Marosvásárhelyen is bemutatták Jean Liedloff kontinuumelvéről szóló könyvét, amely a csecsemőkkel, gyerekekkel való természetes és ösztönös bánásmód szükségességét boncolgatja. A könyvet már régebben lefordították magyar nyelvre, most pedig románul is megtalálható. Fordítója, Claudia Nașcă, illetve pszichológusok és kismamák társaságában mutatták be a könyv román változatát pénteken a Maros Megyei Könyvtárhoz tartozó American Corner részlegén a nemzetközi babahordozó hét keretében.
2012. október 12., 18:102012. október 12., 18:10
2012. október 12., 18:432012. október 12., 18:43
A modernkor embere inkább az eszére hallgat, mintsem az ösztöneire. Jóllehet a gyerekeinkkel való bánásmód kulcsa ösztöneinkben rejlik, abban, hogy ösztöneinkre hallgatva rájöjjünk, mire is van szüksége gyerekünknek. „A babának etetésre, altatásra, ölelésre van szüksége, és ezt jelzi is a külvilág számára. Az őskorban a barlangban az anyának az ösztöneire hallgatva kellett rájönnie, hogy mire van szüksége a babának, nem olvasta könyvekből. Ma is ugyanezek az elvárásai vannak a babáknak, mint akkor, hisz ők nem tudják, hogy a huszonegyedik században születtek, vagy éppen húszezer évvel ezelőtt” – fogalmazott dr. Szente Lilla neonatológus. Az orvos azt is kifejtette, mennyire fontos megtapasztalnia a babának azt, hogy meghallgatják őt, teljesítik az elvárásait, ugyanis ahogyan élete első heteiben, hónapjaiban bánnak vele, ez meghatározza későbbi elvárásait is a külvilág fele.
Az eredeti szükségleteket követik
A kontinuumelv tehát az evolúció folyamán kialakult emberi szükségleteket jelenti, azaz a csecsemő születése után is csak azt várja el, amit az anyaméhben megszokott. A modern világban azonban sokszor nem így történik. Románul A kontinuumelv című könyv magyar fordításban Az elveszett boldogság nyomában címet viseli, ám mindkét fordítás hűen tükrözi a szerző, Jean Liedloff elméletét, amelyet a venezuelai dzsungelekben élő indiánok viselkedését figyelve fogalmazott meg. Az indiánok a gyerekek eredeti szükségleteit követik, és azokat az igényeket, igyekszenek kielégíteni, amelyeket a baba magával hozott születésekor. A gyermek mindenhol ott van, ahol az élet zajlik, és folyamatosan ölben, illetve hordozókendőben tartják. Az újszülöttet nem hagyják egyedül akár alszik, akár ébren van, és főként akkor nem, ha sír. Ez a kötődés, amely így kialakul a gyerekben meghatározó lesz számára a későbbiekben is az emberi kapcsolataiban, ugyanakkor ez kiegyensúlyozottabbá teszi a gyereket – mondta Szente Lilla.
A személyes döntéshozásról
A könyv román fordítója, Claudia Nașcă úgy érezte: le kell fordítania a könyvet, hogy minél többen megértsék az elméletet – hisz maga is híve annak, és aszerint neveli két gyerekét – vallotta be pénteken a bemutatón. „Az elmélet a személyes döntéshozást hirdeti, azt hogy képesek vagyunk függetlenül döntéseket hozni, és nem hatnak meg például a reklámok – fejtette ki a fordító. Szerinte ugyanis a mai világban sok szülő hagyja sírni a gyerekét, hogy nehogy „felkapassa” őt, túl sok anya dönt a tápszer mellett, a természetese szoptatás helyett, mert sokan elvesztették a kapcsolatot a természetes, ösztönénükkel. Sokan csak arra gondolnak, hogy mit vehetnek meg pénzzel a babának, pedig a csecsemőnek nincs szüksége egyébre, csak arra, hogy az anya magához szorítsa – fejtette ki Claudia Nașcă.
szóljon hozzá!