A statisztikai adatok megyénként nagy eltérést mutatnak: a legalacsonyabb elhalálozási rátát Kolozs megyében, illetve Bukarestben mérték, egyaránt 4,8 ezreléket, ezt majdnem háromszor haladja meg a legrosszabb eredménnyel rendelkező Botoșani és Călărași megye 12,9, illetve 12,5 ezrelékes átlaga.

– ennél jobb eredményekkel csak nyolc másik megye és a főváros rendelkezik. A szomszédos megyékben egy kivételtől eltekintve (Neamț megye, 5,8 ezrelék) mind rosszabb eredményt mértek az országos átlagnál: Kovászna megyében 8,9 ezreléket, Maros megyében 7,5 ezreléket, Brassó megyében 7,7 ezreléket, Bákó megyében 7,8 ezreléket, Suceava megyében pedig 7,7 ezreléket.

Az arányszámok viszont torzulhatnak, ugyanis mint azt a témában készült egyik korábbi felmérésében megjegyezte a Hargita Megyei Egészségügyi Igazgatóság, a komplikált esetek egy része egyetemi kórházakba kerül. Ez árnyalhatja azt a statisztikai eredményt, hogy az orvosi egyetemmel rendelkező Maros megyében rosszabbak a csecsemőhalandósági adatok, mint Hargita megyében.

– mondta megkeresésünkre dr. Tar Gyöngyi a Mentsétek meg a gyermekeket szervezet újonnan készült felmérésével kapcsolatban. A Hargita Megyei Egészségügyi Igazgatóság vezetője mindazonáltal örvendetesnek nevezte, hogy a megye az országos átlagnál jobb eredményekkel rendelkezik, hiszen – mint mondta – egy évvel korábban az átlag alatt volt e tekintetben. „Akkor nagyon sokat dolgoztunk ezen, próbáltuk felkutatni és feldolgozni az okokat. Sajnos szomorú okai vannak.

Leginkább nem is az egészségügyi intézmények szolgáltatásai befolyásolják, hanem a szociális és gazdasági helyzet. Tehát a szegénység. Ez egy szegénységi mutató. (…) Mi egyenként próbáltuk felkutatni ezeknek az eseteknek az okait: legtöbbször sajnos tényleg nem egészségügyi problémák miatt történtek” – fogalmazott az okokról Tar Gyöngyi.

Elmondta, mindössze az esetek 15–25 százalékában elkerülhetetlen a csecsemőelhalálozás, ami súlyos születési rendellenesség vagy öröklött genetikai betegség miatt következik be, de

Olyan állapotban kerülnek kórházba ezek a csecsemők, amikor már súlyos szövődmények léptek fel, szüleik olyan betegségeket nem ismernek fel vagy kezelnek felületesen, amelyeken lehetne segíteni, ha időben orvoshoz viszik a kicsit. Más esetekben pedig a rosszul tápláltság vezet a csecsemő egészségének súlyos leromlásához – vázolta a Hargita megyei helyzetet az intézményvezető, megemlítve, hogy az esetek töredékében elképzelhető, hogy a jobb egészségügyi ellátás is javíthatott volna a helyzeten.

Tar Gyöngyi szerint a szociális tényezők javítása mellett

Utóbbi szükségességét azzal magyarázta, hogy – mint arról korábban már nyilatkozott – a megyében egyetlen olyan nőgyógyászati rendelő sincs, amely szerződésben állna az egészségbiztosítási pénztárral. A terhes nőknek így csak a kórházi járóbeteg-rendelőkben (ambulancián) van lehetőségük ingyenes kivizsgálásra, ott viszont sok esetben várólistára kerülnek. Ennek következtében sokszor éppen azok nem kerülnek sorra időben, akik terhesgondozás szempontjából a veszélyeztetett, szociálisan hátrányos kategóriába tartoznak, és nem engedhetik meg maguknak, hogy kifizessék a magánrendelés díját. Tar Gyöngyi szerint növelni kellene a terhesgondozásra fordított állami finanszírozást, hogy a nőgyógyászoknak megérje szerződést kötniük az egészségbiztosítási pénztárral.

Hiányosságok az egészségügyben

Országos viszonylatban némiképp más okokkal hozza összefüggésbe a rossz csecsemőhalandósági mutatókat a Mentsétek meg a gyermekeket szervezet ügyvezető elnöke. Gabriela Alexandrescu úgy fogalmazott: „A csecsemőhalandóság nemcsak azt mutatja, hogy Románia mennyire le van maradva az Európai Unió fejlett államaitól, hanem azt is, hogy milyen szakadékok vannak az országon belül. Vannak megyék, ahol a csecsemőelhalálozások mértéke kétszer nagyobb, mint a nagyvárosokban, ahol fejlett orvosi műszerezettséggel felszerelt 3-as besorolású szülészetek vannak. Ezekbe viszont az ország minden részéből érkeznek újszülöttek, ami túlzsúfoltsághoz vezet, mert nincs elegendő inkubátor. Állandó és következetes befektetésekre van szükség a szülészeteken”. A kutatás eredményében a szervezet rámutatott,

egymillió lakosonként 30 helyre, azaz országosan 600 helyre volna szükség az újszülöttek intenzív terápiás kórházi részlegein, ám mindössze 300 hellyel rendelkezik az ország. Megjegyezték ugyanakkor azt is, hogy legutóbb több mint tíz éve, 2007-ben indult országos program Romániában a szülészetek és az újszülöttek intenzív terápiás kórházi részlegeinek felszerelése érdekében.