A művészet erő, nem kézimunka

•  Fotó: Veres Nándor

Fotó: Veres Nándor

Folyamatosan keres, majd továbblép, az új munkái kritizálják a korábbiakat. Fontos számára a szenvedély, a csoda, mert ez repíti tovább. A csíkszeredai Új Kriterion Galériában Sándor Krisztián budapesti képzőművésznek nyílt kiállítása csütörtök délután, mely március 1-ig tekinthető meg.

Péter Beáta

2015. január 16., 11:122015. január 16., 11:12

„Magyarországon inkább a klasszikus olajvászon festményeimmel voltam ismertebb az egyetem után, és ezt csináltam 2011-ig, amikor már azt éreztem, hogy valami miatt újjászületnék, vagy valami másba kezdenék, elégedetlen voltam azzal, amit tettem. És akkor nagyon sok képemet, amelyekben már nem éreztem azt a tüzet vagy újdonságot, amit korábban nyújtottak, szétvágtam, és azokból készítettem kollázsokat. Jó érzés ez a lebontás. A művészet nem kézimunka, hogy szépen tudunk rajzolni, festeni, hanem erő, hogy az akaratunkat át tudjuk vinni a képbe és nem félünk megtenni lépéseket” – mondta el a fiatal képzőművész.

Sándor Krisztián
1975 – Budapesten született; 2001-2007 – Magyar Képzőművészeti Egyetem, festő szak, Tölg-Molnár Zoltán osztálya, Budapest; 2001 – Pannoncolor Díj; 2002 – Carmen Würth Ösztöndíj; 2003 – 6 hónapos tanulmányút , Walailak University, Thaiföld; 2004 – Amadeus Ösztöndíj; 2006 - Ludwig Ösztöndíj,  New York, USA; 2007 - Pannoncolor Díj; 2009 - K&H Bank Ösztöndíj, Eszterházy Ösztöndíj döntős, 2011 - Eszterházy Ösztöndíj döntős

Arra a kérdésre, hogy milyen témák foglalkoztatják, elmondta: nagyon sok figurális képe van, általában sokszereplős tömegjelenetekkel. Ilyenek például futballesemények. „Sok ember együtt: ez már magában absztrakt kép. Sok ember együtt mozog, és létrehoznak egy egységeset, aminek látványa elég gyakori a focipályákon, koreográfia van, szalagokat húznak ki stb. Van, hogy ez ütközik egy egészen más képpel. Izgat, hogy lehet ezt összehozni, hogy hatást keltsen, hogy az akaratom érvényesüljön” – fejtette ki.

Megtudtuk: Sándor Krisztiánnál alkotás közben a spontaneitás dominál. Elég ösztönösen használja a színeket, nincs előre kigondolva, hogy milyen színképet szeretne, hanem az egyik lépés hozza a másikat, és ezt a spontaneitást megtartja. Hisz abban, hogy végig kell küzdeni az alkotást, hogy látva a képet, az erő legyen benne. A megszüntetés meg a létrehozás is benne van – vallja.

A Sándor Krisztiánnal készült teljes interjú a Csíki Hírlap 2015 január 16-án, pénteken megjelent lapszámában olvasható.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei