
Nehéz helyzetben van napjainkban az orvostársadalom – és nem csak –, az egészségügyi rendszer inog, kilátástalan a helyzet, ki teheti, elvándorol. Mindezek ellenére még mindig vannak olyan emberek, akik e mostoha körülmények dacára is hivatástudattal végzik dolgukat, derűsek, optimisták. Mert ha nem lenének ilyenek, nem tudnának gyógyítani. És gyógyítaniuk kell, mert szükségünk van rájuk.
2010. november 03., 16:262010. november 03., 16:26
2010. november 03., 16:422010. november 03., 16:42
Ilyen ember dr. Gagyi Lídia, a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház tüdőgyógyászati osztályának osztályvezető főorvosa. Évek óta több orvos munkáját végzi, rengeteget ügyeletezik, munkahelye meghatározza az életformáját, és bár néha bosszankodik, nap mint nap szeretettel végzi feladatát.
– Mi ad erőt a mindennapi küzdelemhez, hogy a mindannyiunk által ismert körülmények között dolgozzon, gyógyítson, tisztességgel helytálljon?
– A kollégák nyugdíjba vagy külföldre mennek. Az utóbbi egy év és két hónap során, a napokban a harmadik kolléga távozik a tüdőosztályról/tüdőgondozóból. A nyolcvanas évek végén is nagyon sok eltávozó kollégámnak volt az a véleménye, hogy itthon csak a fanatikusok és a hülyék maradtak, aztán úgy tűnt, hogy a kilencvenes években átértékelődik az itthon maradottak megítélése, erre kiderült, hogy 2010-ben már megint ugyanebbe a kategóriába sorolják be őket. Az idősek kilépnek ebből a rendszerből, mert elegük van, a fiatalok viszont egy nagyon hosszú, kemény, időt, energiát és anyagi befektetést igénylő egyetem és szakosodás után, nem tudnak megélni a kapott minimális pénzből. Ugyanakkor tény: kénytelenek vagyunk szembesülni azzal is, hogy a társadalomban nem becsülnek meg. Nagyon kellemetlen, hogy az országos szintű médiában lejárató hírek jelennek meg. Ötvenöt évesen nincs identitászavarom, ezt a szakot én választottam, tudom, hogy mit csinálok és hogyan, elfogadom magam. Szakorvosként tudom, hogy mi történik akkor, ha bedobom a törülközőt és kilépek, persze, ez lenne a legegyszerűbb, de hogy nem szállok ki, az talán azért is van, mert tudom, mi lesz a következménye.
A dr. Gagyi Lídiával készült interjút a Csíki Hírlap november 4-i számának Hölgysarok oldalán olvashatják el.
Egyre nehezebb megélni Hargitafürdőn, hiszen munkahelyek szűntek meg, vállalkozások zártak be, a turizmus pedig túlzottan a téli idényre épül. A településen már keresik a kapaszkodókat a nagy sítervektől a négy évszakos turizmusig.
Elfogadták Csíkszereda városközpontjának védett övezeti rendezési tervét, amely szűkíti a védett központi övezetet, több helyen lazítja az építkezési előírásokat, és a tömbháznegyedek esetében is csökkentheti a bürokráciát.
Visszaköltözhet néhány héten belül a Hargita Megyei Mezőgazdasági Kifizetési és Intervenciós Ügynökség a csíkszeredai székházába, ahol már csak az utolsó simításokat és a tereprendezést végzik a teljes korszerűsítés után.
Színpadra állítja Márton Áron püspök életét, hitét és örökségét az Én népem című folkopera, amelyet szombaton 20 órától mutatnak be a csíkszeredai gyorskorcsolyapályán. Az összművészeti produkcióban 130 néptáncos és szereplő vesz részt.
A tesztüzemig védőfóliával óvják a rongálástól azokat a pannókat, amelyeken élőben lesz követhető a városi buszok érkezése, illetve a menetrend. Az összesen harminc ilyen pannóból eddig huszonkettőt szereltek fel.
Fának hajtott autójával egy 21 éves, balánbányai fiatalember a Balánbánya–Csíkszentdomokos közötti úton szombaton délelőtt. A balesetben személyi sérülés nem történt, csak anyagi kár keletkezett, a sofőr szervezetében azonban alkoholt mutattak ki.
Nagyboldogasszony napján, a kontumáci búcsú ünnepén avatták fel Gyimesbükkben Dani Gergely esperes-plébános mellszobrát. A templomépítő pap örökségét a hit, a magyar oktatás és a közösség megmaradásának példájaként idézték fel.
Csak néhány ajtót kellene kinyitni – vagy mégsem? Nyáron napozóhellyel bővülhetne a Csíki Csobbanó, ám ami egyszerű ötletnek tűnik, az a városvezetés szerint műszaki, engedélyezési és szervezési kérdések sorát veti fel.
Megkezdődtek a felújítási munkálatok a csíkszeredai Levendula utcában, emiatt forgalomkorlátozásokat vezettek be.
Erdély és az Oszmán Birodalom közel másfél évszázados kapcsolatának kulturális örökségét mutatja be a Csíki Székely Múzeum új időszaki kiállítása.