HIRDETÉS

 

Élményszámba ment az aratás és cséplés felelevenítése Csíkszentimrén

Iszlai Katalin 2018. augusztus 18., 15:08
HIRDETÉS

Az arató- és cséplőkalákák szokásait elevenítették fel szombaton Csíkszentimrén, ahol a helybéli nyugdíjas egyesület második alkalommal mutatta be a fiataloknak a kenyérkészítés első lépéseinek ősi fortélyait. A zeneszó mellett jó hangulatban zajló kézi aratásba a község apraja-nagyja bekapcsolódott.

Fotó: Pinti Attila

Három éves szünet után ismét arató- és cséplőkalákát szervezett Csíkszentimrén a mintegy 50 tagot számláló Szent Imre Herceg Nyugdíjasok Egyesülete. A hagyományőrző céllal létrehozott rendezvényen

HIRDETÉS

az idősebbek a 60-70 évvel ezelőtt alkalmazott kézi aratás elemeit mutatták be a fiatalabb generációnak, mint például a gabonakaszálást, a marokszedést, a kötélterítést vagy a kévekötést.

Fotó: Pinti Attila

Mindenki kivette a részét

A helyi kultúrotthon udvarán éppen eligazítást tartott György Lajos, az egyesület alelnöke, amikor szombat délelőtt megérkeztünk a helyszínre. A szép számban összegyűlt vidám társaság egymás ugratása mellett hasznos tanácsokkal is ellátta a fiatalabbakat, akik el sem tudták képzelni, hogyan zajlott régen az aratás kombájn, cséplőgép és egyéb modern eszköz használata nélkül. Mint megtudtuk, nehéz és összetett munka volt:

a férfiak kaszával levágták a gabonát, a nők egy része sarlóval marokra szedte, a többiek pedig kötelet terítettek. Utóbbira rakták csomóba a levágott gabonát, kévébe kötötték, a kévéket pedig kalangyába rakták.

Hagyták megszáradni, majd szekérre rakták, hazaszállították, ahol a csűrben cséphadaróval kicsépelték. A gyerekek is kivették a részüket a munkából: egyrészt összeszedték az elmaradt búza- és árpafejeket, másrészt friss vizet vittek a nagy melegben dolgozóknak.

Fotó: Pinti Attila

Azt szerettük volna megmutatni, hogyan készült őseink kenyere, hogyan arattak, és mennyire megszenvedtek, mire kenyér került az asztalra. Nagy dolog és nehéz munka volt

– tette hozzá érdeklődésünkre György Lajos. Az egyesület alelnökét már a község Bedecs nevű falurészén, a Kúria-dombján kérdeztük, erre az egyesület egyik tagja által felajánlott területre vonult át ugyanis a helybéli zenészek kíséretében a kultúrotthon udvarán összegyűlt társaság.

Az ember hozzá sem ér

A helyszínre érve a férfiak egyből munkához láttak, pár perc múlva pedig az asszonyok is csatlakoztak hozzájuk. Másfél óra múlva már négy kalangya száradt elszállításra várva. Eközben Kencse Előd, Csíkszentimre polgármestere kérdésünkre kifejtette, miért tartják fontosnak az ilyen rendezvények felkarolását. „Azért nélkülözhetetlen egy ilyen esemény, hogy a fiatalok is láthassák: a kenyér nem a boltok polcain terem.

Fotó: Pinti Attila

A mai modern világban a kenyér úgy készül el, hogy az ember szinte hozzá sem ér, csak amikor kibontják és megeszik. Régebben pontosan fordítva volt, hiszen akkor a gépek nem értek a búzához, mindent kézzel végeztek el.

Manapság nem is tudjuk értékelni a kenyér fontosságát, ezért is tartottuk fontosnak a kezdeményezés felkarolását. Gondolkodunk rajta, hogy a jövőben évente megszervezzük a cséplőkalákát, amely ezáltal a termény ünnepévé is válhatna a településen” – húzta alá a polgármester. Kitért arra is: örülnek, hogy a fiatalok mellett magyarországi testvértelepülésük vendégeiknek, a Vas megyei Káld község küldöttségének is be tudták mutatni a régi szokásokat.

Fotó: Pinti Attila

A mezei munka végén páran még táncra is perdültek, majd szekérre rakták a gabonát, és visszatértek a kultúrház udvarára. Itt bemutatták, hogyan csépelték a gabonát cséphadaróval, és bár a műveletet bárki kipróbálhatta, emlékeztettek rá: nem hozzáértő kezében veszélyes is lehet az eszköz.

A munka végeztével aztán az elmaradhatatlan cséplőleves következett, ezt azonban ma már másképpen készítik – tudtuk meg Lőrincz Évától, a nyugdíjas egyesület vezetőjétől. Elmondása szerint régebben juhhúsból készítették, manapság azonban egyre kevesebben szeretik, így disznóhúsból főzik. A cséplőkalákába mindig ezt a zöldségekkel gazdagított levest ették, amelyet fazekakba megfőzve vittek ki a mezőre a munkásoknak.

Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
HIRDETÉS
0 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS