HIRDETÉS

Alapítvány az autizmussal élőkért

Simon Eszter 2013. április 02., 17:07 utolsó módosítás: 2013. április 02., 19:43

Április másodikát 2007-ben az ENSZ közgyűlése az autizmus világnapjává nyilvánította. Nemzetközi felmérések alapján minden száz gyermek közül egynek az életét befolyásolja az autizmus, vagyis  nehézséget okoz nekik a kommunikáció, a társas kapcsolatok kialakítása és a szociális képzelet, éppen ezért minél korábban diagnosztizálják, annál hamarabb el lehet kezdeni fejlesztésüket. A székelyudvarhelyi Pro Autist Alapítvány tizennégy éve azzal a céllal jött létre, hogy segítséget nyújtson az autizmussal élőknek és családjaiknak. Az alapítvány tevékenységéről és az autizmusról Péter Edittel, a szervezet elnökével beszélgettünk, aki maga is egy autizmussal élő fiatal édesanyja.

Fotó: Kristó Róbert

Minden kisgyermeknek fontos a szocializáció, természetes kíváncsiság jellemzi őket, felnőttkorra képesek elsajátítani az emberi viselkedés szabályait. Az autizmussal élő gyermeknek mindez nagyon nehéz. „Ez egy spektrumzavar, vagyis nincs két egyforma autizmussal élő gyermek vagy felnőtt, mindegyikük egyéni fejlesztést igényelne. Éppen ezért nagyon fontosnak tartjuk, hogy a szülőket is felvilágosítsuk arról, mit jelent ez és miként lehet ezzel együtt élni. Én óvónő vagyok, és amikor a fiam kicsi volt, a tanult módszerekkel próbáltam bizonyos dolgokat megtanítani neki, de az autistákkal teljesen másképp kell bánni, azt is mondhatnám, hogy ellentmond a pedagógiai módszereknek, amelyeket a normál oktató-nevelő munkában használunk” – emlékezett vissza Péter Edit.

Elmondta, hogy legtöbbjük képtelen a verbális kommunikációra, a szociális kapcsolatok kialakítására, és mivel saját világban élnek, az abból való kizökkentés,  majd a foglalkoztatásuk sajátságos módszerrel történik. „A napi tevékenységeket képcserés kommunikációs kártyák segítségével szervezzük meg. Én egy belga gyógypedagógustól tanultam meg ezt a módszert még 1998-ban. A legtöbb gyerekre a gyenge beszédértés jellemző, ez a módszer segíti a nyelvi fejlődést és a társas kapcsolatok kialakítását. Akkor érzik magukat biztonságban, ha tudják, hogy minden percben mi történik, érzelmileg biztonságos és érthető környezetre van szükségük. Specifikus, vizuálisan támogatott helyiségekben tudnak csak jól koncentrálni munkájukra” – fogalmazott az alapítvány elnöke.

A nulláról indultak

Országunkban az autizmusnak mind a mai napig nincs hivatalosan kidolgozott diagnózisa, ezeknek a betegeknek az oktatása sincs megoldva. Romániában az egyes számú sérültek (akik nem képesek az önellátó életmódra) közé sorolják az autistákat, a nyilvántartott fogyatékosságok között nincs külön feltüntetve mint fejlődési rendellenesség – tudtuk meg az elnöktől, aki szerint manapság már elfogadóbbak az emberek az autistákkal, mint tíz évvel ezelőtt, de még mindig sokan összekeverik őket az értelmi fogyatékosokkal.

„Ugyanolyan jogaik vannak, mint a többi embernek, de mivel nehezebben kezelhetők, például nincs megoldva sem orvosi, sem fogorvosi ellátásuk. Így támogatók segítségével megvettünk egy hordozható fogászati gépet, amelynek helyet adtak a kórház fül-orr-gégészeti osztályán, és két fogorvost is találtunk, akik ellátják az autistákat. Szükség esetén az értelmi fogyatékosok is használhatják ezt” – magyarázta az elnök, aki szerint mindezek apró dolgoknak tűnnek, de sokat kellett harcolni értük.

Ha autista van a családban, az nagy terhet jelent, mivel egy autizmussal élő gyermek nehezen tud alkalmazkodni a váratlan helyzetekhez, minden esetben a család többi tagjának kell megértenie őt, és meg kell tanulniuk alkalmazkodni az ő kommunikációs módjaihoz.

Az alapítvány programjai, tevékenységek

Mivel Romániában nem volt szakmailag megalapozott háttere az autizmusnak, a kilencvenes évek végén Udvarhelyszéken néhány autista gyermek szülei összefogtak, és önállóan kezdték képezni magukat. „Felvettük a kapcsolatot magyarországi egyesületekkel, alapítványokkal, külföldre jártunk képzésekre, hiszen mi sem tudtunk semmit arról, hogy mit jelent ez az állapot, amiben gyermekeink vannak” – emlékezett vissza. Elmondta, hogy a Pro Autist Alapítvány 1998-ban jött létre olyan udvarhelyszéki szülők kezdeményezésére, akiknek családjában autista gyermek van.

„Tizennégy autistával és azok szüleivel állunk kapcsolatban Udvarhelyszékről, közülük hattal egy felnőttek számára létrehozott központban, a kisebbekkel pedig otthon, családi környezetben vagy – azokkal, akiket befogadtak – óvodában foglalkoznak. „Úgy hoztuk létre ezt az alapítványt, hogy Romániában akkor még nem volt hasonló. Elsődleges célunk az volt, hogy gyermekeinknek egy olyan specifikus környezetet alakítsunk ki, ahol megfelelően tudnak fejlődni. Így pályáztunk meg a Hargita Megyei Gyermekvédelmi Igazgatósággal partnerségben egy  PHARE-programot, melynek segítségével Felsőboldogfalván sikerült létrehozni egy Nappali Befogadó Központot” – magyarázta.

A felsőboldogfalvi központban hat 18 és 25 év közötti autista fiatalt foglalkoztatnak, a napi, illetve heti programok kézműves tevékenységekből, gyógynövénytermesztésből, szabadidős, sport- és szocializációs tevékenységekből tevődnek össze. Összesen hét gyógypedagógusból és gondozóból álló csapat dolgozik itt három váltásban, céljuk az autizmussal élők önállóságra nevelése és a társadalomba való beilleszkedésük segítése.

A Pro Autist Alapítvány folyamatos kapcsolatot tart fenn a békéscsabai Aut-pont Autista Gyermekekért és Fiatalokért Alapítvánnyal, programjaik között szerepelnek az évente megszervezett szakmai képzések, konferenciák és szülőtalálkozók.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
HIRDETÉS
0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS