Tanuljunk az idősektől, amíg még lehet

Vidám ének- és muzsikaszó, a mezőn serényen dolgozó idősek és fiatalok, sok-sok kíváncsi szempár – röviden így lehetne jellemezni a szombaton, Csíkszentkirályon lezajlott arató kalákát. A bemutató néhány órája alatt szemtanúi lehettünk annak, hajdanán hogyan gyűjtötték be a mezőről a gabonát, illetve a feldolgozás első lépéseit is láthattuk. A településen idén nyáron ez volt a második ilyen jellegű rendezvény, korábban a szénacsinálás hagyományát elevenítették fel, szintén kaláka formájában.

Rédai Botond

2011. augusztus 20., 17:352011. augusztus 20., 17:35

2011. augusztus 22., 15:592011. augusztus 22., 15:59


„A hatvanas évek elején alakult a kollektív, akkor még hagyományos módon arattunk. Elég nehéz munka volt, de hát ezek voltak a szerszámok, ezzel kellett dolgozni\" – emlékezett vissza a régi aratási formákra Tánczos Simon. A 83 éves csíkszentkirályi lakos földjére érkeztek szombaton délben idősek és fiatalok egyaránt. Előbbiek, hogy ízelítőt adjanak abból, mit is jelentett régebb az aratás, milyen munkával járt az. A népviseletbe öltözött fiatalok pedig megtanulhatták, hogyan kell kötelet vetni, kévébe és kalangyába rakni a gabonát, illetve hogyan is történt maga a cséplés.

„Egy kicsit szomorúsággal tölt el, hogy csak nézni tudom az aratást, hogy nem vehetem ki már részem a munkából” – említette könnyeivel küszködve Simon bácsi, miközben a mezőn serénykedőket szemléltük. Kisvártatva azonban úgy érezte, csak közbe kell lépnie, így a gabona rostálásának módját mutatta be a jelenlevőknek. „Azért jó ezt megfigyelni, hogy tudja mindenki, miből lett a kalács, mikor még nem gépekkel dolgoztak” – fogalmazott hangosan, hogy mindenki értse mondandóját.

„Célunk az volt, hogy a közép és fiatal korosztállyal megismertessük ezeket a hagyományokat. Hogy tudassuk velük, eleink milyen nehéz munkával szerezték meg mindennapi kenyerüket. És mégis túléltek minden veszedelmet, minden bajt, és volt életkedvük” – ezt már Gál Mária, a helyi polgármesteri hivatal programfelelőse nyilatkozta portálunknak. Az illetékes hozzátette, nagyszüleink reggeltől estig a mezőn dolgoztak, ettől függetlenül a templomba is el tudtak menni, ünnepeiket is megtartották, egymásra tudtak figyelni, kalákázni is tudtak. „Ezeket sajnos, a globalizáció kiölte a mai emberből. A kalákákkal talán a közös munka örömét is próbáljuk a fiatalokba csepegtetni” – magyarázta Gál Mária. Egyúttal reményét fejezte ki, hogy más település is példát vesz Csíkszentkirályról, azaz máshol is elkezdik életre kelteni a lassan feledésbe merülő hagyományokat.



Szintén a hagyományápolás fontosságát hangsúlyozta Székely Ernő polgármester.  „Úgy érzem, az a korosztály vagyunk, akik amellett, hogy tanulhatunk őseinktől, tovább is adhatjuk ismereteinket a fiataloknak. Ezt a lehetőséget kell kihasználnunk, amíg van forrás és idős emberek, akik át tudják adni számunkra ezt a tudást” – említette a polgármester. A kalákázók, a bemutató végeztével, a hagyományos arató levest is elfogyaszthatták.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei