– jelezte már korábban Korom Imre plébános, mint mondta, a beszoktatást szolgálja a tavasszal kialakított játszótér is az udvaron. A tetőtér beépítése is szerepel a plébános víziójában, a felszegieknek nincsen közösségi házuk, de igény lenne rá.

Megúszta a károsodást a közelmúltig

A jövőbe tekintést, a lendületet díjazzák a környéken élők, viszont vannak, akik gyanakodva nézik a munkálatokat. Nem ok nélküli az aggodalmuk, erősíti meg Köllő Miklós, a Larix Stúdió építésze, egy közösségi bejegyzésben úgy fogalmazva,

Kijelentése utal arra, hogy az egykori felszegi iskola nyílászáróit egyszer csak műanyagra cserélték, aztán hozzátoldottak „parazita módra”, most pedig szigetelik polisztirénnel. „S még következik állítólag egy 25 méteres fa harangláb... Mire jó akkor a felszegi csengettyű?” – teszi fel a kérdést az építész.

Az ablakok csorbítják elsősorban az épület homlokzatát, melyet nem jobbít az oldalához toldott kazánház, garázs.

„Hiányzik egy általános koncepció, hogy mit akarnak ott csinálni, és a pillanatnyi szükségletek határozzák meg a lehetőleg pénzspórolós lépéseket” – mondta a szakember, utalva az épület Iskola utcai oldalán elkezdett külső szigetelésre is. Az ötvencentis falak polisztirénnel való befedése nem szolgálja az épület javát, penészedésre hajlamossá válik, tűzbiztonsági szempontból hátrányos, óvoda esetén ezen anyag használata tilos. Az is probléma, hogy

„Elindult egy olyan folyamat, mely során egy régi, egészséges épület kezd beteggé válni, és nem csak esztétikailag. Az épített környezet befolyásolja azt az életet, ami körülötte zajlik. És a huszonméteres harangláb ezután épül, funkció nélkül hagyva a felszegi csengettyűt, ami a városrész múltjának része. Csak díszlet lesz, még egy darabig” – mondta, megjegyezve, ez a beruházás eléggé pénzigényes, a közösség akár arra is költhetné bár felét, hogy elesettjeit segítse, a közösséget formálja, és az messzemenően megtérülne.

Végezetül pedig leszögezte, „elkeserít, hogy a város jelenlegi főépítésze figyelmen kívül hagyja létező értékeinket, és, bár módja volna rá, nem tartja stratégiailag fontos célnak a műemlék jellegű épületeink megóvását. Esetenként ezek lehetnének műemlékek, de mindenképpen a város múltjáról beszélő, értékes épületekről van szó. Sajnos, a közelmúltban többet ezek közül csonkítottak, építészeti kvalitásaikat pedig tönkretették.”

Korom: én a tettek embere vagyok

Korom Imre plébános nem látja okát az aggodalomnak. Az épület frontján nem, csak oldalán lesz szigetelés, valamint ugyanott toldás is várható, az óvoda bejáratát módosítják, és külső lépcső vezet majd a tetőtérbe, hisz annak is funkciót szán a lelkipásztor.

„Pánikra ok nincsen, az a rész, ahol a díszek vannak, ami meghatározza az épület arcélét, nem fog sérülni. A kivitelező jelezte is, nagyon nehéz megtartani az eredeti formát, de kikötöttem: ahogy száz éve meg tudták csinálni, most is kell legyen rá mód” – közölte Korom Imre plébános.

A harangláb legfelsőbb pontja, a kereszt csúcsa 23 méter magasan lesz, kétszerese a templom magasságának. Az alfalvi Balázs Imre tervei alapján készül, beton és kőalappal, a felső részhez a speciális, rétegezett faanyagot Bajkó Tibor vállalkozásánál készítik el, cseréppel fedik, bele a harangot, nagy valószínűséggel, Ausztriából hozzák.

– közölte az egyházközség vezetője, a felszegi csengettyűről elmondva, az nem harang, hangja nem hallatszik a templomig, ezért nem tudták azt igénybe venni a szertartásokhoz. De nem feledkeznek meg a műemlékről, tervezik rajta a zsindelycserét, a Jézus szíve-oltár megőrzését, és továbbra is ott fognak minden évben emlékezni Felszeg leégésére.

„Bosszant engem a piszkálódás, mert addig, amíg itt nem volt semmi, senkit nem zavart. Most, hogy épült templom, lett plébánia, játszótér van, és kialakulóban egy óvoda, ez zavaró lett valakiknek. Zavarja azokat, akik valamivel támogatják ennek a zónának a fejlesztését!” – mondta a Munkás Szent József-egyházközség plébánosa, az építkezésekről kijelentve, „bizonyos engedélyek be vannak szerezve, a többi folyamatban van, időigényes. Tudni kell azt rólam, hogy én a tettek és nem a várakozás embere vagyok. Gyorsan szeretek dolgozni, a majd ráérünk, nem az én munkastílusom. Ha ez a közösségnek megfelel, jó, ha nem, átadom a helyem olyannak, aki ráérős.”