Méhészet: harmadik éve kezdődött katasztrofálisan az idény

nem volt megfelelő generációváltás, és a legyengült családokat a nozémaként ismert méhbetegség is megtámadta.

„Áprilisban folytatódott a hideg időjárás, és ez sajnos oda vezetett, hogy egyes méhészetek számára hatalmas méhpusztulással zárult a tavasz, a megmaradt állomány pedig saját erejéből nem nagyon tudott fejlődni. A megmaradt kis családokat egyesíteni kellett és úgy indultunk el a repcére” – foglalta össze a katasztrofális szezonkezdés okait a szakember.

miközben az elfogadott arány legfeljebb 10 százalékos lehetne.

Repceméz alig lesz

Vándorméhészként Ádám József jelenleg a Bukarest melletti repceföldeken legelteti a méheit, de mint mondta, kipergethető mézmennyiség alig lesz idén a repcéről, mert ott sem kedvező az időjárás. Nem is nagyon számít, hogy nem lesz nagy mennyiségű repceméz, mert a székelyföldi vándorméhészek inkább azért utaztak le a délebbi országrészbe, hogy az 5–6 fokkal melegebb időjárás miatt jobban tudjanak fejlődni a méheik. Szépen fejlődtek a családok – fűzte hozzá –, de sajnos még így se lesznek „akácérettek” a második akácra, ami a Kárpátok déli lejtőin elterülő vidékeken történő gyűjtést jelenti. Most ezt az akácvirágzást várják a méhészek, a rügyek már bomlanak is, de továbbra is rossz az idő.

Nagyon eltolódott idén a tavasz, és ugyan van rá esély, hogy jóra forduljon az idei méhészeti idény, de ahhoz egy héten belül be kellene álljon az időjárás az ilyenkor megszokott hőmérsékletre – vélekedett a méhész szakember.

„Óriási pusztulás volt”

A megkésett tavasz azért okoz gondot a méhészeknek, mert amikor felmelegszik az idő, egymásra torlódnak a virágzások, az alacsonyabban fekvő déli vidékeken és magasabb területeken is majdnem azonos időben borulnak virágba a fák, a méhészeknek pedig nem lesz ideje végiglegeltetni méheikkel a szokásos területeket, lemaradhatnak a virágzás egy részéről – magyarázta Lázár Tibor, a Hargita Megyei Méhészegyesület vezetője.

„A naptári időhöz viszonyítva a méhcsaládok átlagban nagyon gyengék, viszont a kikelet állapotához mérve valamivel jobb a helyzet, mert minden túlzás nélkül legalább három hetet csúszott a tavasz. A méhek egészségi állapota is nagyon gyenge, óriási pusztulás volt, a méhcsaládok összeestek” – fogalmazott a szakember. Ennek az okát már évek óta kutatják, és ugyan nem fejtették még meg teljesen, de feltételezésük szerint összefügg azzal a méhbetegséggel, amely az amerikai kontinensen már húsz éve megjelent, majd később átterjedt Európára is.

„Nagyon sok a panasz, nem minden méhésznél, de átlagban nagyon gyakori, és az idei pusztulás is ennek a következménye lehet.

A jelenség hátterében a nozémaként ismert fertőző méhbetegség állhat, amelynek az egyik alfaja korábban is jelen volt itt, de az nem okozott komoly veszteségeket. Utóbbit az Ázsiából elterjedt másik alfaj okozhatja, amely a méheket annyira legyengíti, hogy várható élettartamuk a felére csökken, sok még a szezon végét sem éri meg, és termelni sem tudnak.

„Úgy néz ki, a fiasítást is akadályozza valamilyen betegség, amit most erősen kutatunk. Talán ezzel függ össze az is, de még nem tudjuk bizonyítani. Várjuk, hogy annyi fiasítás legyen, hogy több analízist tudjunk végezni annak érdekében, hogy kiderüljön, ott van-e a gyomrukban az a spóra vagy nem” – magyarázta a problémákat Lázár Tibor.

Biztató jelek

A méhész szakember több évtizedes megfigyelései, illetve a szakmai feljegyzések alapján egy biztató jelenségről is beszámolt. A feljegyzéseket hatvan évig visszalapozva arra megállapításra jutott, hogy nagyjából tízéves ciklusonként nő, illetve csökken a nektármennyiség a természetben: tíz évig egyre csak csökken, majd újból növekedésnek indul a mennyiség. Az elmúlt tíz évben nagyon gyenge nektártermés volt, az utóbbi esztendőkben egyre csak csökkent a mennyiség, de idén mintha jobb lenne – számolt be megfigyeléseiről Lázár Tibor, aki abban bízik, hogy e tekintetben kifelé tartanak már a hullámvölgyből, és a nektármennyiség szempontjából egy kedvező időszak elé néznek.