„Nem hiszem el, hogy Csíkban csak két tűzoltókocsi van! Hol vannak, métt nem jönnek?” – kiabálta folyamatosan, rendkívül ingerült állapotban egy férfi, miközben a háta mögött lángokban álltak a csíksomlyói cigánytelep épületei. Az este kilenc óra tájban felcsapott tűz miatt az egyik csíkszeredai utcán elszabadult lovakkal mentünk szembe, miközben a helyszínre siettünk, ahol a lángok már teljesen elborították a telep egy részét.

A szomszédos házak lakói és a hatóságok szeme láttára aztán egyszer csak több százan indultak el a telep, a tűz által még nem érintett házaiból: síró, ordító, jajveszékelő anyák és gyermekeik – mindenki azzal, ami a keze ügyébe került, és amit menteni tudott – futva igyekeztek a biztonságos távolságba, a szűk utca végébe, ahonnan aztán egyesek visszafordulva a családtagjaikért, vagy éppen még több menthető holmiért igyekeztek vissza.

Időközben újabb és újabb tűzoltóautók jöttek, miközben a hatóságiak biztosítani próbálták a terepet, szem előtt tartva, hogy senki se sérüljön meg, és a tűzoltók fennakadás nélkül tudják végezni a munkájukat.

Közben a lakók egy része, akik még a holmijaikat mentették a tűz által még nem érintett házaikból, ágyneműket, fehérneműkkel teli ruhaszárítót, pokrócokat pakoltak ki, jobb híján a sáros földre. Volt, aki a tévét mentette, mire egyszercsak

Sokan a lovak, disznók miatt aggódtak, volt, aki a lengyel rendszámos autót mentette, mások az ajtókon benézve ellenőrizték, hogy maradt-e még a házakban valaki, miközben a különleges rendfenntartó erők egyre kinnebb terelték őket, hogy ne akadályozzák a tűzoltók munkáját, és ne sérüljenek meg.

A szurokkal, kátránnyal bevont tetőszerkezetek oltása eközben szélmalomharcként zajlott, volt, hogy a házakhoz közel levő tűzoltóautót is locsolni kellett, akkora volt a forróság – és annyira veszélyes volt a tűz.

Eközben a pálfalvi önkéntes tűzoltók egy bevetési járművel, szivattyúk segítségével a közeli Somlyó-patakból kezdték pumpálni a vizet, ahol időközben a cigánytelepi férfiak lemezekkel, káddal és minden kezük ügyébe kerülő nagyobb holmival egyfajta gátat alakítottak ki a patakon, hogy a vízutánpótlás biztosított legyen.

Az utca végére menekült nők és gyerekek tömegéhez ezt követően a férfiak is csatlakoztak, miután belátták, hogy a hatóságok már nem engedik vissza őket a tűz közelébe, és már semmit sem tehetnek a házaikért. Időközben a csíkszeredai polgármesteri hivatal helyszínre érkezett munkatársai is szervezkedni kezdtek, jelezvén, hogy

A családok először kissé vonakodva, a hatóságok és Bors Béla alpolgármester unszolására indultak el az egyik közeli utca végén várakozó kisbuszok felé, miután többször is elmagyarázták nekik, hogy a nők és a kisgyerekek éljenek a lehetőséggel. A várakozás közben az összesereglett szomszédoknak, sajtósoknak, a helyszínre kivonuló segíteni akaróknak a kilátástalan helyzetüket ecsetelték.

Közben a szállítás is elindult, és egyre több károsultat sikerült az Erőss Zsolt Arénához szállítani. Ezzel párhuzamosan Korodi Attila, Csíkszereda polgármestere által a Facebookon közzétett felhívása következtében

A rendkívül gyorsan kibontakozó és konkrét cselekvésben megmutatkozó összefogásnak köszönhetően a tűzkárosult családok – becslés szerint több mint kétszázan, de valójában több százan – tagjainak végül lett, ahol álomra hajtsák a fejüket.