Igazi kaland a jogosítvány cseréje – elmondjuk, hogy mire számíthat Marosvásárhelyen

Papírgyártás futószalagon

Az iratcsomó összeállítása nem jelent különösebb gondot, mindössze egy kérdőív kitöltésére, néhány hivatalos dokumentum fénymásolására és a 68 lejes illeték befizetésére korlátozódik. Ez utóbbit a helyszínen is meg lehet tenni, sőt ajánlatosabb is, hiszen a postán 5 lejes pluszterhet rónak az emberre. A férfiak esetében hat, a nőkében hét szakorvos aláírásának és pecsétjének a megszerzése is jóval egyszerűbb, mint azt gondolnánk.

Itt alig néhány perc alatt az összes aláírást és több mint egy tucatnyi pecsétet beszerezheti, miközben a pénztárosnőn kívül mindössze két középkáderrel találkozik. A hat, illetve hét vizsgálatból csak a szemészetit veszik egy picivel komolyabban. Aki viszont előre betanulja a falra kiaggatott tábla alsó sorát, félszemmel is átmegy a vizsgán. A súlyos mentális zavarokban szenvedőknek sincs okuk izgalomra: mindössze határozott nemmel kell válaszolniuk, amikor megkérdezik, hogy van-e valamiféle pszichikai betegségük. Ez viszont egyszerű, mint a kétszer kettő, elvégre nincs az a gyilkos hajlamú pszichopata, skizofrén vagy mániás depresszióban szenvedő, aki magáról azt állítaná, hogy beteg.

Az egyik személy kettő helyett, a másik öt nevében írt alá és bélyegezett. Ilyen pecsételési ritmusra legfeljebb a tapasztaltabb postai alkalmazottak képesek. Kiderült, hogy tudtomon kívül bizonyos Pantea, Mureşan, Bălăianu, Barna, Sireteanu, Moldovan és Chiorean nevű doktorokkal találkoztam.

Az orvosi papíron mindössze egy négyzet maradt üresen: a nőgyógyászati vizsgálatot igazoló, amin ugyan nem kellene meglepődnöm, ha nem hallottam volna, hogy egyes férfiaknak, véletlenül vagy túlzott ügybuzgóságból, még oda is nyomtak egy-egy pecsétet.

Ablakocska előtti tömegnyomor

Amennyi időt az ember megtakarít az orvosnál, kétszer annyit elveszít a rendőrségen.

A sorszámokat begyűjtötték azok, akik hajnali fél 5-től, 5-től a volt Kossuth utcai székház előtt fagyoskodnak. Egyesek felhasználják, mások 50 lejért áruba bocsátják. De még cetlivel a kezedben sem lesz egyszerűbb dolgod. A második emeleten, az ablakocska előtt hatalmas tömeg zsúfolódik, akár ’89 előtt a városi buszokon. Aki le szeretne ülni vagy nincs ínyére a tömény emberszag, megteheti – a folyosón a koszos betonlépcsőre.

Ha a délelőtt folyamán netán kilépsz az épületből egy kávéra vagy kiflire, és kissé elszámítod magad, a sorszámod ugrik.

„Minek kellett itt hagynia a sort? Bezzeg mi hajnal óta itt tudunk állni!” – kiállt fel ilyenkor egy-egy idősebb, szemmel láthatóan a múlt rendszer soraiban szocializálódott bácsika. Hiába magyarázod, hogy a te sorszámod, ha korábban, ha későbben, de úgy is az övé előtt van, képtelen megérteni a matematikai feladványt. Erre még ráerősít az ablakban lévő rendőr is.

– dörmögi ellentmondást és logikai érvelést nem tűrő hangnemben.

Aki mindenkivel pertut ivott

Mielőtt a kisablakhoz érnék, felfigyelek az üvegfalon túlról kérdéseket és ukázokat osztogató tisztviselő nyelvezetére. Az az érzésem, hogy az előttem lévő kisasszonyt, fiatalembert, idősebb bácsikát és középkorú pasast már régóta ismeri, azért tegezi. Amikor sorra kerülök, és alázatosan, 45 fokos szögbe vágom magam, hogy lássak is, halljak is, kiderül, hogy én is régi jó barátja vagyok, csak éppen nem tudok róla. „Jó napot kívánok, itt van a dossziém, még valamire lenne szüksége?” – kérdezem, és várok türelemmel.

– nyomatékosítja, mint olyannak, aki ingyen szolgáltatást várna az államtól. „Már kifizettem a postán. A nyugtát átadtam önnek a többi papírral együtt” – mondom, miközben az orra előtt lévő papír fecnire mutatok. „Ja… Akkor foglalj helyet, nézz előre, ne mozogj, az álladat emeld egy picit fennebb, nem kell mosolyogni, így ni, jó lesz…

– teszi hozzá a piros pulóveres, újdonsült középkorú „barátom”, és máris szólítja a következőt.

Utólag tudom meg, hogy a szerencsések közé tartozom, mert azoknak, akik május 8. és 15. között vállalták a rendőrségi tortúrát, hiába várták a postást, egy állítólagos rendszerhiba miatt másodjára is vissza kellett térniük, hogy személyesen vehessék át az új okiratukat. Ezt viszont senki nem közölte velük előre. „Úgy is észreveszik, hogy nem hozza a posta....” – szólt a magyarázat.

Ugyanis felvetődik a kérdés, ki felel majd azért, ha egy eltitkolt egészségügyi gonddal rendelkező gépkocsivezető hirtelen rosszul lesz, és balesetet követ el.

Suciu professzor szerint egyetlen szakorvosi vizsgálatnak kellene eltartania húsz percig, nem hatnak.

„Ha valaki komoly, ráadásul térítésmentes kivizsgálást szeretne, inkább keresse fel az állami járóbeteg-rendelőt. Ott viszont sokkal több időt kell rászánnia, nem csak a vizsgálatra, magára a várakozásra is” – javasolja a neves szívspecialista.

Magyarázkodás és elnézéskérés

A prefektúrán is jeleztem észrevételeimet, ahol hol meglepődve, hol nevetve hallgatták végig a történteket. Az írásban feltett kérdésekre viszont magyarázkodásba kezdtek. Lucian Goga, Maros megye időközben leváltott prefektusa szerint például

Az épület első emeletén pedig egyszerűen a helyszűke miatt képtelenség várótermet kialakítani, áll a hivatalos válaszban, mely azonban nem tér ki arra, hogy a földszinti széksorokat miért tüntették el. A zsúfoltságot egyébként a személyzet bokros teendőivel magyarázza a kormánymegbízott.

Az ügyfelek lekezelésével kapcsolatosan Lucian Goga elnézést kért az érintettektől, és kifejtette, hogy a bejelentést követően

Csak tartson ki – tehetném hozzá; ugyanis legközelebb tíz év múlva kell ismét jogosítványt cserélnem.