Orvos volt Afrikában

A Miatyánk szuahéli nyelvű változatának felcsendülése jelezte kedden délután a Baross Gábor (Horea) utcai Bernády Házban, hogy távoli vidékekre kalauzolják a résztvevőket a dr. Pongrácz Mária Orvos voltam Afrikában című könyvének bemutatóján. A marosvásárhelyi háziorvos nemrég megjelent színes fényképekkel illusztrált könyvét Bodolai Gyöngyi, a Népújság szerkesztője méltatta telt házas közönség előtt. Szerinte fölösleges lett volna szépírói stíluseszközökkel kiegészíteni azt a könyvet, amely egy európai, fehér orvos szemével láttatja Afrikát. A marosvásárhelyi orvos három afrikai bevetése alatt naplót is írt, könyvét pedig óriási, színes fényképei és fanyar humora teszi még érdekesebbé – fogalmazott Bodolai Gyöngyi.

A drogról nehéz leszokni

Pongrácz Mária élet-halál küszöbén, háborús övezetben, politikai, gazdasági bizonytalanság közepette és a nyomor közvetlen közelében hónapokat töltött el, a keddi könyvbemutatón mégis nagyon izgult. Arról mesélt, hogy hogyan változtatta meg őt Afrika, ő milyen nyomokat hagyott a távoli földrészen, illetve arról, hogy soha nem lehet hozzászokni a halálközeliséghez. „2008-ban egy világ tört össze bennem, akkor döntöttem el, hogy szükségem van valamire, ami a végsőkig igénybe vesz fizikálisan, mentálisan és lelkileg. Sokkhatásra volt szükségem ahhoz, hogy ismét megtaláljam a harmóniát, ráadásul féltem a kiégéstől is” – vallotta be őszintén az orvos, hogy mi vezérelte őt Afrikába. A látvány és a gyerekek kiszolgáltatottsága tartotta benne a lelket egy olyan világban, ahol háborúk között, biztonságérzet és gyógyszerek nélkül élnek az emberek. Kongóról a beteg gyerekek és a kegyetlen katonák jutnak eszébe, második bevetéséről, amelyet a Közép-afrikai Köztársaságban töltött annyit mondott: „azt hittem, belehalok”, itt kilenc hónap helyett csak hármat bírt eltölteni, harmadszor Elefántcsontpartra tért vissza, amely teljesen az ellentéte az előző két helynek, igazi turista-paradicsom – mesélte Pongrácz Mária. Bodolai Gyöngyi kérdésére, miszerint ezek után miért tért vissza harmadszor is Afrikába, ezt válaszolta: a drogról nehéz leszokni, ugyanakkor nem engedhette meg magának, hogy kudarccal zárja az afrikai tevékenységét.

Megváltoztatta Afrika

A bemutatott könyv címe kísértetiesen hasonlít dr. Nyiszli Miklós Orvos voltam Auschwitzban című könyvére – nem véletlenül – magyarázta a szerző. „Ez  volt az első gondolatom, ezért adtam ezt a címet. Nagyon hasonlítanak a két könyvben leírt körülmények, mindkettő az élet-halál mezsgyéjén zajlik” – részletezte a szerző, aki arról is mesélt, hogyan változtatták meg őt az afrikai bevetések, emberek. Megváltozott a fontossági sorrend az életében, rájött, hogy mire kell, mire érdemes időt szánni, mire nem, és miért ne bosszankodjon. Türelmet tanult, elfogadóbb lett, megváltozott az értékrendszere, jobban tud szeretni és az önbecsülése is megnőtt – osztotta meg érzéseit a közönséggel.

„Szomorú valóság egy színes világban, ilyen Afrika” – foglalta össze tömören az orvos, aki az európaiaktól homlokegyenest különböző afrikaiakról is mesélt. „Teljesen más emberek, más az időfogalmuk, nem rohannak sehova, az a fontos számukra, ahova elérnek, ahova nem érnek el, nem fontos. Ők a nyomor közepette is gyakran kacagnak, talán ez jelenti az ösztönös alkalmazkodást az életfeltételekhez” – mesélte.

Másképpen a gyerekekkel

Mosolyogva beszélt arról is, hogy milyen nyomot hagyott ő a távoli kontinensen. „Búcsúzáskor egy helybéli asszisztensnő azt mondta nekem, hogy megtanulta tőlem, hogy a gyerekekkel másképpen is lehet bánni. Ha csak hárman figyeltek fel erre, és adják tovább ezt, akkor már lehet, hogy elindul valami nagyon fontos” – mondta a marosvásárhelyi orvos, akiben éppen ezek a kicsi, koszos fejű afrikai gyerekek tartották a lelket az európai ember számára annyira távol álló világban.