A Vitéz lélek az újrakezdés darabja – az első világháború után játszódik, és a másodikban íródott, közvetlenül az észak-erdélyi bevonulást követően. Bemutatója 1941. január 25-én volt Pünkösdi Andor rendezésében, a Németh Antal vezette Nemzeti Színházban.

A dráma az 1928-ban keletkezett Himnusz egy szamárral című elbeszélés alapján íródott. A „komoly játék” műfaji megjelölésű színdarab alapvetően különbözik a novellától. Nemcsak azért, mert a főhőst átkeresztelte a szerző, hanem mert a színműben, mely már a második világháború idején született, az eredeti szamaras történet jelképisége már egészen más üzenetet hordoz. Míg a novellában az első világháborút megjárt frontharcos, Demeter Gábor alapélménye az, hogy lehetetlen visszatérnie oda, ahonnan elindult, Balla Péter története a visszatérés és az újrakezdés drámája. Annak az elbeszélése ez, hogy – Pilinszky szavaival élve – miként fogadja vissza „az ősi rend” a háború után hazatérőt.

Ebben a darabban kiemelt fontosságú szerep a Nikitáé, amelyet szeptember óta Szélyes Ferenc színművész vett át Reviczky Gábortól. „Különleges szerepe van Nikitának a darabban, amikor a háború után egy új világ építésén dolgoznak az emberek, megjelenik egy kiszolgált, hazatért katona, s a faluban megpróbál gyökeret ereszteni. Ám mindenki meglepetésére vesz magának egy szamarat, azzal próbál meg jövőt építeni. Egy álomvilágban él, furcsa helyzeteket teremt. S ebben a furcsa helyzetben van egy igazi falusi ember, egy székely bácsi, aki mindig leüti ezt a fajta álmodozást” – mondja Nikita szerepéről Szélyes Ferenc.

Az előadás rendezője, Vidnyánszky Attila, a budapesti Nemzeti Színház igazgatója szerint is a Vitéz lélek az újrakezdés darabja. „Amikor romokban a házunk, a hazánk, mivel lehet újrakezdeni, s főleg milyen hozzáállással? Egy szamár – az előadásban testi mivoltában meg sem jelenő figura – a maga alázatosságával, a hátán hordott keresztjével több mint jelkép. S persze a darab középpontjában ott van még a szerelem csodája is. A mese, amely egyre inkább hiányzik az életünkből. Bevallom, rendezőként magam is egy jó évtizeden át száműztem a történetet és a mesemondást a munkáimból. Most viszont úgy gondolom, hogy ezek nélkül nincs színház. Más kérdés, hogy milyen eszközökkel, milyen formában mesélünk” – mondja az előadásról Vidnyánszky, aki 2013-ban ezzel a darabbal kezdte a budapesti színházigazgatói munkáját. „A Vitéz lélek életigenlő módon akar tudósítani arról, hogy egy talpra állási folyamatban vagyunk, s hogy van tartalma és pátosza az önmagunkba vetett hitnek, hiszen ha belegondolunk, minden lepusztultságunkkal, a gátló tényezőkkel együtt mi, magyarok hihetetlenül életerős, talpra állni képes nemzet vagyunk” – fogalmazza meg Vidnyánszky.

Négyállomásos turné
2013 óta a Tamási-mű bejárta a Kárpát-medence magyarlakta vidékeit is: játszották Romániában, Ukrajnában, Szlovákiában, Szerbiában, Szlovéniában. Az előadás március 20. és 23. között ismét erdélyi turnéra indul. Március 20-án a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban látható a darab, majd  másnap Tamási szülőfalujában, a Tamási Áron Művelődési Házban, március 22-én Székelyudvarhelyen, 23-án pedig Csíkszeredában.