Gagyi Lídia: orvosnak lenni nem szakma, hanem hivatás

Nehéz helyzetben van napjainkban az orvostársadalom – és nem csak –, az egészségügyi rendszer inog, kilátástalan a helyzet, ki teheti, elvándorol. Mindezek ellenére még mindig vannak olyan emberek, akik e mostoha körülmények dacára is hivatástudattal végzik dolgukat, derűsek, optimisták. Mert ha nem lenének ilyenek, nem tudnának gyógyítani. És gyógyítaniuk kell, mert szükségünk van rájuk.

D. Balázs Ildikó

2010. november 03., 16:262010. november 03., 16:26

2010. november 03., 16:422010. november 03., 16:42

Ilyen ember dr. Gagyi Lídia, a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház tüdőgyógyászati osztályának osztályvezető főorvosa. Évek óta több orvos munkáját végzi, rengeteget ügyeletezik, munkahelye meghatározza az életformáját, és bár néha bosszankodik, nap mint nap szeretettel végzi feladatát.

– Mi ad erőt a mindennapi küzdelemhez, hogy a mindannyiunk által ismert körülmények között dolgozzon, gyógyítson, tisztességgel helytálljon?

– A kollégák nyugdíjba vagy külföldre mennek. Az utóbbi egy év és két hónap során, a napokban a harmadik kolléga távozik a tüdőosztályról/tüdőgondozóból. A nyolcvanas évek végén is nagyon sok eltávozó kollégámnak volt az a véleménye, hogy itthon csak a fanatikusok és a hülyék maradtak, aztán úgy tűnt, hogy a kilencvenes években átértékelődik az itthon maradottak megítélése, erre kiderült, hogy 2010-ben már megint ugyanebbe a kategóriába sorolják be őket. Az idősek kilépnek ebből a rendszerből, mert elegük van, a fiatalok viszont egy nagyon hosszú, kemény, időt, energiát és anyagi befektetést igénylő egyetem és szakosodás után, nem tudnak megélni a kapott minimális pénzből. Ugyanakkor tény: kénytelenek vagyunk szembesülni azzal is, hogy a társadalomban nem becsülnek meg. Nagyon kellemetlen, hogy az országos szintű médiában lejárató hírek jelennek meg. Ötvenöt évesen nincs identitászavarom, ezt a szakot én választottam, tudom, hogy mit csinálok és hogyan, elfogadom magam. Szakorvosként tudom, hogy mi történik akkor, ha bedobom a törülközőt és kilépek, persze, ez lenne a legegyszerűbb, de hogy nem szállok ki, az talán azért is van, mert tudom, mi lesz a következménye.

A dr. Gagyi Lídiával készült interjút a Csíki Hírlap november 4-i számának Hölgysarok oldalán olvashatják el.