Szükséges-e újévkor fogadalmakat tenni?

Újév első hónapjában tele az edzőtermek, aztán sokakban alábbhagy a lendület. A profi sportolók ez alól kivételek. Képünk illusztráció

Fotó: Gábos Albin

Szilveszterkor, az óévbúcsúztatón sokan fogadalmat tesznek, hogy az új évben megváltoznak, „új életet” kezdenek. Ilyenkor szokták megfogadni a dohányosok, hogy abbahagyják a cigarettázást, mások, hogy kevesebb alkoholt fogyasztanak, esetleg kedvesebbek és türelmesebbek lesznek embertársaikhoz, többet olvasnak, jobban dolgoznak stb.

Antal Erika

2020. január 05., 20:062020. január 05., 20:06

Itt állíthatja be, hogy a Google-találatokban elöl legyen a Székelyhon!

Aztán ahogy szűnik az újév varázsa, a fogadalmak is sorra elbuknak, nem lehet azokat betartani, vagy egyszerűen megfeledkezik a fogadalmat tevő, és minden megy tovább, mint az előző esztendőben. A pszichológus szerint fogadalmat mindannyian teszünk, hiszen mindegyre elhatározásaink vannak, amelyek valójában fogadalomként működnek: holnaptól nem eszem csokit, korán kelek, nem kiabálok, sportolni fogok, és rengeteg hasonló. Embere válogatja, hogy betartja-e az elhatározásait vagy sem.

Azt hiszem, leginkább azok szokták véghez is vinni a fogadalmukat, akik ezt meggyőződésből és nem alkalomszerűen teszik. Bár ismerünk olyanokat is, akik egy ilyen pillanat hatására tették le végleg például a cigarettát

– magyarázza Albert Ildikó klinikai pszichológus, a Csíkszeredai Sürgősségi Megyei Kórház szakembere.

Nem feltétlenül haszontalan

A fogadalom nem haszontalan, nem fölösleges elhatározás, hiszen van, akinek szükséges valamilyen ceremónia, külső lökés ahhoz, hogy meghozzon egy döntést. Régebben hagyománya is volt ennek, a vallások, rítusok erről (is) szóltak, de ezek közül sok minden kikopott az életünkből, és egyre kevésbé tartjuk kötelezőnek a fogadalmak, ígéretek betartását, akár magunknak, akár másnak tesszük azokat – mondja a pszichológus, aki szerint egy évben legalább egyszer valóban szükséges mérleget vonni. „Úgy gondolom, mindennap meg kell(ene) ezt tennünk, mert úgy sokkal egyszerűbb lefeküdni és másnap derűs lélekkel felkelni. Én magam például ezt így szoktam meg. De ha nem is ennyire gyakran, legalább bizonyos időközönként, egy jelentős megvalósítás, egy kudarc, egy fontos esemény, különleges élmény, váratlan állapotváltozások után vagy ezekre való készülődés előtt feltétlenül szembe kell néznünk önmagunkkal, saját jól felfogott érdekünkben” – állítja a szakember.

Örvendjünk annak, ami jó volt

Aki eldönti és legalább megpróbálja másképp csinálni azt, amivel addig elégedetlen volt, megpróbál változtatni addigi életén, esetleges sikertelenségén, az már megtette az első lépést egy „új élet” felé. A saját tetteinkkel, önmagunkkal, a napunkkal, hetünkkel vagy az éppen záruló esztendővel való szembenézés ugyanis azt jelenti, hogy következtetéseket vonunk le.

Ezt rendszeresen meg kell(ene) tenni

– hangsúlyozza a pszichológus, hozzátéve, hogy „ami jó volt, annak örvendjünk”, amit ügyesen végeztünk el, azért dicsérjük meg magunkat, a hibát azonban javítsuk ki, azaz következő alkalommal más stratégiát alkalmazzunk, másképp cselekedjünk vagy jobban figyeljünk. „Ilyenkor az volna a legfontosabb, hogy attól a pillanattól igyekezzem mindezeket végiggondolni, megtalálni az utakat, módokat arra, hogy kivitelezhessem őket” – summázta Albert Ildikó.