Románnyelv-tanulás: ha a diáknak gazdagabb lesz a szókincse, bátrabban szólal meg

Minden diák máshonnan jön. Van, aki vidékről, mások olyan általános iskolából, ahol több kapcsolatuk volt a román diákokkal, ezért mindegyikük más szinten beszéli a nyelvet, amikor megérkezik ide kilencedikben – kezdi a beszélgetést Bogdan Rațiu. Mint mondja,

Néhány éve létezik Romániában speciális program a kisebbségek nyelvtanulására, specifikus tankönyvük is van, de ezt a tanárok nem mindig használják – vallja be. Ő maga legalábbis sosem használta, helyette munkalapokat alkalmaz, amelyeket az osztályokhoz igazít. Úgy véli, a tankönyv a diáké, ő használhatja forrásként, hazaviheti, feladatokat oldhat a segítségével, tanulhat belőle.

A tanterv mindenhol ugyanaz, a pedagógusnak mindig az adott osztályhoz kell igazítania az iskolai programot – magyarázza a fiatal román szakos tanár, aki rögtön az egyetem elvégzése után a marosvásárhelyi Bolyaiban kötött ki, és azóta is ott tanít.

Nehéz magas szinten elsajátítani egy nyelvet

Az elmúlt két évben voltak olyan diákjai, akik tízest értek el a román érettségin, ami nem kis teljesítmény, tekintve hogy a román tagozaton is ritka jegynek számít ez az érettségi vizsgán. Kíváncsiak voltunk, hogy szerinte ezek a diákok azért érték-e el a legmagasabb jegyet, mert kiemelkedően okosak, vagy esetleg mert családjuknak más hozzáállása volt a nyelvtanuláshoz. Bogdan Rațiu szerint erre nincs szabály. „Nagyon kellemes meglepetés volt számomra a tavalyi tízes, a lány nyárádszeredai, és nem is kétnyelvű családból származik, ahogy a tavalyelőtt tízest elért diákok sem. Egy dolog a nyelvtudás, és másik a nyelv tantárgyként való tanulása, engem pedig épp ez a különbség érdekel. Úgy terveztem el az anyaggal való haladást is, hogy előbb megtanítom nekik a nyelvet, majd ezután finomítunk rajta irodalmi szövegek segítségével. Szeretnék a román irodalomból és kultúrából is tanítani nekik, számomra plusz értéket jelent az, hogy ők két nyelven beszélnek és tudnak összefüggéseket találni a magyar irodalommal is, nyitottak más irodalmak felé is.

– mesélte. Hozzátette, nem úgy kezeli magyar diákjait, hogy nekik kevesebbet kell tudniuk, mivel magyarok. Bogdan Rațiu azon az elven van, hogy egy adott ponton azonos nyelvtudással fognak rendelkezni a román diákokkal, és így megadja számukra a lehetőséget arra, hogy elsajátítsanak egy nyelvet.

– magyarázza a pedagógus.

Néha biztosan mentalitás kérdése is, de azt gondolom, hogy 2020-ban már fel kellene hagynunk a differenciálódás gondolatával, mert a közösségek egymás mellett élnek, ennek hozadéka, hogy közben nyitottabban látjuk a világot. Ezt tanítom a diákjaimnak is, hogy

A legelső órán meg is mondom nekik, néha hibázunk, semmi gond nincs ezzel, azért vagyunk itt, hogy ezeket kijavítsuk, a végeredmény érdekel. Az úton néha megállunk, gondolkodunk, aztán továbbmegyünk, megint megállunk, elmélyítjük a tanultakat” – fejti ki a tanár. A törést valahol az általános iskolában látja, szerinte abból következnek a pontatlanságok, hogy mivel mindenki máshonnan érkezik gimnáziumba, más szövegek által került kapcsolatba a román nyelvvel, ezért más-más szavakat ismer. „Jó lenne egy pontosabb kiegyenlítés, amely megfogalmazza, hogy ötödik osztályig ezt az alapszókincset kell elsajátítaniuk, ezeket a kötőszavakat, ezeket a főneveket. Legyenek tisztábbak az elvárások, hogy líceumig egységesebb szintre juthassanak a diákok” – magyarázza. Szerinte

„Ismerek más románnyelv-tanárokat, akik magyar tagozaton tanítanak, és nagyon nyitottan állnak a kérdéshez, azaz nem hiszem, hogy a tanárral való kapcsolatból jön a törés, inkább a félelemből, hogy nem tudja megfelelően az alapszókincset ahhoz, hogy kommunikálni tudjon. Úgy gondolom, hogy az önkifejezés képességét idővel megtanulják. Három hónap elteltével már nincs gondjuk a fogalmazással”– véli a pedagógus.

Értelmet is kell adni annak, amit mondanak

„Látni kellene a diákok hozzáállását, mert úgy vélem, a hozzáállásuk fogja őket felemelni” – fejezi ki a tanár. Ottjártunkkor éppen Bálint-nap volt, és a találkozásunk előtti órán a tizenegyedikesek nagyon akartak beszélgetni a szerelemről Eminescu kapcsán – meséli. Az érdekli őt, hogy miként teszik fel a kérdéseket, hogyan közelítenek a témához, hogyan próbálják megérteni. „Tudniuk kell a nyelvet, de értelme is kell lennie annak, amit mondanak, ezt pedig az irodalom és a művészet adja meg számukra.

– foglalja össze a nyelvtanulás és az irodalom kapcsolatát a pedagógus.

Bogdan Rațiu kilencedikben mindig bemegy a szülői értekezletekre, hogy minél jobb kapcsolatot tudjon kialakítani a szülőkkel, és mint mondja, soha nem tapasztalt vonakodást vagy ellenérzéseket a részükről. „Azt hiszem, minden szülő, aki itthon dolgozik, tudja, hogy a gyerekének szüksége lesz a románnyelv-tudásra. A támogatásukat kértem abban, hogy a diákok megtanuljanak románul: hallgassanak otthon a román rádióban országos híreket, hogy kapcsolatba léphessenek a romániai kultúrával és civilizációval is. Azt vettem észre rajtuk, hogy lehorgonyoztak a közösségi médiában, és nem követik, hogy mi történik az országban, el vannak szakadva a valóságtól.

– mondja Bogdan Ratiu.

„Ezért nemcsak a tanórák formálják a nyelvtudásukat, hanem a mindennapi interakciók is”– mutat rá a tanár, aki bevallotta, hogy néha tetszik, néha pedig nem, amit lát rajtuk, ha olvasásról van szó. „Egyszer megkérdeztem, hogy olvastak-e valaha Marcel Proustot, humán beállítottságúak lévén, de nem ismerték. Viszont láttam négy diákot, akik lejegyezték a nevét, tehát csak rá kell venni őket. Nálam csak azt kötelező elolvasniuk, ami az érettségire kell, de más szövegeknél találok más motivációs módszereket az érdeklődésük felkeltésére. Szerencsés vagyok, hogy a Bolyaiban lehetek és jó diákjaim vannak, akik nyitottak a kultúra és az információ iránt” – zárja a beszélgetést Bogdan Rațiu.