A torony a Keleti-Kárpátokkal párhuzamos római kori határvédelmi rendszer része volt, amely előretolt megfigyelőhelyként szolgált az ötszáz fős homoródszentpáli és baróti katonai táborok számára.

Pánczél szerint nem nagyobb hadseregek támadását volt hivatott megállítani az a nyolcfős legénység, amely a toronyban teljesített szolgálatot, hanem inkább a csempészeket kellett elfognia, vagy a birodalom irányába érkező migrációt kellett felügyelnie.

Már a tizenkilencedik század második fele óta ismerték a Hagymás-tetői őrtorony helyét, ezt Orbán Balázs említette először, de Téglás Gábor úttörő hazai régész is feljegyzéseket készített róla. Az első ásatásokat 1971-ben végezte Ferenczi Géza és István, az egyhetes munka alatt az árkokat és a paliszádok nyomait kutatták. Az ásatás azonban abbamaradt, és csak az idén ősszel végzett tereprendezés után kezdték újra. Ekkor már nem régészeti ásatásokat, hanem roncsolásmentes kutatásokat végeztek a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum és a Maros Megyei Múzeum szakértői.

„A régész munkája a detektívéhez hasonlít, de előbbi egy olyan krimit kell megoldania, ahol az összes tanú halott. Így számára csak a bizonyítékok maradnak, ezeket kell összefűznie, hogy megfejtse a krimit. Mi is próbáltunk minél kevesebbet ártani a lelőhelynek, így összeállítani egy teljes képet” – ecsetelte a helyszínen a diákoknak Pánczél.

Előbb a bozóttól és fáktól tisztították meg a terepet, hogy a gyökerek ne rongálják tovább a lelőhelyet. Az ásatások helyett a felszínről gyűjtöttek információkat, drónnal fotózták le a helyszínt, majd készítettek terepmodellt, így körvonalazódott a Barót felé néző bejárat helye, és a torony felé vezető két úté is. A helyszínen budapesti geofizikusok segítségével geodéziai felméréseket is végeztek, valamint talajradaros geofizikai kutatásokat, így mágneses hullámok alapján és a földbe juttatott áram segítségével nyertek információkat a vélhetőleg háromemeletes, körfolyosóval rendelkező toronyról.

Pánczél Szilamér azt is elmondta, a hazai szakma elkötelezte magát, hogy az ország területén végighúzodó római határvédelmi rendszert is UNESCO világörökségi helyszínné nyilváníttassák. Az oklándi torony szerinte jó eséllyel pályázhat arra, hogy felkerüljön erre a listára. A lelőhelyet a hétfőn elhelyezett táblákon a hasonló módon megtisztított, kitáblázott Kustaly-várával „fűzték” egy tanösvényre.

„Noha az egy Árpád-kori erődítmény, és a két építmény között mintegy ezeréves korkülönbség van, mégis hasonló szerepük lehetett, hiszen mindkettő a Rikán át vezető utat védte” – fogalmazott a szakember.

Pánczél egyébként elmondta, hogy a modern örökségvédelmi elvek már nem támogatják az eltűnt múltbéli építmények egy az egyben történő rekonstrukcióját, ugyanis így megsemmisül a lelőhely, ráadásul nem biztos, hogy a rekonstrukció ötven év múlva is vállalható volna. Éppen ezért inkább

Sófalvi András szerint céljuk az volt, hogy a régi kutatások eredményeit hasznosítsák, és kiegészítsék a mostaniakkal. Azt is szerették volna, ha a tudományos ismeretek nemcsak a történészek fiókjaiban maradnak, hanem másokkal is megosztják, éppen ezért helyezték ki Hargita Megye Tanácsának támogatásával az információs pannókat.