsessz- és zongoraművészként egyaránt kimagasló sikereket ért el. A dzsessz és a klasszikus zene egyforma intenzitással kíséri végig pályáján. Végigkoncertezte Európát, az Amerikai Egyesült Államokban, a dzsessz őshazájában is többször fellépett (1983-ban és 1993-ban egy-egy hónapos koncertkörutat szerveztek neki). Több együttesnek is tagja volt az elmúlt évtizedekben (Septet, Creative Art Jazz Trio, Liszt Ferenc Kamarazenekar), ma is a Class Jazz Band komponistája, de klasszikus zongoraestjei is rendkívüli eseménynek számítanak szerte Európában. A dzsessz világhírnévnek örvendő nagyjaival – Clifford Jordan, Linda Hopkins, Frank Foster, Kenny Wheeler és mások – lépett fel, Chopin-átiratok című este az év koncertje lett Hollandiában (1996).

Könnyedén komoly

Nagy Koppány Zsolt Székelyudvarhelyen nőtt fel, ma is családi kötelékek fűzik a városhoz, úgyhogy ő tulajdonképpen ide mindig hazajön, és a G. Caféban is otthonosan mozog. Az 1978-as születésű író két novelláskötet és két regény szerzője, akit a közelmúltban németre is lefordítottak, nem görcsként kezeli az írói szerepet, hanem felszabadultan, kellő humorral és iróniával viseltetik önmaga és a közönség iránt – olyan, mintha sok köze lenne saját hőseihez –, szeret beszélgetni, előadni.

Az irodalmat és az irodalom által való találkozást spontánul kezeli, mintha egy hétköznapban, egy kávéházi asztalnál találkoznánk. Murányi Sándor Olivérnek nem sok dolga akadt, nem kellett a vendéget noszogatni, elég volt egy kérdéssel megpöccinteni, s Koppány úgy elindult, hogy egy óra múltán be kellett húzni a féket, hogy idő maradjon a dedikálásra.

Dzsessz és blues határán

Pribojszki Mátyás (Békéscsaba, 1974) zeneszerző, szájharmonikás és énekes a Dobókocka, a Rag Doll és a Blues Fools együttesekben játszott. A Pribojszki Mátyás Bandet 2003-ban hozta létre. Muzsikájuk a dzsessz és a blues határán billegve mindkét irányzat legjavát ötvözi. A blues legjobb hangszereseiként tartják számon őket Magyarországon, Pribojszki a szájharmonika avatott és egyedi képességekkel rendelkező virtuózának számít. Az együttes jelenlegi tagjai: a névadó, Pribojszki, Kovács Erik (zongora), Molnár Dániel (dobok), Szász Ferenc (gitár), Kepes Róbert váratlan halála után (2011), Eckert Ervin a zenekar basszusgitárosa. Nem lehet túl sokat mesélni erről a hangzásról, ezt érteni és ismerni kell. Aki most nem hallotta, az majd legközelebb, s ha nem, akkor kénytelen lesz utánuk menni egy másik helyszínre.

Táncházreneszánsz

Pávai István, aki 1951-ben ugyancsak Székelyudvarhelyen látta meg a napvilágot, szombat délután volt a G. Feszt vendége. Hosszú ideig meghatározó személyisége volt a honi táncházi zenélésnek, hiszen harmincöt évvel ezelőtt ő győzött meg néhány itteni zenészt – Sinka Ignácot, Szép Gyulát, Fodor Bélát és Tárkányi Jánost –, hogy alapítsanak együttest, szervezzenek táncházakat a kolozsvári, csíki és szentgyörgyi példák hatására. Így jött létre a Venyige együttes.

A rendszerváltás követően azonban Pávai pályája Budapesten folytatódott, ahol a Liszt Ferenc Zenetudományi Egyetemen és a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetében végez kutatói és oktatói munkát. Folytatja az idehaza megkezdett gyűjtőmunkát. Egy rövidfilmben bemutatta azokat a falusi – mezőségi, kalotaszegi, székelyföldi – adatközlő együtteseket, amelyeket az elmúlt évtizedekben felkeresett. Ezek a magyar, román és cigány nemzetiségű népi muzsikusok ma már nem élnek, túl vagyunk a huszonnegyedik órán. Valami elmúlt, viszont Pávai István jóvoltából birtokosai vagyunk annak a kincsnek, amit ő magnetofonnal és kamerával rögzített.

Ha akarjuk, tovább is vihetjük a népi hangzás- és mozgásvilágot, hiszen táncokat is gyűjtött. Szervesen kapcsolódott ehhez a kis filmhez frissen megjelent könyve, Az erdélyi magyar népi tánczene. Ez a kötet tudományos igénnyel közelít a témához, egyetemi tankönyvként is használható, de a szerző elmondta, olvasmányosra írta, abból a megfontolásból, hogy igazi kézikönyv legyen profi és amatőr zenészek, zenekarok számára, repertoárt, nótarendet kínál, hogy segítse a könyvekbe és más hordozókba temetett folklór egészséges visszaterjedését a kinti világba. Pávai elképzeléseit igazolta a Góbé zenekar koncertje és az a táncház is, amelyet a székek és asztalok félrepakolása után szerveztek a G. Café termeiben.

A fesztivált a Kiscsillag koncertjével zárták a Kőkereszt téren, ez alkalommal az időjárás kedvezett a szabadtéri rendezvénynek. Zárókőnek kiváló volt a választás. Úgy látszik, hogy a G. Feszt eszméje megfogant, képes hagyománnyá válni, és beilleszkedve a más erdélyi városokban részben párhuzamosan zajló hasonló rendezvények sorába olyan művészeket tud ingyenesen Udvarhelyszékre hozni, akik másképp nem lennének megfizethetők. Hiánypótló és hagyományteremtő egyben.