Marosvásárhelyen a 2000-es évek elején gyakorlatilag egyik egyik napról a másikra megszüntették a távhőközpontokat, ismertebb nevükön a kazánházakat, és elkezdték bevezetni a tömbházlakásokba az egyéni hőközpontokat. „Ez kényelmesebb megoldás, mert mindenki saját magának állítja be a kívánt hőmérsékletet, illetve csak a saját fogyasztását fizeti, de ugyanakkor a környezetünkre nézve rendkívül káros. Ez meglátszott az Azomureș vegyipai kombinát bezárását követően is, hiszen a szén-dioxid mértéke minimálisat csökkent a városban” – jegyezte meg a képviselő.

Arra is kitért, hogy az akkori megoldás a mostani helyzetben már idejemúlt, azóta annyit fejlődött a technológia, hogy már nem kazánházakban oldják meg a szolgáltatást, hanem a tömbházakban alakítanak ki egy-egy helyiséget a hőközpont számára. „A tervezetben is az szerepel, hogy a hatnál több lakásból álló tömbházakban már közös hőközpontot kell létrehozni, és mi is ezt szeretnénk. Nyilván az egy hosszas eljárás, míg ebből tanácsi határozat lesz, de ha majd oda jutunk, és a tanulmány is azt igazolja, akkor kérheti a polgármesteri hivatal, hogy az érintett tömbházakban közös hőközpontokat szereljenek be.

– hangsúlyozta ismételten Frunda Csenge.

Több előnye is van

Nagyon jó kezdeményezésnek tartja a marosvásárhelyi tanulmányt Tánczos Barna környezetvédelmi, vízügyi és erdészeti miniszter. Mint érdeklődésünkre kifejtette, bízik abban, hogy a tanulmány eredményeként az önkormányzat támogatni fogja azokat a családokat, akik vissza szeretnének kapcsolódni a távfűtésre, vagy lehetőséget teremt arra, hogy az új tömbházak rácsatlakozhassanak a rendszerre. „Ezek mind olyan intézkedések, amelyekkel a városban, főleg télen, a levegő minőségére vigyáznak, mert egyrészt a várostól viszonylag távol eső részeken történhet majd a hőenergia előállítása, ha pedig a városban is van, olyan berendezések által valósul meg, amelyeket könnyebb ellenőrizni, és amelyek a szennyező anyagok szűrése szempontjából sokkal hatékonyabbak. Másrészt a füst, ami elhagyja egy-egy ilyen hőközpont kéményét, sok tíz méterre a járda felett kerül a levegőbe, így a szórás sokkal nagyobb” – magyarázta a miniszter.

Meglátása szerint a régi, megszüntetett rendszert vissza lehetne építeni, illetve újakat is el lehet indítani. „A 21. században vannak olyan módszerek, amelyekkel sokkal hatékonyabban, olcsóbban és kevésbé szennyező módon lehet előállítani a hőt az egyéni kazánokhoz képest.

Soha nem volt hatékonyabb az egyéni fűtés a városi környezetben abban az esetben, ha a távhőrendszer megfelelően volt működtetve.

– emelte ki Tánczos.

Fejlesztésekre lenne szükség

Hasonlóképpen vélekedik Nagy-Bege Zoltán, az Országos Energiaár-szabályozó Hatóság alelnöke is. Mint lapunknak elmondta, környezeti, hatékonyság és költség szempontjából egy jól működő távhőrendszer, amelynek nemcsak a termelése hatékony, hanem a szállító- és elosztó hálózata is, mindenképpen jobb, mint az egyéni kazánok. „Kisebb szennyezéssel jár, alacsonyabbak a költségei, de ahhoz, hogy hatékonyan tudjon működni egy településen, a fogyasztók túlnyomó többségének mindenképpen rá kell csatlakoznia. Minél többen vannak a rendszeren, annál előnyösebb helyzetben van a távfűtés. Manapság viszont nem ez a helyzet, és minél többen lecsatlakoznak, annál kevésbé hatékony egy ilyen városi rendszer. Emellett minél régebbi a hálózat, minél rosszabban vannak szigetelve a szállítórendszerek, minél több a veszteség, tovább romlik a költségszámítás.

