Szlovákiai szemszögből nézte meg a csíkszeredai romák helyzetét, ezeket a megoldásokat javasolta

– osztotta meg a lehetséges módozatokat. Középtávú megoldásként az 1–3 éves időtartamra fektette a hangsúlyt: egyrészt az Erőss Zsolt Aréna lakóinak, másrészt a visszaköltözöttek sorsáról kell dönteni. „A Tavasz utca esetében látszik, hogy a konténerlakások ötlete nem vált be. A következtetések levonása után az a legfontosabb, hogy a hosszútávú tervekig megfelelő körülményeket lehessen nekik biztosítani” – jelezte.

Kényszerhelyzet

A szakember megdicsérte a hetek óta fennmaradó adakozó kedvet a lakosság részéről, amely nem jellemző ilyen humanitárius katasztrófák esetében. Ellenben

„Akár régi, akár új helyszínről van szó, nem csak a környező lakosság engedélyére van szükség. A városvezetők azért vannak megválasztva, hogy döntéseket hozzanak a város lakosságának érdekében. Ez a választott mandátumuk. Folyamatos párbeszédre kell hívni a környező lakosokat, hogy mi zavarja őket. Ha nem tudnának a vezetők ilyen helyzetben lépni, megbénulna az állam vagy egy város is” – magyarázta a sarkalatos pontot. Rávilágított arra is, miért nem jó, ha egy félreeső helyre telepítik őket.

– mutatott rá a lehetséges végkimenetelekre. Hozzátette, így nem egy olyan város lesz Csíkszereda, ahol van roma közösség, hanem egy város, amelynek terhére van a roma közösség.

Kiemelte, tanulmányok bizonyítják, hogy a bezárt, rossz életszínvonalú közösségekben több gyerek születik, ami hosszú távon több ember rosszabb körülmények között való életét jelenti.

– mesélte. Szerint azokat kellene felkarolni, akik ki szeretnének törni a telepről egy jobb élet reményében. „Javasoltam egy felmérést a lakók szándékáról. Mindamellett, hogy segíteni kell a mélyszegénységben élőket, szerintem azoknak, akik csak egy lépésre vannak attól, hogy csatlakozzanak a város alsó- vagy középosztályához, minden lehetőséget meg kell adni. Hosszú távon sokkal többen kevesebb erőfeszítés árán élhetnek a társadalom által elfogadott normák szerint”.