Kisközösségi vágóhidak a láthatáron

A beszélgetés elején Márton István, a Hargita megyei tanács által működtetett Vidékfejlesztési Közhasznú Társaság vezetője mutatta be a magyarországi kis vágóhidak működését. Elmondása szerint ezek tevékenységét akár negyven négyzetméteren is le tudják bonyolítani, természetesen betartva a törvényes előírásokat, már ami az állatok kábításának, levágásának feldolgozásának folyamatait illeti. Mint fogalmazott, egy ilyen kis üzem létrehozásába négyzetméterenként 1300–1500 eurót kellett befektessenek az ottani gazdák.

A továbbiakban dr. Borsos Csaba a Hargita Megyei Állategészségügyi Igazgatóság álláspontját ismertette a témával kapcsolatban. Elmondta, a törvény számos olyan előírást tartalmaz, amely megkönnyíti a beruházó életét. Például, ha a levágásra szánt állatok 50 kilométeres körzetből érkeznek, nem kell pihentető helyet kialakítani, ugyancsak nem szükséges létrehozni külön állatorvosi szobát, illetve megengedi az egy szobából álló öltözőt. Az illetékes kihangsúlyozta, a működtetőknek kötelezettségeik is vannak, majd néhányat fel is sorolt ezek közül: könnyen tisztítható felületet kell biztosítani a létesítményben, a szennyvizet nem szabad közvetlenül a csatornarendszerbe engedni, valamint szigorúan be kell tartani az állatjóléti feltételeket. Utóbbi azt jelenti, hogy levágás előtt el kell bódítani a jószágot. Azt is megtudtuk, a törvény többek között meghatározza azt az állatlétszámot, amelyet egy hónap alatt le lehet vágni. Szarvasmarhák esetében például ez 20 egyed, sertés, juh és kecske esetében viszont 100 fő. A kettő kombinációjaként nem lehet meghaladni a 2,5 UVM-t naponta. A mértékegység meghatározásában minden állattípus bizonyos értékkel bír, ez 0,05 UVM és 1 UVM között váltakozik. Ezek mellett természetesen egy sor, a létesítmény elrendezésére vonatkozó, valamint higiéniai feltételnek is meg kell felelni.

Bernád Zelma, a környezetvédelmi ügynökség igazgatója felhívta a jelenlevők figyelmét, a vágópontok tervezése folyamán az általa vezetett hatóság véleményezését is ki kell kérni, a működéshez viszont nem szükséges környezetvédelmi engedélyt kiváltani, elég a saját felelősségre adott nyilatkozat.

A beszélgetés további részében Sándor Kálmán, a Biolact Mezőgazdasági Szövetkezet képviseletében egy székelyudvarhelyi cég vágópont létesítéssel kapcsolatos árajánlatát mutatta be. Ebből kiderült, egy ilyen beruházás akár a 150 ezer eurós összeget is elérheti. Az illetékes kérdésünkre megjegyezte, a szövetkezet már jó ideje foglalkozik a kisközösségi vágóhidak létesítésének kérdésével. Céljuk, minél jobban segíteni a gazdákon, ezért az az elgondolásuk, hogy azt a típusú tervet, amit a Vidékfejlesztési Közhasznú Társaság támogatásával el tudnak készíteni, ingyen adják tovább azoknak a szervezeteknek, amelyek ilyen kis vágóhidak építésében gondolkodnak.

Nem mindenki lelkesedett az ötletért

„2008-tól foglalkozunk a vágópontok létrehozásával” – ez már Borboly Csaba részéről hangzott el az említett találkozón. A megyei tanácselnök szerint a folyamat egyáltalán nem volt akadálymentes, hiszen sem a román vidékek nagy húsfeldolgozóinak, sem az Európai Uniónak nem állt érdekében ezek működését engedélyezni. Az elöljáró ugyanakkor kiemelte, a vágópontok működéséhez feltétlenül hozzá kell rendelni a kis húsfeldolgozó üzemeket, illetve az így előállított termékek különböző piacokon történő értékesítését. A tanácselnök ugyanakkor elmondta, az általa vezetett intézmény problémaként említette a hústermékből származó hulladék megsemmisítését. Az elképzelések szerint ebben a befektetők segítségére sietnének oly módon, hogy úgynevezett mobil égető berendezéseket vásárolnának, ehhez viszont meg kell keresni azt a jogi alapot, mely szerint a megyei tanács eszközölhet egy ilyen jellegű beruházást.