– ismerte el Nagy-Bege Zoltán, aki szerint a rendszerek felújítása és fejlesztése jelenthet megoldást.

– tudtuk meg Hadnagy Gábortól, az Urbana Rt. igazgatójától, aki maga is úgy látja, hogy a távhő több szempontból is előnyösebb, viszont csak akkor eredményes igazán, ha integrált rendszerként tud működni. „Környezeti szempontból nem mindegy, hogy egy tömbházban húsz kémény füstöl, vagy tizenöt tömbházlakásnak egy. Számításaim alapján a rendszer akkor tud előnyös lenni, ha egy tömbháznak legkevesebb fele rajta van. Nálunk viszont mára nagyon foghíjas lett a hálózat, így már nem is tud annyira hatékony lenni. Székelyudvarhely esetében egy megoldást látok, ez pedig a vízszintes elosztású rendszer kiépítése, ami a 260 lépcsőházból 98-ban már megvalósult.

– vélekedett az igazgató. Arra is rámutatott ugyanakkor, hogy a többség nem azért válik le a rendszerről, mert nincs megelégedve a szolgáltatással, hanem mert hosszú távon anyagilag nem engedheti meg magának a távhőrendszert. „Ezáltal el tudja érni azt, hogy télen felvesz »hat lajbit és két bundát«, és ül a 17 fokban. Több száz ilyen lakásban jártam. Oda akarnak jutni, hogy annyit fűtsenek, amennyi pénzük van. Ez azt jelenti, hogy Romániában nincs megfelelően szabályozva ez a típusú szolgáltatás” – zárta Hadnagy.

Ha tudják, bővítik

Csíkszeredában jelenleg a távhőrendszerre – már csak – 1765 lakrész, 19 intézmény és 15 cég van csatlakozva; tíz évvel ezelőtt, 2012-ben 7458 lakrész volt a rendszeren, azelőtt jóval meghaladta a tízezret is. Az utóbbi tíz évben a legtöbben 2012 és 2013 között váltak le a távhőrendszerről, utána csökkent az évi leválások száma, tavaly már csak nyolc lakrész csatlakozott le a rendszerről.

– sorolta a Székelyhonnak Biró Hajnalka, a Goscom Rt. igazgatója. Hozzátette: a hőenergia ára 2010. október elsejétől 30 százalékkal emelkedett, ami aztán elindított egy leválási hullámot, akkor 299 lej/Gcal volt a lakossági ár. A legmagasabb ár 335 lej/Gcal volt, ami aztán 2015-től csökkent több alkalommal, elérve a mostani 250 lej/Gcal-t, ami 2017 óta változatlan. Az egyik oka a leválásoknak ez volt, a másik pedig a melegvíz-szolgáltatás gyenge minősége, amit már sikerült orvosolni a legtöbb lakónegyedben, mert hőcserélő rendszereket szereltek be a tömbházak alagsorába, így helyben állítódik elő a meleg víz, ezáltal nem hűl ki a hosszú vezetékekben.

Ezzel szemben a távhőszolgáltatás hátránya az, hogy a fűtési programot közösségi szinten kell meghatározni, egyénileg csak a vízszintes elosztással ellátott tömbházakban szabályozható” – fejtette ki Biró Hajnalka. A városvezetéssel egyeztetve arra is kitért, hogy rövid távon a mostani szinten megtartják a távhőszolgáltatást, középtávon arra készülnek – ha lesznek erőforrásaik és a jövőbeli szabályozások is lehetőséget biztosítanak–, hogy bővítik. Annak a lehetőségét is elemzik továbbá, hogy nagy kapacitású megújuló energiaforrásokat rendeljenek az energiatermelés mellé.