Gyümölcsbank tulajdonosai vagyunk

A manufaktúra termékei. Tekintse meg fotógalériánkat!

Farkaslakát magunk mögött hagyva, a Kalonda-tető felé haladva az út mindkét oldalán gyümölcsfák ezrei sorakoznak. Az ültetvények többségét mintha itt felejtették volna még a kollektív gazdálkodás idejéből. A két évtizednyi nemtörődömség egyre csontosabbá szárítja az egykor bőven termő fákat. A bozót és a gaz között azonban akad néhány parcella, melynek újra van törődő gazdája. A Farkaslakán működő feldolgozó hatásának már látszanak az első jelei.

A gyümölcsösök egy részét a gaz és a bozót vette fel – leginkább a medvéknek nyújtanak ma menedéket – jegyzi meg Jakab Antal farkaslaki gazda, miközben kertjében sétálunk. A kertben alma, körte és szilva terem, de van itt cseresznye, dió és szeder is. A háztáji kertben nem csak őshonos fajták vannak, ide már újabb, piacosabb fajták is kerültek. Egy közös van minden fában, látszik rajtuk a szakszerű ápolás. Itt nem fordul elő az, hogy egyik évben sokat, máskor semmit nem teremnek a fák.

Felértékelődő gyümölcsösök

Jakab Antal mindjárt az első titkot is megosztja velünk, és mutat is az egyik fa tövébe elhelyezett csirkeborítóra, amely alatt most is vígan kapirgál a majorság. Ezek az állatok biztosítják a szükséges foszfort a növényeknek – hangsúlyozza, s közben egy újabb kerti munkáscsalád odújához vezet. A mezei verebek is végzik dolgukat, sőt a közelben fészkelő cinegék is besegítenek a kártevők pusztításába. Az egész kerten érződik a harmónia, a gazda tudja, hogy csak odafigyeléssel lehet gyümölcsöt termeszteni, egy ideje már meg is éri a fáradozás. Jakab Antal közben egy tanfolyamot is elvégzett, melyen a szakmai tapasztalat mellett is lehetett újat tanulni.

Évekig húsz baniért vadtakarmányként értékesítették az almát, de amióta működik a faluban a gyümölcsfeldolgozó manufaktúra, értéke lett az almának. Jakab Antal számításai szerint az elmúlt évben már a feldolgozás eredményeként két lej bevétel volt minden kiló alma után. A húsz banihoz képest ez jó.

A gyümölcstermesztésnek van jövője Farkaslakán, ez egyértelműen kiderült a beszélgetésből, azonban hangsúlyozza: semmi nincs ingyen, minden munkát, törődést és kitartást követel. Ezt a gondolatot erősíti bennünk Gergely Levente is, akivel körtésében beszélgetünk. A megadott helyszínre akár kalauzolás nélkül is rátalálhattunk volna, hiszen a húszáras parcella, melyen Levente gazdálkodik, „kilóg a sorból”. Itt a gyümölcsfák koronái zöldek, és termés is szépen van rajtuk, még akkor is, ha a szakember látja a különbséget az idei év gyenge hozama és egy jobb év termése között.

Aki a körtére fogadna

Tizenkét éve, hogy körtetermesztésbe kezdett, államvizsga-dolgozatát is erről írta, így Levente otthonosan mozog a témában, növényvédelemben, kémiában. A kis szakmai előadás közben, a körtéket kóstolgatva megjegyeztük: van különbség a körték között nemcsak névben, de ízben is. A körte termesztése jövedelmező lehet, de nem várható el a körtefától sem, hogy csak úgy, Isten nevében teremjen – jegyzi meg a gazdálkodó. Meg kell adni a körtének, ami a körtéé…

Gergely Levente már tizenkét éve a körtére esküszik

Gyümölcsös bank

A farcádi Sándor Levente beszélgetésünk helyszínére magával hozta a Székelygyümölcs Egyesület és a Civitas Alapítvány által kiadott könyvet is. Ebbe több mint ötven almafajta leírása került bele, amit a térségben megtaláltak. Most magyarországi szakemberek is ide járnak, és innen visznek vissza olyan fajtákat, amelyek Magyarországon ma már nem léteznek – magyarázza Sándor Levente. A térség egy igazi bank, ahol az ősi fajtákat meg lehet találni. Itt halad át a Gyümölcs útja is, melyet ilyenkor, gyümölcséréskor érdemes felfedezni és végigkóstolni terméseit.

Farcádon nem véletlen, hogy éppen Levente az egyik mozgatórugója a Székelygyümölcs-programnak. A helybéliek még ma is emlékeznek arra, hogy Levente nagyapja – akár egy vidéki Micsurin – járta a vidéket, minden vad alanyt beoltott a régi almafajtákból. Ezért is van még meg itt a Budai Domokos, a Tartós Gusztáv, a Batul vagy más őshonos fajták. Ez is indokolja, hogy a második udvarhelyszéki manufaktúra beüzemelését is itt tervezik az ősz végére.

A riport bővebben az Udvarhelyi Híradó 2011. szeptember 1-jei lapszámában olvasható.