Bíró Ernő: az elsők között leszek

Személy szerint nagyon örvendek, hogy jóváhagyták ezt a jogszabályt – válaszolt kérdésünkre a csíkszentdomokosi Bíró Ernő. Elmondása szerint már korábban is működtetett kis vágópontot, ám 2004-ben, a megnyitás után három hónappal lakatot kellett tegyen a létesítményre. Hozzátette, jelenleg mintegy öt-hatezer euró értékű módosítást kell eszközölnie ahhoz, hogy ismét felvehesse a tevékenységet. A vállalkozó terveiről elmondta, zömében saját gazdaságából származó állatait vágná le, ezt egészítené ki a gazdáktól vásároltakkal, az így rendelkezésre álló nyers húst pedig saját, ősztől beinduló vendéglőjében használná fel.

Jenőfalván feldolgozó üzem is lesz

Egy volt magtár épületében tervezzük létrehozni a vágópontot – nyilatkozta Jére Elemér. A csíkjenőfalvi közbirtokosság elnöke azonban hozzátette, elképzeléseik szerint egy feldolgozó üzemet is indítanának, amelynek nagyon fontos szerepet tulajdonítanak. „Célunk az, hogy a többi közbirtokossággal és gazdaegyesülettel együttműködve valósuljon meg a beruházás” – említette az elnök. Kifejtette, egyelőre még nincs eldöntve, hogy a hozzávetőlegesen egymillió lejes munkálatokat saját költségvetésből finanszíroznák, vagy pályázatból fedeznék. Vágópontot létesítene a dánfalvi közbirtokosság is. Lukács Gábor elnök úgy fogalmazott, nem a jenőfalviak konkurenciájaként lépnének fel, inkább kiegészítenék egymás tevékenységét. „Egy felmérés alapján községünkben van az egyik legnagyobb és legszebb szarvasmarha-állomány. Úgy vélem, egy vágópont teljes mértékben lefedné az igényeket. A legfontosabb szempont az, hogy a gazdáknak ne kelljen időnap előtt eladniuk állataikat, hanem legyen értelme vágósúlyig felnevelni azokat” – nyomatékosított az illetékes, hozzátéve, mindenképpen régiószinten kellene gondolkodni, ezért is fontos az összefogás a jenőfalvi közbirtokossággal.

Gyimesfelsőlokon és Székelyudvarhelyen már csak az engedélyre várnak

Az épület megvan, a felszerelés is, immár csak a hatóságok engedélyére van szükség, hogy ismét megnyithassuk a vágópontot – ezt már a gyimesfelsőloki Antal Mária Magdolnától tudtuk meg. Mint a vállalkozó fogalmazott, az állategészségügy szakemberei a napokban veszik szemügyre a létesítményt, és amennyiben mindent rendben találnak, indulhat is a tevékenység. Hasonló állásponton van a székelyudvarhelyi Deák Elek. A befektető elmondta, régi, Kadicsfalván található vágópontját üzemeltetné be újra, ehhez mindössze 10 ezer lej értékű javítási munkálatot kell elvégeznie. Kihangsúlyozta, ily módon húsfeldolgozója tevékenységét könnyíteni meg, hiszen ő maga választhatja ki, milyen állatot vásárol levágásra.

„Feltétlenül kell egy vágópont. Vannak elképzeléseink, ám amíg ezek nem konkretizálódnak, nem beszélnék róla” – nyilatkozta a témával kapcsolatban András Zoltán. A kászoni polgármester úgy fogalmazott, ebben a kérdésben hosszú távon gondolkodnak, így a vágópont létesítését majd egy kisebb feldolgozó üzem kialakítása fogja követni. Információink szerint Alcsíknak is lesz kisközösségi vágópontja, a létesítményt Tusnád községben hoznák létre.

Csak feldolgozással lehet nyereség

„Abban kell gondolkodnia mindenkinek, hogy a levágásból származó nyers húsból mennyit tud eladni az üzletláncoknak vagy nagykereskedőknek. A megmaradt mennyiséget viszont fel kellene dolgozni, azért, hogy nyereséges lehessen ez a tevékenység” – mondta Márton István, a megyei tanács által működtetett Vidékfejlesztési Közhasznú Társaság vezetője. Véleménye szerint mindezek mellett bevételi forrás lehet a bemutató üzlet létrehozása, valamint, nyugati mintára, a hagyományos feldolgozás ismertetése a turistákkal is. Ugyanakkor megoldás lehet, ha a vágópontok működtetői szerződést kötnek a nagyobb feldolgozókkal, nyersanyaggal látva el őket. Az illetékes kihangsúlyozta, az általa vezetett egyesület pályázatot írt ki egyesületek és szövetkezetek számára, mellyel a kisközösségi vágóhidak létesítésének költségeit támogatják.