Fotótáborban „teszik papírra” a cigányokat

Nagy örömmel fogadtak a csíkszentgyörgyi Rostás János házában kedden délelőtt, amikor azzal a céllal mentünk Alcsíkra, hogy megnézzük, mit alkotnak a fotótábor résztvevői. Rostás János családjának tagjai – mint mondták – „Isten követői” lettek, tehát megkeresztelkedtek, a kétszobás ház egyik szobájában tartják vasárnaponként a misét a gyülekezetnek.

A fotótábor egyik csíkszeredai résztvevője már ott üldögélt náluk egy ideje. „Régóta szeretnék egy ilyen helyre eljönni. Azt látom, még mindig nagyon sok az előítélet a cigányokkal szemben. Én leültem közéjük, és ők, úgy ahogy voltam, elfogadtak. Sokan mondják, hogy cigány emberek, és nem lehet bízni bennük, de a rossztól félreálltak, ez az önmegtartóztatás példaértékű lehetne a magyar és román embernek is. Jó köztük lenni. Én is szkeptikus voltam, hogy elfogadnak-e, de nem volt probléma. Meg kell mutatni, hogy ők hogy élnek”– véli Szigeti Vajk István.

A házigazda Rostás János elmondta, jól megértik egymást a falubeliekkel. Nagy bánatuk viszont, hogy bár évek óta kérik, még mindig nem kötötték be a villanyt a házukba. „A rendőrrel sincs gondunk, a falubeliekkel sem. Fát, kaszálót is adnak. Ezelőtt eleget voltunk rosszak, olyan is volt, hogy a másét lekaszáltuk. De most megértés van, köszönjük az Istennek. És köszönjük, hogy eljöttek és felkerestek, nem is gondoltuk, hogy el fognak jönni hozzánk is a fotósok. Elhagyott család voltunk, mi cigányok, de Isten megváltotta az életünket, elfogadott és keresztények lettünk” – búcsúzkodott Rostás.

A táborban Marosvásárhelyről Bálint Zsigmond, Both Gyula és Tordai Ede, Székelyudvarhelyről Erdély Bálint Előd és Magyari Hunor vesz részt.  Őket egy másik háznál találtuk. Itt a a család tagjai jehovisták, Jehova tanúi. „Érdekes ez a hit-kérdés. Viszont ha megtért, és utána nem megy lopni, nem iszik, az nem csak az ő társadalmuknak, a miénknek is jó. Tanulni kellene belőle. Mindenki be van a saját világába tokosodva, nem nyitunk feléjük. És az, hogy bemenjünk egy cigányok lakta házba, és megigyunk egy kávét, vagy megebédeljünk, az öt-hat éve elképzelhetetlen volt, még számomra is. Itt most megismerjük egymást, már ez pozitívum” – fogalmazott Magyari Hunor.

„Ejszen papírra tesznek?” – kérdezte az egyik cigányleány a fotósokat, akik az udvarukon lencsevégre kapták a családot. „Ha volna a cigánynak munkahelye, úgy, mint a magyarnak, jobban élnénk. Ha tudna a cigány írni, olvasni s iskolát végezni, azzal egy kicsit műveltebb is lenne. A falubeliekkel jó a viszony, nincs gond, csak nem kapunk munkahelyet, a napszámos munkáért kapott pénzből nem igazán lehet semmit felépíteni” – mutatott rá az egyik roma lány.

A tábor célja tehát „megragadni” a roma közösséget és annak kapcsolatát a helyi közösséggel. A tábor ideje alatt a fotósok hangsúlyt fektetnek az adott közösség értékeinek, szokásainak, hagyományainak, mesterségeinek, népviseletének megörökítésére, valamint annak a bemutatására, hogyan nyilvánul meg a kulturális sokszínűség egy erdélyi településen.

„Ez egy nehéz terep. Az is számít, hogyan köszönsz. Mivel túl látványosak, fontos, hogy a fotós ne vesszen el, legyen valami logikája, érződjön a fotós és az alany közötti kapcsolat. Fontos, hogy a képek meséljenek. Úgy érzem, ez most kézben van, mindenki megkapta, hogy kihez megy el” – osztotta meg velünk Ádám Gyula, a tábor művészeti vezetője, a HMKK munkatársa. Mint mondta, nem minden helyszínen fogadták őket szívesen, olyan is volt, hogy elkergették. De ez más közösségeknél is elő szokott fordulni, és nem kell erőltetni. „De sokat számít az igen, ad egy bátorságot, közelebb kerülsz az alanyhoz. Első nap, amikor megérkeztünk, le is kellett álljunk, mert nagy a bőség ,és összevissza kapkodtunk, így külön stratégiát kellett felállítsunk. Itt van ez a hittérítés. Azt mondják, hogy rossz emberből jó emberek lettek. De van ennek másik oldala is, például nem tudunk táncot fotózni, filmezni, mert a megtéréssel ez megszűnt. Vannak ilyen dolgok, amikkel itt szembesülünk élesben.”

A csíkszentgyörgyi fotótábor egy több szakaszos projekt része. A Hargita Megyei Kulturális Központ a Norvég Alaphoz pályázott, és tízezer euró támogatásban részesült. A következő program Etéd községben lesz, ott is egy fotótábort tartanak majd hasonló tematikában. „A fő célunk a pályázat kapcsán két dokumentumfilmet megvalósítani, amelyek a romák életéről szólnak. Ehhez dokumentumfilm-pályázatot hirdetett meg a kulturális központ. Az egyik filmet Etéd, a másikat Csíkszentgyörgy községben forgatják. Szeretnénk a figyelmet a roma közösségekre irányítani, a kultúrájukat bemutatni, azt, hogy miként él együtt a többségi lakosság a romákkal. Ily módon szeretnénk részt venni a romák integrálásában, azáltal, hogy megismerjük az életüket, jobban elfogadjuk őket, és az előítéletek is megszűnnek, mérséklődnek” – tájékoztatott Silló Ágota, a projekt egyik koordinátora.

A fotótábor anyagát vándorkiállításon mutatják be, naptárt és képeslapokat készítenek, illetve kiadványokban jelentetik meg. A két községben pedig filmbemutatót és kerekasztal-beszélgetést tartanak.